Pekingben hamarosan hatalomváltásra kerül sor, ezért a helyi kabinet megszigorította az internetcenzúrát. Jing Zhao kínai újságíró, alias Michael Anti szerint ebben semmi meglepő sincs, ugyanakkor az is igaz, hogy egyes esetekben enyhítettek a cenzúrán.

Az 1975-ben Nankingban született online aktivista korábban dolgozott a The New York Times és a The Washington Post pekingi irodájában. Nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor 2005-ben a Microsoft - a kínai kormány kérésére - törölte a blogját.

"A kiberforradalom Kínában csupán egy nyugati vágyálom. A Weibo és más mikroblogok megváltoztatták a politikai tudósításokat és szabadabbá tették az online világot, de továbbra is a központi kabinet kezében van a teljes ellenőrzés. A változásokat mutatja, hogy például Bo Xilai politikust kizárták a kommunista pártból, s hatalommal való visszaélés és vesztegetés miatt bíróság előtt kell felelnie. Ő gyakorlatilag szabad prédává vált és ezt a webes szolgáltatások, köztük a Weibo, ki is használják. A Bo Xilairól szóló tudósításokért való büntetés kockázata csekély, különösen akkor, ha valaki az eset ismertetése közben nem a kormányt bírálja. A helyi kabinet nem csak tolerálja ezeket az online anyagokat, hanem a webet arra használja fel, hogy nyomást gyakoroljon az engedetlen helyi vezetőkre."

"Az európai és az amerikai sajtóorgánumok gyakran tudósítanak a kínai internetcenzúráról, holott sokkal érdekesebb azt elemezni, hogy egyes kényes híreket miért nem cenzúráznak és emögött milyen politikai érdekek húzódnak. Február és április között szabadon terjesztették a Weibo rendszerén keresztül a Bo Xilai-ügy részleteit; már akkor lehetett látni, hogy elveszíti a párt védelmét és a karrierje a végéhez közeledik."

"A platformon rendszeresen beszámolnak a helyi korrupciós és élelmiszerhamisítási ügyekről is. Ilyen Yang Dacai esete, aki egy magas rangú tisztviselő Shenszi tartományban. A Weibón számos fotó bukkant fel, amelyeken drága órákat viselt, ezért az internetezők korrupcióval vádolták meg. Szeptember közepén vált ismertté, hogy a kommunista párt kirúgta. Ez a stratégia régi, már Mao Ce-tung is alkalmazta az 1960-as években. Az internet csak annyira szabad, amennyire a párt akarja" - jelentette ki Michael Anti.

Az aktivista hozzátette: a mikroblogok és a közösségi oldalak összes szervere Pekingben található. Az internetes cégek 2009 óta csak a fővárosban kapnak licencet. Amennyiben egy tartományi vezető valamilyen online tartalmat töröltetni akar, akkor Pekinget kell felhívnia, vagy komoly ajándékokkal kell elhalmoznia a központi sajtóhivatal egyik vezetőjét. Eddig csak egyetlen esetben, idén márciusban sikerült kijátszani a cenzúrát, de a hatalom kíméletlenül visszavágott és jelezte: tartsátok magatokat a játékszabályokhoz, vagy a létetek kerül veszélybe. Az óriáscégek is visszakoztak.

Kínában a pragmatizmus kormányoz. Még azok a kínaiak is betartják a szabályokat, akik egyébként ki tudnák játszani a cenzúrát. Sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet a demokrácia és ami érdekesebb, nem is akarják megtudni. "S hogy mi történne, ha hirtelen eltűnne a cenzúra? Akkor emberek százmillióinak kellene megtanulnia hogy amit az iskolában tanultak az hazugság. A kormányba vetett bizalmuk azonnal és alapjaiban megrendülne, a kommunista pártnak vége lenne" - fejtette ki végül Michael Anti.

Az aktivista tavaly szeptemberben úgy nyilatkozott, hogy biztonsági kockázatot jelent az álnevek használatának betiltása és még egy cenzúrázott világháló is jobb annál, mintha egyáltalán nem létezne internet.