SG.hu
Milliók soha nem használnak itthon számítógépet
A digitális írástudás bővítése létkérdés, hiszen a lemaradók munkaerőpiaci versenyképessége gyenge, ellátásuk nagy terhet ró az államra, és fontos információforrások elől is el vannak vágva.
Soltész Attila, az Informatika a Társadalomért Egyesület elnöke új konferenciájukat bejelentő sajtótájékoztatójukon ismertette a KSH adatait, melyek alapján a se számítógépet, se egyéb módon internetet nem használó magyarok aránya 45%. (Ebbe a körbe azokat sorolják, akik 90 napon belül nem használnak internetképes elektronikus eszközt, és az újszülöttek is benne vannak a merítésben.) Ennél még aggasztóbb a másodlagos digitális megosztottság, ami az alkalmazások, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés (internetes bankolás, e-közigazgatás használata) szintjén jelentkezik, ebben mélyen elmaradunk az európai átlagtól. A dolgot bonyolítja, hogy különböző szempontok szerint van digitális szakadék, elsősorban kor szerint (15-24 között 90% a használó, 45 és 75 között 25%, 75 felett már csak 4 %), de látványosak a földrajzi eltérések is (nagy a déli és a keleti lemaradás).
Elmondta, hogy a számítástechnikai oktatás a társadalmi felzárkóztatás hatékony eszköze, az ebbe invesztálás lehetőséget teremtene hazánk számára a kiugrásra. Kiemelte, hogy mindegyik réteget a maga eszközével kell megfogni, például a társadalom jelentős részében nem a számítógép, hanem a mobiltelefon a legfontosabb digitális eszköz. A dologgal szerinte mindenki nyerne, hiszen a tudatos polgárok kisebb kiadást jelentenek a társadalomnak, jobban tudják menedzselni a saját életüket, kevesebb terhet raknak a foglalkoztatáspolitikára, de mindez csak akkor valósulhat meg, ha tömegesen javul a helyzet.
Soltész Attila alapkérdésnek tartja, hogy a szakadék túloldalán lévő 3 millió embert megmozdítsuk valahogyan. Külön kitért arra hogyan lehet bevonni az embereket. melynél a kulcsszó az élményvezérelt volt. A motivációs eszköz nem lehet tankönyvszagú vagy didaktikus, hanem inkább meg kell mutatni az eszközökkel járó előnyöket. Az értő felhasználók olcsóbban tudnak vásárolni, gyorsabban tudják elintézni mindennapi dolgaikat, vagy esetleg el tudják adni az általuk készített portékákat.
Mivel egyszerűbb a barátokkal való kapcsolattartás adott esetben javíthatja a mentális egészséget, javítja a mindennapi életben a tájékozottságot, ezáltal boldogabb lesz a társadalom, ami egyben olcsóbb állampolgárt is jelent. Azonban veszélyek is vannak, hiszen ma már egyre több fontos információ csak elektronikus formában érhető el, azaz a lemaradók előtt elzárjuk az információforrásokat.
Az IDC felmérése szerint 2014-ben az állások 90 százalékához szükség lesz számítógépfelhasználói ismeretekre, melyek feléhez ugyan a középszintű tudás is elég, viszont belépőszintűből alig 15% kell. A kérdés megoldására egy kormányzati kezdeményezés minimális önrész vállalásával 100 ezer embernek nyújtana nyelvi és informatikai képzést. (Mindkét mutatóban európai sereghajtó Magyarország.) Civil szervezetek is aktívak a területen, számukra források elérhetőségét szorgalmazzák. Véleménye szerint jól összerakott a program, melyben minimum 10 ezer hátrányos helyzetű ember bevonása a cél, és elsősorban 45 feletti munkavállalókat, inaktívakat, hátrányos helyzetűeket, vakokat és gyengénlátókat, kismamákat céloznak meg. Az idegen nyelvi tudás szintjének emelése szintén erős hatással lenne az alacsony foglalkoztatási ráta növelésében.
Végül elmondta, hogy jó lenne ha a nemzeti alaptantervbe legalább a korábbi helyére kerülne vissza az informatikai oktatás, és emellett kötelezővé tennék az általános iskolákban is, de jelenleg ez még nem talált meghallgatásra a kormányzat részéről.
Soltész Attila, az Informatika a Társadalomért Egyesület elnöke új konferenciájukat bejelentő sajtótájékoztatójukon ismertette a KSH adatait, melyek alapján a se számítógépet, se egyéb módon internetet nem használó magyarok aránya 45%. (Ebbe a körbe azokat sorolják, akik 90 napon belül nem használnak internetképes elektronikus eszközt, és az újszülöttek is benne vannak a merítésben.) Ennél még aggasztóbb a másodlagos digitális megosztottság, ami az alkalmazások, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés (internetes bankolás, e-közigazgatás használata) szintjén jelentkezik, ebben mélyen elmaradunk az európai átlagtól. A dolgot bonyolítja, hogy különböző szempontok szerint van digitális szakadék, elsősorban kor szerint (15-24 között 90% a használó, 45 és 75 között 25%, 75 felett már csak 4 %), de látványosak a földrajzi eltérések is (nagy a déli és a keleti lemaradás).
Elmondta, hogy a számítástechnikai oktatás a társadalmi felzárkóztatás hatékony eszköze, az ebbe invesztálás lehetőséget teremtene hazánk számára a kiugrásra. Kiemelte, hogy mindegyik réteget a maga eszközével kell megfogni, például a társadalom jelentős részében nem a számítógép, hanem a mobiltelefon a legfontosabb digitális eszköz. A dologgal szerinte mindenki nyerne, hiszen a tudatos polgárok kisebb kiadást jelentenek a társadalomnak, jobban tudják menedzselni a saját életüket, kevesebb terhet raknak a foglalkoztatáspolitikára, de mindez csak akkor valósulhat meg, ha tömegesen javul a helyzet.
Soltész Attila alapkérdésnek tartja, hogy a szakadék túloldalán lévő 3 millió embert megmozdítsuk valahogyan. Külön kitért arra hogyan lehet bevonni az embereket. melynél a kulcsszó az élményvezérelt volt. A motivációs eszköz nem lehet tankönyvszagú vagy didaktikus, hanem inkább meg kell mutatni az eszközökkel járó előnyöket. Az értő felhasználók olcsóbban tudnak vásárolni, gyorsabban tudják elintézni mindennapi dolgaikat, vagy esetleg el tudják adni az általuk készített portékákat.
Mivel egyszerűbb a barátokkal való kapcsolattartás adott esetben javíthatja a mentális egészséget, javítja a mindennapi életben a tájékozottságot, ezáltal boldogabb lesz a társadalom, ami egyben olcsóbb állampolgárt is jelent. Azonban veszélyek is vannak, hiszen ma már egyre több fontos információ csak elektronikus formában érhető el, azaz a lemaradók előtt elzárjuk az információforrásokat.
Az IDC felmérése szerint 2014-ben az állások 90 százalékához szükség lesz számítógépfelhasználói ismeretekre, melyek feléhez ugyan a középszintű tudás is elég, viszont belépőszintűből alig 15% kell. A kérdés megoldására egy kormányzati kezdeményezés minimális önrész vállalásával 100 ezer embernek nyújtana nyelvi és informatikai képzést. (Mindkét mutatóban európai sereghajtó Magyarország.) Civil szervezetek is aktívak a területen, számukra források elérhetőségét szorgalmazzák. Véleménye szerint jól összerakott a program, melyben minimum 10 ezer hátrányos helyzetű ember bevonása a cél, és elsősorban 45 feletti munkavállalókat, inaktívakat, hátrányos helyzetűeket, vakokat és gyengénlátókat, kismamákat céloznak meg. Az idegen nyelvi tudás szintjének emelése szintén erős hatással lenne az alacsony foglalkoztatási ráta növelésében.
Végül elmondta, hogy jó lenne ha a nemzeti alaptantervbe legalább a korábbi helyére kerülne vissza az informatikai oktatás, és emellett kötelezővé tennék az általános iskolákban is, de jelenleg ez még nem talált meghallgatásra a kormányzat részéről.