Egyre általánosabbá válik a munkavégzés és a magánélet közötti határok összemosódása. A folyamatosan bekapcsol(ód)va lenni szükségességére alaposan rátett a recesszió.

A marketingvezető estébe nyúlóan dolgozik egy új termék bevezetési kampányának tervén. Már csak néhány dolgot kellene pontosítania, de tudja, hogy rögtön kezdődik kedvenc futballcsapatának BL-meccse, amelyet semmiképpen sem akar kihagyni. A marketingterv szomszédságában megnyit a képernyőn egy újabb ablakot, és a streamelt videó révén - miközben a megszokotthoz képest kétszer annyi ideig tart a munka - a meccs egyetlen fontos részletéről sem marad le. Az első félidő végére végez a feladattal, és átvált okostelefonra: a hazáig vezető úton már azon követi végig a sporteseményt.

Irracionálisnak tűnik a fenti szituáció? Nem, sokkal inkább egyre általánosabbá válhat a munkavégzés és a magánélet közötti határok összemosódása - leginkább az okostelefonok tömegessé válásának köszönhetően. Még ha ezt nálunk még jelentősen hátráltatja is a mobil-adatkommunikáció csak kevesek számára megfizethető díja, a decemberben regisztrált több mint 1 millió 300 ezres mobilinternet-előfizetői bázis további bővülése és a használat időtartamának növekedése is várható.

Így Magyarországon is egyre több ember mélyed utazás közben is laptopjába vagy okostelefonjába, leginkább a megfelelő sávszélesség-elérést biztosító távolsági buszok vagy intercityk fedélzetén. Nálunk azonban kevés ember tesz meg nap mint nap nagyobb távolságokat ezeken a járatokon, igazi rendszerességről tehát még aligha beszélhetünk. Nem úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol a tömegközlekedési eszközökön egy-két órán át tartó utazás úgyszólván természetes része a munkavégzésnek. A The New York Times összeállítást közölt arról, hogyan olvasztják eggyé az általánosan használt kommunikációs eszközök a hétköznapi és kevésbé hétköznapi emberek különböző identitásait. A jelek szerint meghatározóvá vált "a munkaidő sohasem ér véget" és "az állandó összeköttetésben kell lenni" attitűd.

A jelenség az Egyesült Államokban a BlackBerryk tömegessé válásával indult, majd futótűzként terjedt tovább a különböző okostelefonok, közösségimédia-oldalak és táblagépek használatával. Az alkalmazottak folyamatosan bekapcsolva tartják okostelefonjaikat és egyéb kütyüiket, hogy állandó összeköttetésben legyenek munkáltatóikkal e-mailben vagy alkalmazásokon, adatok cseréjén keresztül - akár otthon vagy nyaralás közben is.

Minderre pedig alaposan rátett a recesszió. Mivel beszűkülnek a munka- és karrierlehetőségek, számos alkalmazott aggódik amiatt, hogy esetleg valaki, aki "jobban be van drótozva", megelőzi őt az előmeneteli rangsorban - mondja egy vezetői tanácsadással foglalkozó kaliforniai cég szakembere. "Még ha látszólag semmi sem fenyegeti valakinek a karrierjét, akkor is úgy érzi, hogy éjjel-nappal tanújelét kell adnia rendelkezésre állásának. De mindennek mi az ára?" - teszi fel a kérdést.

Karen Riley-Grant, egy 35 éves marketingvezető úgy gondolja, hogy az állandó készenlét jelentette folyamatos stresszért nem a főnökei felelősek, hanem saját félelmei. "Szeretem a munkámat. Az, hogy állandóan be legyek drótozva, a személyes döntésem - szögezi le. - A feladataim gyors tempót diktálnak, és felelősséget követelnek meg. Ha nem ügyelnék a folyamatokra a munkaidőn túl is, kisiklanának az irányításom alól."

Mindazonáltal tavaly, amikor második gyermeke is megszületett, egyértelművé vált számára, hogy komoly erőfeszítéseken keresztül el kell jutnia a munkavégzés és a magánélet közötti valódi egyensúly megteremtéséig. Megtervezte, hogyan teheti meg apró lépésekkel azt az utat, amelyik a munkakötelékek lazítását eredményezi: fokról fokra, mind több órára kapcsolta ki iPhone-ját hétköznap éjszakánként és a hétvégeken. Ma már a túlzott tempó - és bedrótozottság - rabjaivá lett munkatársait is igyekszik hasonló megoldásokra bírni: az egészségük és a családjuk érdekében.


Arra, hogy a "munkaidőn túl" fogalmát nagyon fontos (cég)vezetési kérdésnek kell tekinteni, az egyik üzleti kommunikációs rendszereket forgalmazó vállalat stratégiai igazgatója hozott példát. Ha egy globális vállalat munkatársai különböző időzónákban dolgoznak (valamint térnek nyugovóra és ébrednek), akkor semmiképpen sem szabad elvárni - főképp nem megkövetelni - tőlük azonnali reakciót még egy nagyon fontos ügyben sem. Ha helyi idő szerint délután négykor küldünk egy e-mailt, elégedjünk meg azzal, ha az érintett kolléga az ő időzónája szerinti 4 óra 1 perckor válaszol rá.

Annak mélységi foka, hogy a munkavállalók miként integrálják életükbe a különböző kommunikációs eszközöket, alapvetően személyiségfüggő. Néhányan szigorú határvonalat húznak a kétféle minőség közé, és aszerint (is) választják meg különböző készülékeiket, mások viszont mindegyik identitásukat egyetlen eszközbe integrálják, és azon belül igyekeznek menedzselni életüket.

Egy New York-i marketinges hölgy például sajátos rendszert dolgozott ki a maga számára. Egy iPhone és egy iPad szolgál a családi kapcsolatok ápolására és a közösségi oldalak felkeresésére, a munkavégzéshez szükséges eszközök sorába egy BlackBerry és egy notebook tartozik. Egyszerűen csak elteszi az egyik kütyüt, és elővesz egy másikat, amikor váltani akar hivatalos szerepéről magánéletire vagy fordítva. Külön-külön raktározza a címlistákat, és a naptárbejegyzések is az adott identitásnak megfelelő eszközökre kerülnek. Véleménye szerint így őrizhető meg a magánélet személyes jellege - ha például fogorvoshoz kell vinnie a gyermekét, nem szeretné, ha bárki is zaklatná munkaügyben, hiszen életének ez az oldala nem tartozik rájuk.

Egy tipikus napon - miután megbizonyosodott arról, hogy gyermekei beértek az iskolába - elcsípi a Manhattanbe tartó reggeli vonatot, és haladéktalanul előveszi a laptopot és a BlackBerryt. A következő óra már olyan, mintha bent ülne az irodájában. A hazafelé vezető út délutánonként ugyanúgy - vagyis a munkahelyi lét meghosszabbításával - telik, mindössze tíz perc szünettel: ennyi ideig tart az út a munkahelyétől a vasútállomásig. Az este már a vacsorakészítés és a családi élet jegyében zajlik, ilyenkor a laptop ki van kapcsolva. Hétvégenként viszont mindig dolgozik a laptopon, és folyamatosan figyeli a BlackBerryn felbukkanó értesítéseket is. Az egész rituálét teljesen természetesnek tekinti, mint mondja, semmiféle stressz nem munkál benne, egyszerű munkamániásnak tartja magát.

Persze bőségesen lehet találkozni ellentétes megközelítésű esettel is. Van, aki üzleti útja során is Skype-on tartja a kapcsolatot családjával, étkezési, öltözködési tanácsokat ad gyermekeinek, és ha kell, mindezt fotók és videók küldésével is alátámasztja - az egyébként céges célokra szolgáló mobileszközökön keresztül. Az iPhone-on és BlackBerryn keveredik a céges és magánjellegű kommunikáció, nem csoda, hogy éjjel-nappal be vannak kapcsolva, és tulajdonosuk reggelente mindig fáradtan ébred. Joggal érzi úgy, hogy az eszközök rabjává vált - ahelyett, hogy azok a mobilelérés révén felszabadítanák, jobb életminőséget eredményeznének számára. Pedig csak az arányokat és a kétféle lét közötti egyensúlyt tévesztette el.

A túlzott eszközhasználat egyeseknél az életminőség rovására megy - állítja Robert Sutton, a Stanford Egyetem professzora, a Good Boss, Bad Boss (Jó főnök, rossz főnök) című könyv szerzője. Mint mondja, a figyelem állandó megosztása a munkavégzésre is negatív hatást gyakorolhat. Elrettentő példaként arra, hogy hová is vezethet a bedrótozottság túlzásba vitele, illetve a figyelemmegosztás feletti kontroll időleges elvesztése, egy 2009-es esetet idézett fel: a Northwest Airlines két tapasztalt pilótája egyszerűen elfelejtett leszállni a célállomáson az általuk vezetett utasszállító géppel.

Hogy miért? Mert a pilótafülkében - egy teljesen szabálytalan módon odavitt laptop képernyőjére meredve - éppen azzal voltak elfoglalva, hogy megismerkedjenek a vállalatuknál újonnan bevezetendő munkaerő-irányítási rendszer részleteivel… Mintegy másfél órán át a robotpilótára bízták az utasokat, kiiktatva a rádiókapcsolatot is, hogy kellőképpen koncentrálhassanak - végül jó kétszáz kilométerről fordultak vissza a célállomás felé, és végül szerencsésen földet is értek. Igaz, repültek - a pilóták kötelékéből.

Bár Magyarországon az okostelefon-árzuhanás és így az általánossá válás folyamata csak mostanság kezdődött, a hozzánk az Egyesült Államoknál - földrajzi értelemben és a munkakultúrára vonatkozóan - közelebb lévő Németországban statisztikai jellegű összegzések is születtek ezeknek az arányoknak a feltérképezésére. Egy tavalyi felmérés szerint a német alkalmazottak kétharmada munkaidőn kívül is elérhető főnökei vagy vállalati ügyfelei számára - köszönhetően a notebookok és okostelefonok elterjedésének. A dolgozók egyharmada este és hétvégén is készen áll, ha munkáról van szó. Ugyanakkor a munkavállalók 32 százaléka munkaideje letelte után kikapcsolja mobiltelefonját és számítógépét. Szakemberek szerint lényeges, hogy rögzítsék a munkatársak elérhetőségének időbeli korlátait. Ennek megfelelően a német cégek 56 százalékánál már létezik ilyen megállapodás, míg 34 százalékuk esetében szóbeli egyeztetés történt a felek között.