HENT hírlevél
Kiábrándulnak a szavazók a német kalózpártból
Bár tartományi választásokon látványos eredményeket értek el, kétséges, hogy sikerül-e egyáltalán a parlamenti küszöböt elérnie a német Kalózpártnak a jövőre esedékes szövetségi választásokon. A párt ugyanis szervezetlen, tagjai sokszor hiteltelenek, állandóak a botrányok körülöttük, és ezt potenciális szavazói is észlelik.
A német Kalózpárt vergődéséről közöl riportot a Spiegel, amelyben a mozgalom iránti szavazói lelkesedés okait értékeli. A németországi kalózok az elmúlt évben megtartott tartományi választásokon igen eredményesen szerepeltek: tucatnyi képviselőjük került be Berlin, a Saar-vidék, Észak-Rajna-Vesztfália és Schleswig-Holstein tartományok parlamentjeibe is, a közvélemény-kutatások még idén tavasszal is 13%-os támogatottságot mértek. Az aktuális közvélemény-kutatások szerint azonban a párt képviselői egyáltalán nem biztos, hogy a jövőre esedékes szövetségi voksoláson elegendő szavazatot tudnak majd összegyűjteni az 5%-os parlamenti küszöb eléréséhez. Sőt, az is valószerűtlen, hogy a januári alsó-szászországi választáson eredményesek legyenek, mivel mostanra támogatottságuk a közvélemény-kutatások szerint 4%-ra csökkent.
A szavazói kiábrándulás oka, hogy a párt szervezetlen, nincsen központi programja, vezetői hiteltelenek, képviselői saját érdekek és érdeklődés mentén helyezkednek, ráadásul a politikusi szerepet is csak most kezdik tanulgatni. A pártot uraló fejetlenségre jellemző példaként említi a Spiegel, hogy míg Martin Delius, a berlini tartományi parlament kalózpárti képviselője a Berlin új repülőtere átadásának körülményeit vizsgáló bizottság elnökeként próbál hitelesen megjelenni, addig a német sajtó attól hangos, hogy a párt politikai vezetője, Johannes Ponader lábát masszíroztatta egy televíziós talk-showban, miközben arról beszélt, hogy több párkapcsolata is van egyszerre.
Ponader egyébként is kivívta már párttársai és a közvélemény ellenszenvét, mikor arra kérte a mozgalom szimpatizánsait, hogy adományozzanak pénzt a fizetésére, miközben a pozíciót önkéntes alapon vállalta el. Mivel nyilvános szerepléseivel módszeresen ássa alá pártja hitelét és párttársai eredményeit, párttársai felkérték, hogy tartózkodjon a média-megjelenésektől.
Egyelőre nem tudni, ki lesz a párt listavezetője a 2013-as választásokon, ugyanis több népszerű jelölt visszalépett, a párt hierarchia-rendszere teljesen kiforratlan, ráadásul túl sok a botrány a jelenlegi vezetők körül. Bernd Schlömer például a párt hat hónapja megválasztott elnöke, de még mindig nem vette át pozícióját. Sebastian Nerz, Schlömer elődje, és jelenlegi helyettese hiteles lehetne listavezetőként, de már bejelentette, hogy nem indul jelöltként. Julia Schramm, a párt egy másik prominens tagja pedig azt követően állt el a jelöltségtől, hogy frissen publikált könyvének kalózpéldányait letöltők ellen kiadója eljárást kezdeményezett, mely eljárás nem fér össze a párt szerzői jog ellenes álláspontjával.
Amíg a párt vezetősége ennyire szétszórt, nem csoda, hogy a már megválasztott képviselőik sem találják helyüket a tartományi parlamentekben. A 23 éves Jasmin Maurer, Saar-vidéki képviselő például arról panaszkodott a Spiegel újságírójának, hogy még csak most tanulja feladatait, és épp ezért képtelen megfelelni annak az elvárásnak, hogy politikusként a legkülönbözőbb témákban legyen véleménye. Szintén Saar-vidéki példa, hogy a helyi kalóz képviselők átláthatósági programjuk keretében lelkesen felállítottak ugyan egy bizottságot, amely múzeumépítési költségeket vizsgált volna, de képtelenek voltak bármilyen adatot is nyilvánosságra hozni.
Ilyen szervezetlenség mellett nem csoda, hogy a képviselők programja sem kidolgozott: a közös célok helyett a képviselők egyéni érdeklődés és érdekek mentén mozognak. A zöld pártból átigazolt képviselőjük például környezetvédelmi programmal kampányol, a vámszervektől érkező tagjuk pedig volt kollégáinak ígért érdekvédelmet. Egy tagjuk, Patrick Breyer pedig a kötelező lakcímnyilvántartás, kormányzati adattárolás és megfigyelés ellenzését tűzte zászlajára. Ennek okán még párttársai sem tudják, hol lakik, s hogy ne tudják lenyomozni, rendszeresen váltogatja telefonja feltöltős SIM kártyáját, képviselői széke elfoglalásakor pedig nem volt hajlandó megadni személyes adatait. Ezek híján persze nem kapott fizetést, így kompromisszumos megoldásként mégiscsak megadta lakcímét a hivatalának.
Amikor a német Kalózpárt 2006-ban megalakult, elsősorban a civil szabadságjogokért és a szabad, szabályozástól mentes internetért kampányoltak. A cenzúramentes internet témáját akkoriban más pártok még nem is vették komolyan napirendjükre. Később a párt intézményellenesnek, a civil részvételt és átláthatóságot támogató szervezetként definiálta magát, majd egyre több elvet és célt tűzött maga elé, amelyekért a gyakorlatban nem mindig sikerült hitelesen küzdenie.
A fentiekre való tekintettel nagyon össze kell kapnia magát a pártnak, ha eredményeket akar elérni a 2013-as választáson. Egyes tagjai ennek érdekében újraválasztanák a vezetőséget, hogy új szereplőkkel kezdjék meg a kampányt, míg mások optimisták, és úgy hiszik a párt legnagyobb erőssége a mozgósítás, és ezzel nem lesz nehézségük a 2013-as kampány során sem.
A német Kalózpárt vergődéséről közöl riportot a Spiegel, amelyben a mozgalom iránti szavazói lelkesedés okait értékeli. A németországi kalózok az elmúlt évben megtartott tartományi választásokon igen eredményesen szerepeltek: tucatnyi képviselőjük került be Berlin, a Saar-vidék, Észak-Rajna-Vesztfália és Schleswig-Holstein tartományok parlamentjeibe is, a közvélemény-kutatások még idén tavasszal is 13%-os támogatottságot mértek. Az aktuális közvélemény-kutatások szerint azonban a párt képviselői egyáltalán nem biztos, hogy a jövőre esedékes szövetségi voksoláson elegendő szavazatot tudnak majd összegyűjteni az 5%-os parlamenti küszöb eléréséhez. Sőt, az is valószerűtlen, hogy a januári alsó-szászországi választáson eredményesek legyenek, mivel mostanra támogatottságuk a közvélemény-kutatások szerint 4%-ra csökkent.
A szavazói kiábrándulás oka, hogy a párt szervezetlen, nincsen központi programja, vezetői hiteltelenek, képviselői saját érdekek és érdeklődés mentén helyezkednek, ráadásul a politikusi szerepet is csak most kezdik tanulgatni. A pártot uraló fejetlenségre jellemző példaként említi a Spiegel, hogy míg Martin Delius, a berlini tartományi parlament kalózpárti képviselője a Berlin új repülőtere átadásának körülményeit vizsgáló bizottság elnökeként próbál hitelesen megjelenni, addig a német sajtó attól hangos, hogy a párt politikai vezetője, Johannes Ponader lábát masszíroztatta egy televíziós talk-showban, miközben arról beszélt, hogy több párkapcsolata is van egyszerre.
Ponader egyébként is kivívta már párttársai és a közvélemény ellenszenvét, mikor arra kérte a mozgalom szimpatizánsait, hogy adományozzanak pénzt a fizetésére, miközben a pozíciót önkéntes alapon vállalta el. Mivel nyilvános szerepléseivel módszeresen ássa alá pártja hitelét és párttársai eredményeit, párttársai felkérték, hogy tartózkodjon a média-megjelenésektől.
Egyelőre nem tudni, ki lesz a párt listavezetője a 2013-as választásokon, ugyanis több népszerű jelölt visszalépett, a párt hierarchia-rendszere teljesen kiforratlan, ráadásul túl sok a botrány a jelenlegi vezetők körül. Bernd Schlömer például a párt hat hónapja megválasztott elnöke, de még mindig nem vette át pozícióját. Sebastian Nerz, Schlömer elődje, és jelenlegi helyettese hiteles lehetne listavezetőként, de már bejelentette, hogy nem indul jelöltként. Julia Schramm, a párt egy másik prominens tagja pedig azt követően állt el a jelöltségtől, hogy frissen publikált könyvének kalózpéldányait letöltők ellen kiadója eljárást kezdeményezett, mely eljárás nem fér össze a párt szerzői jog ellenes álláspontjával.
Amíg a párt vezetősége ennyire szétszórt, nem csoda, hogy a már megválasztott képviselőik sem találják helyüket a tartományi parlamentekben. A 23 éves Jasmin Maurer, Saar-vidéki képviselő például arról panaszkodott a Spiegel újságírójának, hogy még csak most tanulja feladatait, és épp ezért képtelen megfelelni annak az elvárásnak, hogy politikusként a legkülönbözőbb témákban legyen véleménye. Szintén Saar-vidéki példa, hogy a helyi kalóz képviselők átláthatósági programjuk keretében lelkesen felállítottak ugyan egy bizottságot, amely múzeumépítési költségeket vizsgált volna, de képtelenek voltak bármilyen adatot is nyilvánosságra hozni.
Ilyen szervezetlenség mellett nem csoda, hogy a képviselők programja sem kidolgozott: a közös célok helyett a képviselők egyéni érdeklődés és érdekek mentén mozognak. A zöld pártból átigazolt képviselőjük például környezetvédelmi programmal kampányol, a vámszervektől érkező tagjuk pedig volt kollégáinak ígért érdekvédelmet. Egy tagjuk, Patrick Breyer pedig a kötelező lakcímnyilvántartás, kormányzati adattárolás és megfigyelés ellenzését tűzte zászlajára. Ennek okán még párttársai sem tudják, hol lakik, s hogy ne tudják lenyomozni, rendszeresen váltogatja telefonja feltöltős SIM kártyáját, képviselői széke elfoglalásakor pedig nem volt hajlandó megadni személyes adatait. Ezek híján persze nem kapott fizetést, így kompromisszumos megoldásként mégiscsak megadta lakcímét a hivatalának.
Amikor a német Kalózpárt 2006-ban megalakult, elsősorban a civil szabadságjogokért és a szabad, szabályozástól mentes internetért kampányoltak. A cenzúramentes internet témáját akkoriban más pártok még nem is vették komolyan napirendjükre. Később a párt intézményellenesnek, a civil részvételt és átláthatóságot támogató szervezetként definiálta magát, majd egyre több elvet és célt tűzött maga elé, amelyekért a gyakorlatban nem mindig sikerült hitelesen küzdenie.
A fentiekre való tekintettel nagyon össze kell kapnia magát a pártnak, ha eredményeket akar elérni a 2013-as választáson. Egyes tagjai ennek érdekében újraválasztanák a vezetőséget, hogy új szereplőkkel kezdjék meg a kampányt, míg mások optimisták, és úgy hiszik a párt legnagyobb erőssége a mozgósítás, és ezzel nem lesz nehézségük a 2013-as kampány során sem.