Ötvös Tibor
Fura játékok, melyeket érdemes kipróbálni
Néha felbukkannak igen egyedi és a megszokottól alapvetően eltérő alkotások, melyekre elsőre ferde szemmel nézünk, utána meg nem bírunk leállni. Most ezekből szemezgetünk és sorba vesszük a számunkra legemlékezetesebb alkotásokat.
Elsőnek mindjárt egy viszonylag ismert, ám sajnos a kasszáknál nem túl sikeres Catherine. A pszichológiai horror nagyon egyedi játékmeneti elemekkel próbált berobbanni a köztudatba. Hősünk, Vincent Brooks két nő között vergődik. Az egyik a nappali Katherine, akivel már évek óta együtt van, a másik pedig az álmaiban megjelenő Catherine, aki elől folyamatosan menekülünk.
A játékmenet két részből áll. Nappal a Stray Sheep bárban üldögélve beszélgetünk, telefonálgatunk - szóval egy kalandjáték, melyben a morális mérőnket tudjuk tetteinkkel befolyásolni és ez nagy kihatással van a befejezésre is. Lefekvés után pedig egy egyedi logikai alkotássá válik, ahol a kockákból álló torony tetejére kell feljutni. Igen egyedi, aki tudja próbálja ki.
Talán meglepő, de a Fahrenheit (vagy Indigo Prophecy) is nagyon egyedinek számított akkoriban. David Cage és a Quantic Dreams ebben a programban mutatta be az elég sok kritikát kapott interaktív mozis technológiáját, melyet azóta is használ és a Beyond: Two Souls képeit látván szinte tökélyre emelt már.
A sztori hőse Lucas Kane, aki egy étkezőbe betévedve a vécében halálra szurkál egy embert. Ugyanakkor az ügyben nyomozó rendőr is a mi irányításunk alá kerül, így egyszerre vezetjük a gyilkost, aki próbálja kideríteni mi is történt és a rendőrt, aki megpróbál elkapni minket.
A Michigan: Report from Hell már szerepelt a horror játékokat bemutató sorozatunkban, de itt is kitérünk rá, kicsit részletesebben. A programban egy operatőrt alakítottunk, aki a titokzatos szörnytámadásokat filmezi riporterének segítségével. Érdekesség, hogy mi közvetlenül nem irányíthattunk senkit, hiszen megjelölhettünk tárgyakat vagy személyeket, akivel aztán a riporter kapcsolatba lépett.
Mindezt mi folyamatosan filmeztük és ha valamit rosszul csináltunk, a társunk elhunyt. Ugyanakkor ilyenkor mentünk a következő szakaszra egy új riporterrel. A játék három dologra ad pontot: az érdekes eseményekért, a halálesetekért és az erotikus jelenetekért. A program még mindig élvezetes és érdemes tenni vele egy kört.
Az utolsó alanyunk a Mr. Moskeeto címet viseli és egy szúnyogot alakítunk benne. "Hősünk" a Yamada családból él és minden nap egyetlen célunk van: annyi várt kiszívni az emberekből észrevétlenül, hogy ne halljunk meg. Ráadásul minden küldetésnél egyetlen családtagot kell követnünk és belőle kell lakmároznunk. Ha észrevesznek minket, akkor harc következett, melyben az ember átüldöz minket a szobán, nekünk pedig menekülnünk kell.
Elsőnek mindjárt egy viszonylag ismert, ám sajnos a kasszáknál nem túl sikeres Catherine. A pszichológiai horror nagyon egyedi játékmeneti elemekkel próbált berobbanni a köztudatba. Hősünk, Vincent Brooks két nő között vergődik. Az egyik a nappali Katherine, akivel már évek óta együtt van, a másik pedig az álmaiban megjelenő Catherine, aki elől folyamatosan menekülünk.
A játékmenet két részből áll. Nappal a Stray Sheep bárban üldögélve beszélgetünk, telefonálgatunk - szóval egy kalandjáték, melyben a morális mérőnket tudjuk tetteinkkel befolyásolni és ez nagy kihatással van a befejezésre is. Lefekvés után pedig egy egyedi logikai alkotássá válik, ahol a kockákból álló torony tetejére kell feljutni. Igen egyedi, aki tudja próbálja ki.
Talán meglepő, de a Fahrenheit (vagy Indigo Prophecy) is nagyon egyedinek számított akkoriban. David Cage és a Quantic Dreams ebben a programban mutatta be az elég sok kritikát kapott interaktív mozis technológiáját, melyet azóta is használ és a Beyond: Two Souls képeit látván szinte tökélyre emelt már.
A sztori hőse Lucas Kane, aki egy étkezőbe betévedve a vécében halálra szurkál egy embert. Ugyanakkor az ügyben nyomozó rendőr is a mi irányításunk alá kerül, így egyszerre vezetjük a gyilkost, aki próbálja kideríteni mi is történt és a rendőrt, aki megpróbál elkapni minket.
A Michigan: Report from Hell már szerepelt a horror játékokat bemutató sorozatunkban, de itt is kitérünk rá, kicsit részletesebben. A programban egy operatőrt alakítottunk, aki a titokzatos szörnytámadásokat filmezi riporterének segítségével. Érdekesség, hogy mi közvetlenül nem irányíthattunk senkit, hiszen megjelölhettünk tárgyakat vagy személyeket, akivel aztán a riporter kapcsolatba lépett.
Mindezt mi folyamatosan filmeztük és ha valamit rosszul csináltunk, a társunk elhunyt. Ugyanakkor ilyenkor mentünk a következő szakaszra egy új riporterrel. A játék három dologra ad pontot: az érdekes eseményekért, a halálesetekért és az erotikus jelenetekért. A program még mindig élvezetes és érdemes tenni vele egy kört.
Az utolsó alanyunk a Mr. Moskeeto címet viseli és egy szúnyogot alakítunk benne. "Hősünk" a Yamada családból él és minden nap egyetlen célunk van: annyi várt kiszívni az emberekből észrevétlenül, hogy ne halljunk meg. Ráadásul minden küldetésnél egyetlen családtagot kell követnünk és belőle kell lakmároznunk. Ha észrevesznek minket, akkor harc következett, melyben az ember átüldöz minket a szobán, nekünk pedig menekülnünk kell.