A Google keresője jóval okosabbnak tűnik annál, mint amilyen intelligens valójában. A szoftver nem érti meg a világhálót, csupán az embereket és a szokásaikat elemzi ki.

Az 55 éves Dan Russell 2005 óta dolgozik a Google központjában és azt kutatja, hogy miként használják a felhasználók a cég keresőjét. A szakember előbb a Xerox Palo Alto Kutatóközpontban (PARC) az ember-gép interfészeket tanulmányozta, majd az Apple és az IBM munkatársa lett. "Néhány dolgot nagyon nehéz megtalálni a Google keresőjével. Számos többértelmű fogalmat még nem ismer fel a program. Emellett nagyon nehéz felkutatni a segítségével a bizonyos problémákra megoldást nyújtó szoftvereket. Jelenleg csupán körülírni lehet, hogy mit keresünk. A kereső csak akkor tud megfelelő válaszokat adni ezekre a keresésekre, ha valaki leírja a világhálón, hogy ez a szoftver megoldja ezt a problémát. A kérdés az, hogy vajon a Google keresője megérti-e egyáltalán, hogy mit is keresünk?"

"Az emberek gyakran két vagy három eltérő fogalmat is használnak, miközben ugyanarra a dologra kíváncsiak. Sok felhasználó nehezen tudja megfogalmazni a kereséseit. A legfontosabb azonban, hogy mi sem értjük, hogy mit akarnak valójában a felhasználók. Viszont azt tudjuk, hogy melyik eredményekre kattintanak, milyen hosszan maradnak egy adott oldalon. Azonnal elhagyják-e az adott honlapot, vagy maradnak? Amennyiben valaki, azonnal távozik, akkor alighanem nem ezt az információt kereste."

"Rendszeresen végzünk fókuszcsoportos kísérleteket, melyeknél az embereket különböző feladatok elvégzésével bízzuk meg és megfigyeljük, hogy miként keresnek rá egyes dolgokra az interneten. Amennyiben a feladat az, hogy miként juthat el valaki A pontból a B pontba, akkor vannak, akik a közlekedési társaság oldalát keresik fel, mások a Google Maps szolgáltatást hívják elő, vagy a weben keresnek rá az információra. Előfordul az is, hogy tesztszemélyeket kísérünk el a városban vagy a munkájuk során és szintén megfigyeljük, hogyan keresnek rá az információkra. Ezt a dolgot keresési antropológiának neveztem el. De nem csak a keresési szokásokat tanulmányozzuk, hanem azt is, hogy kinek milyen funkciókra van szüksége. Van, akinek fontos a keresés közben a helyesírás-ellenőrző, másoknak nem"- jelentette ki a szakember.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan csak egy téma rövid összefoglalójára kíváncsiak, mondjuk alig 30 másodpercet szánnak valaminek a tanulmányozására. De a legfontosabb az, hogy senki se tekintsen kérdésekre adott válaszként a keresési eredményekre, a Google ugyanis nem veszi át az emberektől a gondolkodás felelősségét. Russell kiemelte, hogy a legtöbb felhasználó nem tudja, hogy miként működik a Google keresője, ugyanakkor az internetezők többsége azzal tisztában van, hogy az eredmények hivatkozások, és ezeket mások helyezik el. A linkek csak a válaszok lehetséges forrásait mutatják meg és nem maguk a válaszok.

"A Google a társadalmat tükrözi vissza. Olyan ez, mint amikor egy parkban létrejön egy ösvény. Senki sem taposta ki, mégis valahogy kialakult, mert egyre többen választották azt az utat. Mi nem ítéljük meg, hogy melyik a legjobb út, mi csak azt elemezzük, hogy kik használják a parkot. Elemezzük például a szavak jelentését, az algoritmusaink megtanulják az egyes szavak szinonimáit. Ugyanakkor nem elemzik szemantikus módon az egész webet és nem ismerik fel például az igéket" - hangsúlyozta Dan Russell.

S hogy miként keres valaki jól? Dan Russell szerint egy kéztörésnél ne akarjunk orvosi fogalmakat megadni, hanem írjuk be, hogy kéztörés. A legtöbb felhasználó túl bonyolultan gondolkozik ilyenkor és a keresés során olyan szavakat ad meg, amiket egyébként nem használ.