Berta Sándor
Mindennaposak a kibertámadások
Egyre több bűncselekmény történik az interneten és közülük is kiemelkednek a különböző számítógépes rendszerek és infrastruktúrák ellen indított támadások. A szakemberek azonban óvatosan fogalmaznak és ezeket az akciókat nem feltétlenül tekintik kiberháborús cselekményeknek.
Robin Geiss nemzetközi jogász és egy olyan szakértői testület tagja, amelyik a NATO segítségével egy kibertámadásokkal kapcsolatos kézikönyv elkészítésén dolgozik. A szakember jelenleg a Potsdami Egyetemen tanít. "A kiberháború kifejezés egyike a politikai retorikában alkalmazott szlogeneknek. Jogi értelemben több mint kétséges, hogy beszélhetünk-e napjainkban ilyen cselekményekről. Ma a sok kibertámadásnak minősített akció még nem vált ki fegyveres konfliktust. Ettől függetlenül el kell gondolkoznunk azon, hogy jogilag miként nevezzük el a világháló új konfliktushelyzeteit."
"Fel kell tennünk például a kérdést, hogy hol húzódik a határ a bűnözés és a véleményszabadság között. Képzeljük el, hogy valaki kitöröl minden németországi adóbevallást. Egy ilyen cselekményt nem lehet klasszikus értelemben véve erőszaknak minősíteni, de attól még nem lenne legális tett. Úgy gondolom, attól, hogy a virtuális pusztítás fizikai valójukban nem veszélyezteti az embereket, még ezeket a veszélyeket, fenyegetéseket igenis komolyan kell vennünk. Természetesen lehet az interneten például demonstrálni, erre számtalan lehetőség van. De a legtöbb állam szerint ennek van egy határa, s ezen a határt átlépi a nekünk nem tetsző oldalak megtámadása."
"Az jó kérdés, hogy hol ér véget a kiberbűnözés és hol kezdődik a kiberhadviselés. Erről beszélnünk kell. A kibertámadások már ma sok kormány számára mindennaposak. A NATO informatikai rendszereit naponta többször is támadják. A kérdés csak az, hogy mikor érnek el ezek az akciók egy olyan intenzitást, amely a szervezetet válaszcsapásra készteti? Akkor, ha egy erőműben történik valami, vagy elég a virtuális fenyegetettség is? Én úgy gondolom, hogy a válaszlépés attól függ, hogy mennyire tekintjük létfontosságúnak egy társdalom virtuális javait" - nyilatkozta a jogász.
Robin Geiss egy példával illusztrálta, hogy mennyire érdekes és elgondolkoztató a helyzet napjainkban. A szakember elképzelhetőnek tart egy erőszakmentes konfliktust, amely ennek ellenére háborúnak minősül. Szerinte elég csak arra gondolni, hogy mekkora káoszt okozhatna egy modern államban a társadalombiztosítási azonosítószámok törlése. A nemzetközi jognak éppen ezért új kifejezéseket kell találnia a különböző kibertérben megvalósuló konfliktusokra. Geiss emellett elképzelhetőnek tartotta, hogy kibertámadásokkal előzzenek meg egy hagyományos fegyverekkel végrehajtott csapást. Ilyen lépés lehet, ha valaki a távolból kikapcsolja ellenfele egyik erőművét, de csak három napra. Vagyis nem robbantja fel a létesítményt, csak bemutatja, hogy képes kivonni azt a forgalomból.
"A legnagyobb problémát jelenleg az jelenti, hogy nem tudjuk, ki támadott meg minket. Így egy ország sem tudja eldönteni, hogy milyen módon vághat vissza. Egy kiberakciónál még azt sem tudjuk, hogy milyen irányból érkezett a dolog. Ezek a támadások a leggyakrabban kerülőúton jutnak el a célponthoz. De még ha tudjuk is, hogy melyik országból érkezett a csapás, még mindig nem tudom, hogy ki ült a billentyűzet mögött. Éppen ez teremti meg annak a veszélyét, hogy a hadseregek kétséges szituációkban pusztán a gyanújuk alapján vágnak majd vissza, mindegy mit találunk el alapon" - jegyezte meg végül a Potsdami Egyetem oktatója.
Az iráni atomprogramot lelassító Stuxnet vírus felbukkanása bizonyíték volt arra, hogy még egy szigorúan őrzött atomerőmű is meglehetősen sebezhető a kártevőkkel szemben, mi lehet akkor a helyzet az átlagos ipari létesítményeknél. A McAfee már 2009-ben arra figyelmeztetett, hogy a nagyhatalmak kiberháborúra készülnek és a NATO fel is készült egy ilyen esemény kivédésére. A nemzetközi szakértők egyike arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiberháború helyett más kifejezéseket kellene használni, az OECD munkatársai pedig jelentésükben hangsúlyozták: valószínűtlen egy kiberháború bekövetkezése. Angela Merkel német kancellár mindenesetre nemrég óva intette a világ országait a kibervédelmi versenytől.
Robin Geiss nemzetközi jogász és egy olyan szakértői testület tagja, amelyik a NATO segítségével egy kibertámadásokkal kapcsolatos kézikönyv elkészítésén dolgozik. A szakember jelenleg a Potsdami Egyetemen tanít. "A kiberháború kifejezés egyike a politikai retorikában alkalmazott szlogeneknek. Jogi értelemben több mint kétséges, hogy beszélhetünk-e napjainkban ilyen cselekményekről. Ma a sok kibertámadásnak minősített akció még nem vált ki fegyveres konfliktust. Ettől függetlenül el kell gondolkoznunk azon, hogy jogilag miként nevezzük el a világháló új konfliktushelyzeteit."
"Fel kell tennünk például a kérdést, hogy hol húzódik a határ a bűnözés és a véleményszabadság között. Képzeljük el, hogy valaki kitöröl minden németországi adóbevallást. Egy ilyen cselekményt nem lehet klasszikus értelemben véve erőszaknak minősíteni, de attól még nem lenne legális tett. Úgy gondolom, attól, hogy a virtuális pusztítás fizikai valójukban nem veszélyezteti az embereket, még ezeket a veszélyeket, fenyegetéseket igenis komolyan kell vennünk. Természetesen lehet az interneten például demonstrálni, erre számtalan lehetőség van. De a legtöbb állam szerint ennek van egy határa, s ezen a határt átlépi a nekünk nem tetsző oldalak megtámadása."
"Az jó kérdés, hogy hol ér véget a kiberbűnözés és hol kezdődik a kiberhadviselés. Erről beszélnünk kell. A kibertámadások már ma sok kormány számára mindennaposak. A NATO informatikai rendszereit naponta többször is támadják. A kérdés csak az, hogy mikor érnek el ezek az akciók egy olyan intenzitást, amely a szervezetet válaszcsapásra készteti? Akkor, ha egy erőműben történik valami, vagy elég a virtuális fenyegetettség is? Én úgy gondolom, hogy a válaszlépés attól függ, hogy mennyire tekintjük létfontosságúnak egy társdalom virtuális javait" - nyilatkozta a jogász.
Robin Geiss egy példával illusztrálta, hogy mennyire érdekes és elgondolkoztató a helyzet napjainkban. A szakember elképzelhetőnek tart egy erőszakmentes konfliktust, amely ennek ellenére háborúnak minősül. Szerinte elég csak arra gondolni, hogy mekkora káoszt okozhatna egy modern államban a társadalombiztosítási azonosítószámok törlése. A nemzetközi jognak éppen ezért új kifejezéseket kell találnia a különböző kibertérben megvalósuló konfliktusokra. Geiss emellett elképzelhetőnek tartotta, hogy kibertámadásokkal előzzenek meg egy hagyományos fegyverekkel végrehajtott csapást. Ilyen lépés lehet, ha valaki a távolból kikapcsolja ellenfele egyik erőművét, de csak három napra. Vagyis nem robbantja fel a létesítményt, csak bemutatja, hogy képes kivonni azt a forgalomból.
"A legnagyobb problémát jelenleg az jelenti, hogy nem tudjuk, ki támadott meg minket. Így egy ország sem tudja eldönteni, hogy milyen módon vághat vissza. Egy kiberakciónál még azt sem tudjuk, hogy milyen irányból érkezett a dolog. Ezek a támadások a leggyakrabban kerülőúton jutnak el a célponthoz. De még ha tudjuk is, hogy melyik országból érkezett a csapás, még mindig nem tudom, hogy ki ült a billentyűzet mögött. Éppen ez teremti meg annak a veszélyét, hogy a hadseregek kétséges szituációkban pusztán a gyanújuk alapján vágnak majd vissza, mindegy mit találunk el alapon" - jegyezte meg végül a Potsdami Egyetem oktatója.
Az iráni atomprogramot lelassító Stuxnet vírus felbukkanása bizonyíték volt arra, hogy még egy szigorúan őrzött atomerőmű is meglehetősen sebezhető a kártevőkkel szemben, mi lehet akkor a helyzet az átlagos ipari létesítményeknél. A McAfee már 2009-ben arra figyelmeztetett, hogy a nagyhatalmak kiberháborúra készülnek és a NATO fel is készült egy ilyen esemény kivédésére. A nemzetközi szakértők egyike arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiberháború helyett más kifejezéseket kellene használni, az OECD munkatársai pedig jelentésükben hangsúlyozták: valószínűtlen egy kiberháború bekövetkezése. Angela Merkel német kancellár mindenesetre nemrég óva intette a világ országait a kibervédelmi versenytől.
