Ötvös Tibor
Ideális az Ether One a hosszú hétvégére
Kellemes kalandot kínál az Ether One, mellyel mindenki, akit kicsit is érdekel a gondolkodós FPS műfaja elszórakozhat.
Nem szeretnék már rögtön a kritika elején ellőni minden értékelést, de azt már itt le kell szögeznem, hogy az Ether One megérdemelten szerepelt a 2014 legjobb független alkotásait felsoroló cikkünkben. Bár maga az alapötlet nem eredeti (erről majd később), de maga a játék világa és a stílus (a szürkeállományt is megmozgató FPS) elég impozánsnak tűnt és így már előre bizalmat szavaztunk a White Paper Games projektje számára. És nem tévedtünk.
A sztori szerint a 20. század közepén egy új technológiai segítségével lehetőség nyílik rá, hogy a mentális betegségekkel küzdő emberek agyába bejussanak a kiválasztott szakemberek (ők a Restorer-ek) és belülről tegyék helyre a hibás részeket. Mi is egy ilyen kiválasztottat alakítunk, aki azonban bent reked egy bizonyos Jean fejében és immáron saját szabadulásáért is küzd.
Kezdjük a sztorival az értékelést. Maga az alaphelyzet nem eredeti, hiszen számos filmben felbukkant már ez a történet (a fórumozók a Paprika című animációs filmet emelik ki, nekem egy klasszikus sci-fi sztorija ugrott be, melyet még gyerekkoromban láttam... a címére nem emlékszem), de mégsem kell szégyenkeznie. Ez a helyzet ugyanis nagyon nagy szabadságot adott az alkotóknak, hiszen egy elme bármilyen környezetet teremthet és így a változatosság garantált.
Bár egy független alkotásról beszélünk, ennek ellenére a külsővel semmi probléma nincs. Az első pillanattól kezdve úgy érezzük, hogy egy álomvilágban járunk, folyamatosan változik az egész, bár teljes szabadságról természetesen nem beszélhetünk. Igazából egyik feladványtól megyünk a másikig... ám nem kötelező mindegyiket megoldani! És ez az Ether One egyik legjobb pontja. Nem muszáj órákon át töprengeni egy kihívás megoldásán, szimplán mehetünk tovább. Igaz, ennek meg van az ára, hiszen így egy későbbi feladványt sem biztos, hogy teljesíthetünk. Ha teljesen képben akarunk lenni a helyzetet tekintve, akkor érdemes mindent megtenni a megoldásért.
Ez nem lesz egyszerű, hiszen elég változatos kihívások elé állít minket a program és egy kicsit sem segít majd a megoldásokban. Persze ha alaposan körbenézünk a pályákon, akkor találhatunk különböző "mankókat", ám ne várjunk villogó tárgyakat. A zenék szintén jól sikerültek és maga az egész Ether One hangulata magával ragadja a rajongókat.
Természetesen vannak hibák is (bizonyos feladványok nagyon nehezek és ugye maga az alaphelyzet is több helyről lett összeollózva), ennek ellenére nyugodt szívvel tudom ajánlani minden olyan játékosnak, aki kicsit ki akar kapcsolódni a Call of Duty-féle blockbusterek nyújtotta harcok után és unja az Outlast és Amnesia-sorozat világát.
Nem szeretnék már rögtön a kritika elején ellőni minden értékelést, de azt már itt le kell szögeznem, hogy az Ether One megérdemelten szerepelt a 2014 legjobb független alkotásait felsoroló cikkünkben. Bár maga az alapötlet nem eredeti (erről majd később), de maga a játék világa és a stílus (a szürkeállományt is megmozgató FPS) elég impozánsnak tűnt és így már előre bizalmat szavaztunk a White Paper Games projektje számára. És nem tévedtünk.
A sztori szerint a 20. század közepén egy új technológiai segítségével lehetőség nyílik rá, hogy a mentális betegségekkel küzdő emberek agyába bejussanak a kiválasztott szakemberek (ők a Restorer-ek) és belülről tegyék helyre a hibás részeket. Mi is egy ilyen kiválasztottat alakítunk, aki azonban bent reked egy bizonyos Jean fejében és immáron saját szabadulásáért is küzd.
Kezdjük a sztorival az értékelést. Maga az alaphelyzet nem eredeti, hiszen számos filmben felbukkant már ez a történet (a fórumozók a Paprika című animációs filmet emelik ki, nekem egy klasszikus sci-fi sztorija ugrott be, melyet még gyerekkoromban láttam... a címére nem emlékszem), de mégsem kell szégyenkeznie. Ez a helyzet ugyanis nagyon nagy szabadságot adott az alkotóknak, hiszen egy elme bármilyen környezetet teremthet és így a változatosság garantált.
Bár egy független alkotásról beszélünk, ennek ellenére a külsővel semmi probléma nincs. Az első pillanattól kezdve úgy érezzük, hogy egy álomvilágban járunk, folyamatosan változik az egész, bár teljes szabadságról természetesen nem beszélhetünk. Igazából egyik feladványtól megyünk a másikig... ám nem kötelező mindegyiket megoldani! És ez az Ether One egyik legjobb pontja. Nem muszáj órákon át töprengeni egy kihívás megoldásán, szimplán mehetünk tovább. Igaz, ennek meg van az ára, hiszen így egy későbbi feladványt sem biztos, hogy teljesíthetünk. Ha teljesen képben akarunk lenni a helyzetet tekintve, akkor érdemes mindent megtenni a megoldásért.
Ez nem lesz egyszerű, hiszen elég változatos kihívások elé állít minket a program és egy kicsit sem segít majd a megoldásokban. Persze ha alaposan körbenézünk a pályákon, akkor találhatunk különböző "mankókat", ám ne várjunk villogó tárgyakat. A zenék szintén jól sikerültek és maga az egész Ether One hangulata magával ragadja a rajongókat.
Természetesen vannak hibák is (bizonyos feladványok nagyon nehezek és ugye maga az alaphelyzet is több helyről lett összeollózva), ennek ellenére nyugodt szívvel tudom ajánlani minden olyan játékosnak, aki kicsit ki akar kapcsolódni a Call of Duty-féle blockbusterek nyújtotta harcok után és unja az Outlast és Amnesia-sorozat világát.