Ötvös Tibor
Gyönyörű búcsú a BioShock Infinite: Burial at Sea - Episode Two
Megjelent a BioShock Infinite: Burial at Sea - Episode Two, mellyel Ken Levine és az Irrational Games elbúcsúzott a franchise-tól. Szerencsére ez az elköszönés nagyon minőségi lett és újra a régi fényében ragyogtatta meg a BioShock sorozatot.
Az Episode Two ott veszi fel a fonalat, ahol az első fejezet befejeződött. Elizabeth folytatja Booker küldetését és megy, hogy megmentse a Sally nevezetű kislányt. A közel négy órás kaland során azonban ez a narratíva folyamatosan kezd háttérbe szorulni és megjelennek a szériában már ismert szereplők és azok sztorijai is.
Így a befektető Jeremiah Fink és a tudós Dr Yi Suchong, illetve a Rapture alapítója, Andrew Ryan és Frank Fontaine közötti beszélgetésekből sokat megtudhatunk arról a világról, amire eddig nem volt idő. Ráadásul Elizabeth-ről is lehull a Femme Fatale, a végzet asszonya álarc és egyre jobban kezdjük érteni motivációját.
A játékmenet jelentősen átalakult, hiszen hősnőnk nem egy harcos típus, inkább a lopakodást kedveli. A láthatatlan közlekedéshez számos varázst vehetünk igénybe ám arra nagyon figyeljünk, hogy a környezet cseppet sem barátságos velünk. Ha vízbe lépünk vagy bármi olyasmire, ami hangot ad ki (illetve meglátszik, ha haladunk rajta - lásd a szőnyegek), akkor az ellenfelek azonnal megnézik, miért történik mindez. És ha ránk világítanak, rögtön kiszúrják, hogy valami miatt megtörik a fény és akkor inkább lőnek, csak utána kérdeznek.
Ennek ellenére Elizabeth nem mészárolja le az embereket, majdnem minden fegyvere csak kábítja az ellenfeleket. Elsődleges eszközünk a nyílpuska, mely különböző fejű nyílvesszőket képes kilőni. Ezek segítségével kell elterelni a figyelmet, elaltatni őket vagy sötétet csinálni, hogy észrevétlenül el tudjunk osonni a csapatok mellett. Az egész nagyban hasonlít a Thief játékmenetére... a klasszikusra, nem a felújítottra.
Bár nagyon szívesen árulnák el többet is a sztoriról illetve a különböző lehetőségekről, de nem akarok lelőni minden poént. Azt azonban elárulhatom, hogy a történet lezárása egyszerre megható és csodálatos... és végül minden eddig elvarratlan szál, minden eddigi kérdőjel választ kap, az egész franchise lezárul.
Többet nem is érdemes beszélni a Burial at Sea - Episode Two világáról, érdemesebb belevetni magunkat az utolsó kalandba, melyet nagyon is érdemes beszerezni. Ezzel pedig lezárult az Irrational Games és a BioShock franchise kapcsolata. Teljesen biztos, hogy a 2K Games nem hagyja sokáig pihenni a szériát és reméljük, hogy a címet megillető gondossággal fognak neki az új sztorivonal megalkotásának. Ken Levine és társai ugyanis magasra tették a lécet.
Az Episode Two ott veszi fel a fonalat, ahol az első fejezet befejeződött. Elizabeth folytatja Booker küldetését és megy, hogy megmentse a Sally nevezetű kislányt. A közel négy órás kaland során azonban ez a narratíva folyamatosan kezd háttérbe szorulni és megjelennek a szériában már ismert szereplők és azok sztorijai is.
Így a befektető Jeremiah Fink és a tudós Dr Yi Suchong, illetve a Rapture alapítója, Andrew Ryan és Frank Fontaine közötti beszélgetésekből sokat megtudhatunk arról a világról, amire eddig nem volt idő. Ráadásul Elizabeth-ről is lehull a Femme Fatale, a végzet asszonya álarc és egyre jobban kezdjük érteni motivációját.
A játékmenet jelentősen átalakult, hiszen hősnőnk nem egy harcos típus, inkább a lopakodást kedveli. A láthatatlan közlekedéshez számos varázst vehetünk igénybe ám arra nagyon figyeljünk, hogy a környezet cseppet sem barátságos velünk. Ha vízbe lépünk vagy bármi olyasmire, ami hangot ad ki (illetve meglátszik, ha haladunk rajta - lásd a szőnyegek), akkor az ellenfelek azonnal megnézik, miért történik mindez. És ha ránk világítanak, rögtön kiszúrják, hogy valami miatt megtörik a fény és akkor inkább lőnek, csak utána kérdeznek.
Ennek ellenére Elizabeth nem mészárolja le az embereket, majdnem minden fegyvere csak kábítja az ellenfeleket. Elsődleges eszközünk a nyílpuska, mely különböző fejű nyílvesszőket képes kilőni. Ezek segítségével kell elterelni a figyelmet, elaltatni őket vagy sötétet csinálni, hogy észrevétlenül el tudjunk osonni a csapatok mellett. Az egész nagyban hasonlít a Thief játékmenetére... a klasszikusra, nem a felújítottra.
Bár nagyon szívesen árulnák el többet is a sztoriról illetve a különböző lehetőségekről, de nem akarok lelőni minden poént. Azt azonban elárulhatom, hogy a történet lezárása egyszerre megható és csodálatos... és végül minden eddig elvarratlan szál, minden eddigi kérdőjel választ kap, az egész franchise lezárul.
Többet nem is érdemes beszélni a Burial at Sea - Episode Two világáról, érdemesebb belevetni magunkat az utolsó kalandba, melyet nagyon is érdemes beszerezni. Ezzel pedig lezárult az Irrational Games és a BioShock franchise kapcsolata. Teljesen biztos, hogy a 2K Games nem hagyja sokáig pihenni a szériát és reméljük, hogy a címet megillető gondossággal fognak neki az új sztorivonal megalkotásának. Ken Levine és társai ugyanis magasra tették a lécet.