Berta Sándor
Alapjaiban rossz felépítésűek az online közösségi hálózatok
A tengerentúli óriáscég egyik munkatársa bemutatta, hogy mennyire másképp működnek a virtuális közösségek, mint a valódiak. A virtuális barátok alig 3%-a számít barátnak a való életben is.
A 224 oldalas prezentáció rövid időn belül nagy érdeklődést váltott ki a világhálón, hiszen a közösségi hálózatokba nyújt bepillantást, meglehetősen részletesen. Az anyag összeállítója Paul Adams, San Fransiscóban dolgozik. Munkája a felhasználók szokásainak összegyűjtése és tanulmányozása, ezért rendkívül sok információt tud az internetezők egy jelentős részéről. A Google alkalmazottja nem csak azt mutatta be, hogy mennyi minden deríthető ki egy emberről, hanem azt is, hogy a megtudott adatok alapján milyennek képzeli el az internet jövőjét.
Paul Adams a The Real Life Social Network anyagában összesen 226 fóliát fűzött össze. Ezeken keresztül válik láthatóvá egy tipikus Facebook-tag gondolatvilága és viselkedése. A webes óriáscég szakértője az anyagot nem az egyszerű internetezőknek, hanem a webes fejlesztőknek készítette el. Így akarta ugyanis világossá tenni a számukra, hogy a jövőben miként válthatnak ki maximális aktivitást a felhasználókból és milyen módon juthatnak hozzá oldalaikon releváns adatokhoz.
Az összeállítás egyik legérdekesebb része az, amelyben Adams azt ismerteti, hogy miként győzhetünk meg, illetve befolyásolhatunk másokat a döntéseinkről. A szakember állítása szerint ugyan az internet minden lehetséges dologról egyre több információt szolgáltat, de agyi kapacitásunk nem követi ezt a folyamatot. Éppen erre vezethető vissza az, hogy az egyes termékekről, éttermekről vagy akár filmekről szóló döntéseinket nagyon erősen online barátaink ajánlásaitól tesszük függővé. "Ha azt akarjuk, hogy az emberek a mi honlapunkat látogassák meg és használják, akkor fontos, hogy olyan funkciókat integráljunk bele, amelyek lehetővé teszik a barátok számára a döntések befolyásolását" - írta a Google munkatársa.
Adams emellett kiemeli, hogy egy tipikus Facebook-tag általában csak online ismerőseinek három százalékára tekintene a valódi életben is barátként. Mindez pedig jelzésértékű a közösségi portálok vezetőinek, hogy ne egy központi hálózatban gyűjtsenek össze mindenkit, hanem hozzanak létre független alhálózatokat. De a kutató úgy vélte, hogy ezt a módszert más területeken, például az azonnali üzenetküldő szolgáltatások esetében is alkalmazni kellene. Ennek oka, hogy sokan nem akarják, hogy ismerőseik tudjanak egymásról, éppen ezért szeretik elrejteni őket és magukat. Ez pedig egyfajta állandó öncenzúrát jelent. Mindez persze azt is jelenti, hogy nem minden információt osztunk meg minden online barátunkkal - de ez a valódi életben is így van.
A 224 oldalas prezentáció rövid időn belül nagy érdeklődést váltott ki a világhálón, hiszen a közösségi hálózatokba nyújt bepillantást, meglehetősen részletesen. Az anyag összeállítója Paul Adams, San Fransiscóban dolgozik. Munkája a felhasználók szokásainak összegyűjtése és tanulmányozása, ezért rendkívül sok információt tud az internetezők egy jelentős részéről. A Google alkalmazottja nem csak azt mutatta be, hogy mennyi minden deríthető ki egy emberről, hanem azt is, hogy a megtudott adatok alapján milyennek képzeli el az internet jövőjét.
Paul Adams a The Real Life Social Network anyagában összesen 226 fóliát fűzött össze. Ezeken keresztül válik láthatóvá egy tipikus Facebook-tag gondolatvilága és viselkedése. A webes óriáscég szakértője az anyagot nem az egyszerű internetezőknek, hanem a webes fejlesztőknek készítette el. Így akarta ugyanis világossá tenni a számukra, hogy a jövőben miként válthatnak ki maximális aktivitást a felhasználókból és milyen módon juthatnak hozzá oldalaikon releváns adatokhoz.
Az összeállítás egyik legérdekesebb része az, amelyben Adams azt ismerteti, hogy miként győzhetünk meg, illetve befolyásolhatunk másokat a döntéseinkről. A szakember állítása szerint ugyan az internet minden lehetséges dologról egyre több információt szolgáltat, de agyi kapacitásunk nem követi ezt a folyamatot. Éppen erre vezethető vissza az, hogy az egyes termékekről, éttermekről vagy akár filmekről szóló döntéseinket nagyon erősen online barátaink ajánlásaitól tesszük függővé. "Ha azt akarjuk, hogy az emberek a mi honlapunkat látogassák meg és használják, akkor fontos, hogy olyan funkciókat integráljunk bele, amelyek lehetővé teszik a barátok számára a döntések befolyásolását" - írta a Google munkatársa.
Adams emellett kiemeli, hogy egy tipikus Facebook-tag általában csak online ismerőseinek három százalékára tekintene a valódi életben is barátként. Mindez pedig jelzésértékű a közösségi portálok vezetőinek, hogy ne egy központi hálózatban gyűjtsenek össze mindenkit, hanem hozzanak létre független alhálózatokat. De a kutató úgy vélte, hogy ezt a módszert más területeken, például az azonnali üzenetküldő szolgáltatások esetében is alkalmazni kellene. Ennek oka, hogy sokan nem akarják, hogy ismerőseik tudjanak egymásról, éppen ezért szeretik elrejteni őket és magukat. Ez pedig egyfajta állandó öncenzúrát jelent. Mindez persze azt is jelenti, hogy nem minden információt osztunk meg minden online barátunkkal - de ez a valódi életben is így van.