Az internet térhódítása megszűntette a földrajzi távolságokat, gyorsabbá és korszerűbbé tette a mindennapi kommunikációt, hatékonyabbá az üzleti életet, s akár fizikai jelenlét nélkül is irányíthatóvá a tudományos fejlesztéseket.

A jelenleg elérhető szolgáltatások minősége folyamatosan javul, s úgy tűnik, a technológiai evolúció következő lépcsője a valós idejű háromdimenziós (3D) információátvitel és az egymással összekapcsolt tárgyak hálózata. Erre a kihívásra - a Magyarországi régióban egyedülálló módon - a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete válaszolt először, amikor egy országhatárokon túl is kiterjedő "virtuális arénát" hozott létre az informatika, az automatizálás és az intelligens rendszerek területén.

Nem csak az irodákban és gyárakban, de az otthonokban is százával vannak már olyan tárgyak és szenzorok, amelyek folyamatosan kommunikálnak egymással, de az emberekkel is. Ezek az olcsó érzékelők gyakorlatilag bárhova beépíthetők, és vezeték nélküli kapcsolaton keresztül küldik információikat más szenzoroknak, a közelben lévő embereknek vagy hálózaton keresztül a világon bárhova. Az eszközök e spontán hálózatosodása alapjaiban rengeti meg a tudomány mai képét: a helyi számítógépeket elkezdték felváltani a virtuális környezetek, s egy olyan új ember-számítógép kapcsolat alakult ki, amelyben a felhasználó már nem egy külső személy, aki a monitoron megjelenő képet figyeli, hanem egy, a számítógép által generált háromdimenziós virtuális világ aktív résztvevője, alakítója.


A SZTAKI által vezetett HUNOROB (HUngarian-NORvegian ROBot research based innovation technologies for target groups) projekt jól mutatja, hogy a ma még csak elméletben és a fantázia szintjén lévő kiterjesztett kollaboráció nincs olyan messze, mint hinnénk. A VirCA platform (Virtual Collaboration Arena) ugyanis lehetőséget teremt a földrajzilag szétszórt valós erőforrások virtuális rendszerbe foglalására, s a tudósok immerzív részvételére.

A "tárgyak internetében" rejlő lehetőségeket felismerve a kiemelkedő magyar-norvég együttműködést soha nem látott interoperabilitás és hatékonyság jellemzi a kutatás-fejlesztés területén. A projekt nemcsak a kutatás és az alkalmazás közti transzfert és különböző egyetemek eszközrendszereinek kollaboráltatását segíti, de a ráépült tudás szabad megosztását és integrálását is lehetővé teszi pusztán a Világháló segítségével.

Az alkalmazási területek lehetősége szinte határtalan, hiszen a 3D-s platformnak köszönhetően szabadon lehet ugrálni a helyszínek között, részt venni tudományos szimulációkon, s egyetlen rendszerbe integrálni több eltérő technológiát. A csaknem 5 millió euróból finanszírozott robotikai innováció a legmodernebb interaktív vizuális környezetet fejlesztette ki, s világviszonylatban elsőként ötvözi a 3D virtuálitását egy web-alapú rendszerépítő eszközzel. A számos nemzetközi hírű egyetem közös pályázataként létrejött laboratórium nemcsak európai referencia kutató és innovációs központtá vált, de végleg beírta a magyar kutatók nevét a virtuális tudásmegosztó rendszerek történelmébe.

A platform termékenységét jól mutatja, hogy a Norvég Nagykövet és a norvég illetékes minisztérium is méltatta, s az EGT térségben az EEA Grant-el támogatott kutatások címlapjára került. Pintér Dániel Gergő, a SZTAKI sajtóreferense szerint a kimagasló nemzetközi technológiai fórum, az European FET 11' kiállítás díjazott fejlesztése több szabadalmi beadvány során akár egy új tudományos interdiszciplína megalapozását is jelentheti a kognitív infokommunikáció területén.


A rendszer másik érdekessége, hogy egy speciális laboratóriumból irányítható is, ahol a tudósok szinte eggyé válhatnak a virtuális világgal, hogy egy országhatárokon átívelő kollaboráció keretében különböző fejlesztéseket egyetlen rendszerben integráljanak. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közösen létrehozott 3DICC Virtuális Szoba (3D Internet based Control and Communications Laboratory) ugyanis lehetővé teszi, hogy a kutatók tárgyakat láthassanak a levegőben, körbe tudják őket sétálni, beléjük tudjanak nézni a fejük természetes mozgatásával. Ezen a 130 m2-en egy modern, 13 kamerás 4D rekonstrukciós stúdió és egy 3D immerzív virtualizáló rendszer került kiépítésre, így a felhasználó egy mozgásdetektáló ruha, s a kezére erősített szenzor segítségével természetes interakcióba tud lépni és akár meg is tudja érinteni a valós objektumok virtuális avatárjait.

Azzal, hogy számos mozgás átvihető a cybertérbe, nemcsak az oktatás, de az orvosi alkalmazások és mérnöki területek hatékonysága is nő, hiszen korai hibafelderítést és valósághű validációt tesz lehetővé. "A laboratóriumban nemcsak megjeleníthetünk hatalmas adathalmazokat, de kísérletezhetünk üzemi baleset kockázata nélkül is. A 3D Virtuális Szoba valósághű, embert körülvevő vizualizációja nagyon hasznos lehet tréningeken, hiszen a diákok úgy tudják elsajátítani az oktatás tárgyát, mintha valódi eszközökön gyakorolnának. Az eredmények kiértékelése egyszerűen automatizálható, ráadásul ez a virtuális környezet akár orvosi és terápiás célokra is felhasználható." - tájékoztatott a felhasználási területek sokszínűségéről Dr. Baranyi Péter Zoltán, a SZTAKI 3DICC Kutatólaboratóriumának vezetője.