Alex
Samsung Galaxy Note 10.1 – az egyediség ára
A dél-koreai gyártó jegyzettömb méretű mobil eszközét eggyel nagyobb méretkategóriában is kipróbálja, de hogy a koncepció beválik-e, az kérdéses. Árcédulája nem felé billenti a mérleget.
Korábban már volt szerencsém néhány hétig használni a cég 5 collos noteszgépét, ezért most némi fenntartásokkal fogadtam a négyszer nagyobb felületű változatot. A Samsungra eddig is jellemző volt a kisérletezés a kijelzők méretét tekintve, de kérdés volt számomra, hogy a Note koncepciónak van-e értelme táblagép méretben. Annak úgy láttam van létjogosultsága, hiszen a koncepciója évtizedes, már a ’90-es években is rengeteg gyártó készített több-kevesebb sikerrel hasonló, pálcás – érintőképernyős mobil eszközt a napi teendők feljegyzésére, a szükséges nyilvántartások megtámogatására. A Note viszont abban a köztes kategóriában volt, ahol nem tudtuk eldönteni, hogy telefonnak vagy táblagépnek kezeljük, ennél az eszköznél legalább ilyen problémánk nincs.
A cég azért nem sokat kockáztatott: vette meglévő tabletjét, a Galaxy Tab 2 10.1-et, felturbózta a processzorát és a memóriáját, kiegészítette egy tollal, belerakta a Note-ból már megismert szolgáltatásokat és egyedi szoftvereket, és miután az egészet alaposan átnézték, a szükséges dolgokat továbbfejlesztették már kész is volt a Note 10.1. Az általunk tesztelt táblagépen az Android 4.0.4-es verziója volt 16 GB memóriával (32 GB-os is van), és Wi-Fi-vel, mely a hírek szerint még idén frissíthető lesz a 4.1-re, azaz a Jelly Beanre. Teljesen magyar nyelvű változatot kaptunk.
A készülék nagy tudása ellenére nagyon vékony (9 mm) és könnyű (600 grammos tömege árnyalatnyival kevesebb az iPad 635 grammjánál) , kerete viszont viszonylag vastag, de ha nem lenne, nem is lehetne megfogni normálisan. A dizájnerek meg sem próbáltak egyedi formavilágot készíteni. Előlapján semmilyen gomb nincs, csak az 1,9 megapixeles kamera aprócska nyílása és kétoldalt a két hangszóró, hátlapjára pedig egy 5 megapixeles kamera került, vakuval kiegészítve. Ugyan akár 720p felbontású videót is tud rögzíteni, de minősége gyengébb az okostelefonokénál; pont megfelel arra, hogy az internetre posztoljunk vele aktuális eseményeket. Véleményem szerint eleve értelmetlen rárakni a táblagépekre, amit az is mutat, hogy a laptopokon, ultrabookokon sincs, csak a VoIP-hez szükséges felénk néző példány.
A tetején találjuk a bekapcsológombot, a hangerőszabályzót, az infravörös érzékelőt és a micro SD kártya bővítőhelyét, az alján pedig az áramcsatlakozót illetve jobb alul a tollat. Ez utóbbit nem biztos, hogy jó ötlet volt ide helyezni, hiszen az ölünkbe rakva olvasunk rajta, vagy akár egy dokkolóba rakjuk, akkor nem tudjuk azt kihúzni. A micro-USB csatlakozás hiánya szintén negatívum, hiszen ha nem visszük minden alkalommal magunkkal a speciális kábelét akkor csak otthon tudjuk feltölteni. Fájlmásoláshoz, archiváláshoz egyébként nem szükséges, mivel a Kies Air alkalmazással az ilyen dolgok megoldhatók.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Képernyőjének felbontása a konkurenseknél sokkal alacsonyabb: míg az iPad 3 2048 x 1536 képponttal büszkélkedhet, az Asus Transformer és az Acer Iconia A700 pedig 1920 x 1200-al, addig ezekhez képest a Note 10.1 csak 1280 x 800 pixeles. Úgy is mondhatnánk, hogy a panelen ugyanannyi képpont van, mint némelyik felsőkategóriás, 4-5 collos okostelefonon.
Persze ettől függetlenül bátran kijelenthetjük, hogy nagyon szép a PLS LCD képe és hogy egy táblagépnél nem biztos, hogy kell nagyobb felbontás, de mégis a száraz tények, miszerint a konkurensek egy nagyon fontos téren hasonló összegért többet adnak, nem a Samsung felé billenti a mérleget. Színei szépek, a fekete kellően mély, filmnézésre minden további nélkül ajánlható, de könyvolvasásra felbontása miatt nem a legmegfelelőbb választás. Felülete erősen tükröződik és csillog, maszatolódásra erősen hajlamos, és nem csak az üvegén, de a hátlapján is megmaradnak az ujjlenyomatfoltok.
A toll a Note-ban találhatóhoz képest hosszabb és jóval vastagabb lett, ami rá is fért, így már tűrhető a fogása és pontosabban használható. Négyzetes keresztmetszetű (nem gurul le az asztalról), és csak egyetlen gomb van rajta, talán nem a legjobb helyen; számomra túl magasan. A radírként használható végét legörbítették hogy észrevétlenül illeszkedjen a táblagép sarkához, így viszont csak egyféleképpen passzol bele; amikor visszarakjuk biztosan rá kell nézni, hogy jól áll e. Kihúzásakor a kijelző jobb oldalán automatikusan megjelenik egy öt szoftveres alkalmazásindító menü (kikapcsolható, illetve átállítható), szóval a jegyzetre kattintva azonnal elkezdhetünk írogatni.
A nyomásérzékelő meglepően jó: nem csak a beállításokat áttúrva csinálhatunk vastagabb vagy vékonyabb vonalat, hanem egyszerűen azáltal is, hogy milyen erősen nyomjuk a képernyőre. Egy aláírás ezáltal sokkal hitelesebb, valószerűbb, nagyszerű munkát végeztek ezzel a mérnökök. Sok bűvészmutatvány is végezhető vele, például a gombot megnyomva és a képernyőre bökve bármilyen alkalmazásban előjön a jegyzetfüzet, de hasonlóképp egyszerűen menthetünk hangos jegyzetet vagy képernyőképet, és csatolhatjuk hozzá egy emailhez. Mindezzel együtt szöveg beírására nem ajánlanám, csak nagyon szépen íróknak, mivel kis gyakorlattal a virtuális billentyűzet sokkal jobban használható. Mindemellett a toll használata közben, az asztalra téve szinte elkerülhetetlen, hogy az ember néha a kezével is hozzáérjen az érintésérzékeny felülethez, de ha odafigyelve ezt el is kerüli, hosszú távon biztosan kényelmetlen a levegőben tartani.
A géphez adott rengeteg alkalmazással úgy érzem mindent igyekeztek megtenni a fejlesztők a jó használhatóságért, és ezek ráadásul hibamentesen is működnek. Ezzel egyűtt sajnos kissé bonyolultak is, például a jegyzettömbnél nem mindig tudja az ember hogy mikor, melyik opció elérhető, miért nem jelenik meg valamikor egy menüpont, de a Photoshop Touch sem kényezteti el embert megfelelő súgóval. A Note-ból már megismert S tervező is megmaradt; ez egy virtuális naptár, amiben órára lebontva jegyezhetjük be teendőinket, a fontos eseményeket, beállítva helyet, prioritást, emlékeztetőt, résztvevőket stb.
Különlegesség a képernyő függőleges kettéosztása, azonban sajnos csak kevés alkalmazással használható. Igazi multitaszkos érzést nyújt, és kifejezetten hasznos lehet például levélírás közben utánanézni valaminek a weben, vagy galériánk átlapozása közben jegyzeteket készíthetünk a tartalomról. Az adatok húzással vihetők át az egyik panelről a másikra, és gombnyomásra felcserélhetők a térfelek. Az alkalmazások között a tálcán válthatunk, a feladatkezelőben azonnal láthatók a futó alkalmazások és bezárhatók a szükségtelenek. Négymagos 1,4 GHz-es processzora kellően gyors, több alkalmazással, leterhelve is akadásmentesen működik. Akkumulátora simán bír egész napos használatot, otthoni, esti használatra két-három naponta elég tölteni.
A végeredmény csábítóan sikerült, hiszen már eleve az alap táblagép is remek volt, és a módosításokkal a Samsung egy kiváló általános teljesítményű, hasznos kiegészítőkkel ellátott terméket készített. Egyetlen hiányossága a képernyő versenytársaitól elmaradó felbontása, illetve hogy nem kapható belőle 3G-s verzió.
Azonban nem vagyok biztos benne, hogy a Note képességek megérik-e az érte kért felárat. Mivel a toll egyedi, és semelyik másik cég nem mellékel ilyet ezért kevés a vele együttműködő alkalmazás. Hacsak nem vagyunk grafikusok, műszaki rajzolók vagy egyéb, munkánkból vagy hobbinkból kifolyólag szabadkézzel sokat rajzoló emberek, azt kell írjam, hogy nem éri meg a Note-ot választani. Ár szempontjából sem versenyképes, hiszen jelenleg 135 000 forintért kapható, míg a retina kijelzős iPad 3-mat 32 GB-os változatban alig 15 ezer forinttal többért hazavihetjük.
Korábban már volt szerencsém néhány hétig használni a cég 5 collos noteszgépét, ezért most némi fenntartásokkal fogadtam a négyszer nagyobb felületű változatot. A Samsungra eddig is jellemző volt a kisérletezés a kijelzők méretét tekintve, de kérdés volt számomra, hogy a Note koncepciónak van-e értelme táblagép méretben. Annak úgy láttam van létjogosultsága, hiszen a koncepciója évtizedes, már a ’90-es években is rengeteg gyártó készített több-kevesebb sikerrel hasonló, pálcás – érintőképernyős mobil eszközt a napi teendők feljegyzésére, a szükséges nyilvántartások megtámogatására. A Note viszont abban a köztes kategóriában volt, ahol nem tudtuk eldönteni, hogy telefonnak vagy táblagépnek kezeljük, ennél az eszköznél legalább ilyen problémánk nincs.
A cég azért nem sokat kockáztatott: vette meglévő tabletjét, a Galaxy Tab 2 10.1-et, felturbózta a processzorát és a memóriáját, kiegészítette egy tollal, belerakta a Note-ból már megismert szolgáltatásokat és egyedi szoftvereket, és miután az egészet alaposan átnézték, a szükséges dolgokat továbbfejlesztették már kész is volt a Note 10.1. Az általunk tesztelt táblagépen az Android 4.0.4-es verziója volt 16 GB memóriával (32 GB-os is van), és Wi-Fi-vel, mely a hírek szerint még idén frissíthető lesz a 4.1-re, azaz a Jelly Beanre. Teljesen magyar nyelvű változatot kaptunk.
A készülék nagy tudása ellenére nagyon vékony (9 mm) és könnyű (600 grammos tömege árnyalatnyival kevesebb az iPad 635 grammjánál) , kerete viszont viszonylag vastag, de ha nem lenne, nem is lehetne megfogni normálisan. A dizájnerek meg sem próbáltak egyedi formavilágot készíteni. Előlapján semmilyen gomb nincs, csak az 1,9 megapixeles kamera aprócska nyílása és kétoldalt a két hangszóró, hátlapjára pedig egy 5 megapixeles kamera került, vakuval kiegészítve. Ugyan akár 720p felbontású videót is tud rögzíteni, de minősége gyengébb az okostelefonokénál; pont megfelel arra, hogy az internetre posztoljunk vele aktuális eseményeket. Véleményem szerint eleve értelmetlen rárakni a táblagépekre, amit az is mutat, hogy a laptopokon, ultrabookokon sincs, csak a VoIP-hez szükséges felénk néző példány.
A tetején találjuk a bekapcsológombot, a hangerőszabályzót, az infravörös érzékelőt és a micro SD kártya bővítőhelyét, az alján pedig az áramcsatlakozót illetve jobb alul a tollat. Ez utóbbit nem biztos, hogy jó ötlet volt ide helyezni, hiszen az ölünkbe rakva olvasunk rajta, vagy akár egy dokkolóba rakjuk, akkor nem tudjuk azt kihúzni. A micro-USB csatlakozás hiánya szintén negatívum, hiszen ha nem visszük minden alkalommal magunkkal a speciális kábelét akkor csak otthon tudjuk feltölteni. Fájlmásoláshoz, archiváláshoz egyébként nem szükséges, mivel a Kies Air alkalmazással az ilyen dolgok megoldhatók.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Képernyőjének felbontása a konkurenseknél sokkal alacsonyabb: míg az iPad 3 2048 x 1536 képponttal büszkélkedhet, az Asus Transformer és az Acer Iconia A700 pedig 1920 x 1200-al, addig ezekhez képest a Note 10.1 csak 1280 x 800 pixeles. Úgy is mondhatnánk, hogy a panelen ugyanannyi képpont van, mint némelyik felsőkategóriás, 4-5 collos okostelefonon.
Persze ettől függetlenül bátran kijelenthetjük, hogy nagyon szép a PLS LCD képe és hogy egy táblagépnél nem biztos, hogy kell nagyobb felbontás, de mégis a száraz tények, miszerint a konkurensek egy nagyon fontos téren hasonló összegért többet adnak, nem a Samsung felé billenti a mérleget. Színei szépek, a fekete kellően mély, filmnézésre minden további nélkül ajánlható, de könyvolvasásra felbontása miatt nem a legmegfelelőbb választás. Felülete erősen tükröződik és csillog, maszatolódásra erősen hajlamos, és nem csak az üvegén, de a hátlapján is megmaradnak az ujjlenyomatfoltok.
A toll a Note-ban találhatóhoz képest hosszabb és jóval vastagabb lett, ami rá is fért, így már tűrhető a fogása és pontosabban használható. Négyzetes keresztmetszetű (nem gurul le az asztalról), és csak egyetlen gomb van rajta, talán nem a legjobb helyen; számomra túl magasan. A radírként használható végét legörbítették hogy észrevétlenül illeszkedjen a táblagép sarkához, így viszont csak egyféleképpen passzol bele; amikor visszarakjuk biztosan rá kell nézni, hogy jól áll e. Kihúzásakor a kijelző jobb oldalán automatikusan megjelenik egy öt szoftveres alkalmazásindító menü (kikapcsolható, illetve átállítható), szóval a jegyzetre kattintva azonnal elkezdhetünk írogatni.
A nyomásérzékelő meglepően jó: nem csak a beállításokat áttúrva csinálhatunk vastagabb vagy vékonyabb vonalat, hanem egyszerűen azáltal is, hogy milyen erősen nyomjuk a képernyőre. Egy aláírás ezáltal sokkal hitelesebb, valószerűbb, nagyszerű munkát végeztek ezzel a mérnökök. Sok bűvészmutatvány is végezhető vele, például a gombot megnyomva és a képernyőre bökve bármilyen alkalmazásban előjön a jegyzetfüzet, de hasonlóképp egyszerűen menthetünk hangos jegyzetet vagy képernyőképet, és csatolhatjuk hozzá egy emailhez. Mindezzel együtt szöveg beírására nem ajánlanám, csak nagyon szépen íróknak, mivel kis gyakorlattal a virtuális billentyűzet sokkal jobban használható. Mindemellett a toll használata közben, az asztalra téve szinte elkerülhetetlen, hogy az ember néha a kezével is hozzáérjen az érintésérzékeny felülethez, de ha odafigyelve ezt el is kerüli, hosszú távon biztosan kényelmetlen a levegőben tartani.
A géphez adott rengeteg alkalmazással úgy érzem mindent igyekeztek megtenni a fejlesztők a jó használhatóságért, és ezek ráadásul hibamentesen is működnek. Ezzel egyűtt sajnos kissé bonyolultak is, például a jegyzettömbnél nem mindig tudja az ember hogy mikor, melyik opció elérhető, miért nem jelenik meg valamikor egy menüpont, de a Photoshop Touch sem kényezteti el embert megfelelő súgóval. A Note-ból már megismert S tervező is megmaradt; ez egy virtuális naptár, amiben órára lebontva jegyezhetjük be teendőinket, a fontos eseményeket, beállítva helyet, prioritást, emlékeztetőt, résztvevőket stb.
Különlegesség a képernyő függőleges kettéosztása, azonban sajnos csak kevés alkalmazással használható. Igazi multitaszkos érzést nyújt, és kifejezetten hasznos lehet például levélírás közben utánanézni valaminek a weben, vagy galériánk átlapozása közben jegyzeteket készíthetünk a tartalomról. Az adatok húzással vihetők át az egyik panelről a másikra, és gombnyomásra felcserélhetők a térfelek. Az alkalmazások között a tálcán válthatunk, a feladatkezelőben azonnal láthatók a futó alkalmazások és bezárhatók a szükségtelenek. Négymagos 1,4 GHz-es processzora kellően gyors, több alkalmazással, leterhelve is akadásmentesen működik. Akkumulátora simán bír egész napos használatot, otthoni, esti használatra két-három naponta elég tölteni.
A végeredmény csábítóan sikerült, hiszen már eleve az alap táblagép is remek volt, és a módosításokkal a Samsung egy kiváló általános teljesítményű, hasznos kiegészítőkkel ellátott terméket készített. Egyetlen hiányossága a képernyő versenytársaitól elmaradó felbontása, illetve hogy nem kapható belőle 3G-s verzió.
Azonban nem vagyok biztos benne, hogy a Note képességek megérik-e az érte kért felárat. Mivel a toll egyedi, és semelyik másik cég nem mellékel ilyet ezért kevés a vele együttműködő alkalmazás. Hacsak nem vagyunk grafikusok, műszaki rajzolók vagy egyéb, munkánkból vagy hobbinkból kifolyólag szabadkézzel sokat rajzoló emberek, azt kell írjam, hogy nem éri meg a Note-ot választani. Ár szempontjából sem versenyképes, hiszen jelenleg 135 000 forintért kapható, míg a retina kijelzős iPad 3-mat 32 GB-os változatban alig 15 ezer forinttal többért hazavihetjük.