Berta Sándor
Etikai kérdéseket vet fel a Wikileaks ügye
Ha eltűnnének a titkok az nem hozna létre tisztességesebb társadalmat. A legfontosabb az lenne, hogy az emberek visszakapják az adataik fölötti ellenőrzés jogát és lehetőségét.
Zürichi szakemberek úgy vélték: a leleplező portál folyamatos akciói, valamint a Julian Assange és a Wikileaks birtokában lévő adatok elleni hajtóvadászat az internet egyik legalapvetőbb problémájára irányították rá a figyelmet. "A társadalomnak bizonyos területeken szüksége van az átlagosnál több magánszférára és titoktartásra, különösen igaz ez az információk tárolására és továbbadására. A Wikileaks sorozatosan olyan adatokat szivárogtat ki, amelyek eddig biztonságosan őrzöttnek tűntek. Ezen anyagok egy részét a közvélemény számára szabadon elérhetővé kellene tenni, de a másik részük viszont bizalmas dokumentumokból áll. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Google birtokában ennél sokkal nagyobb adatmennyiség van, de az abszolút csúcstartó a Facebook" - jelentette ki Stefano Balietti, a Zürichi Műszaki Főiskola szociológusa. A kutató kollégájával, Dirk Helbinggel együtt adta ki az online adatbiztonsággal kapcsolatos fehér könyvét.
Nem véletlenül jegyezte meg korábban Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója, hogy a titoktartás teljes eltűnése egy olyan folyamatot indítana el, amelynek a részleteibe senki sem látna bele, annak hatásait senki sem tudná megbecsülni. Balietti szerint a teljes nyitottsággal kapcsolatos legnagyobb veszélyt az úgynevezett konformizmus, vagyis a fennálló uralkodó rendszerhez való elvtelen alkalmazkodás jelentheti. Ugyanakkor, ha nem lenne magánélet, akkor viszont a pluralizmus kerülne veszélybe. Ha mindenki normális módon viselkedne, akkor az élet kiszámíthatóbb, de a jelenleginél egyúttal sokkal unalmasabb is lenne.
Balietti hangsúlyozta: a kívülállók határozzák meg a jövő trendjeit és divatját, ezáltal lehetővé teszik, hogy a társadalom alkalmazkodjon a jövő kihívásaihoz. Nem a normális emberek, hanem a pluralizmus hozza létre az innovációt. Emellett a többségnek fogalma sincs arról, hogy a jövőben miként ítélik majd meg jelenlegi viselkedését.
A kutató kitért arra is, hogy vannak bizonyos foglalkozásoknál (rendőr, bíró, tanár stb.), mindenképpen szükség van a magánélet átlagosnál nagyobb védelmére, mivel ezek a személyek gyakran kényelmetlen döntéseket hoznak. Az internet megakadályozhatja, hogy valaki második esélyt kapjon, mivel a virtuális tér nem felejt, minden rossz lépést számon tart. Ugyanakkor a világháló megnehezíti a gyűlöletkeltés, az intolerancia, a zaklatás, a korrupció és a zsarolás elrejtését is.
"Önmagában az, hogy több információ válik elérhetővé, még nem eredményez automatikusan egy nyitottabb, tisztességesebb és jobb társadalmat. Egy ilyen folyamat sokkal inkább az egyes információkra való összpontosításra ad lehetőséget, ahelyett, hogy valaki az egész adathalmazra koncentrálhatna. Sok probléma egyértelműen a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után bekövetkezett adatgyűjtési őrület miatt fajult el. A kérdés az: mi történik azokkal a személyes adatokkal, amelyeket egy szálloda recepcióján vagy az interneten adunk meg?"
"A világháló egy diktatórikus állam titkosszolgálatánál jóval több kényes információt tárol el. Ráadásul a felhasználókat arra kényszerítik, hogy sok helyen igazi alternatíva nélkül fogadják el a szerződési feltételeket, amelyeket el sem lehet olvasni. Mindenki vakon írja alá a hosszú és bonyolult szerződéseket" - írta Helbing és Balietti.
A két zürichi szakember elsősorban a jelenlegieknél hatékonyabb törvények kidolgozását és jobb technikai megoldások kifejlesztését javasolta. Ezenkívül szükség van arra is, hogy a felhasználók képesek legyenek hatékonyabban megoldani a problémákat. A legfontosabb azonban, hogy az embereknek vissza kell kapniuk az adataik fölötti ellenőrzés jogát és lehetőségét. Ellenkező esetben csak a gazdagoknak lesz módjuk arra, hogy sok pénzért visszavásárolják a magánéletüket és személyes adataikat.
"Nem az a lényeg, hogy milyen sok adatot tárolunk, hanem az, hogy ezeket miként őrizzük meg és miként csereberéljük. Lehetőség lenne arra, hogy az információkat hatékonyabban névtelenné tegyük. Ehhez szükség van saját algoritmusokra és adatformátumokra, amelyek létrehozását és használatát törvényileg is elő lehetne írni" - szögezte le végül Stefano Balietti és Dirk Helbing.
Zürichi szakemberek úgy vélték: a leleplező portál folyamatos akciói, valamint a Julian Assange és a Wikileaks birtokában lévő adatok elleni hajtóvadászat az internet egyik legalapvetőbb problémájára irányították rá a figyelmet. "A társadalomnak bizonyos területeken szüksége van az átlagosnál több magánszférára és titoktartásra, különösen igaz ez az információk tárolására és továbbadására. A Wikileaks sorozatosan olyan adatokat szivárogtat ki, amelyek eddig biztonságosan őrzöttnek tűntek. Ezen anyagok egy részét a közvélemény számára szabadon elérhetővé kellene tenni, de a másik részük viszont bizalmas dokumentumokból áll. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Google birtokában ennél sokkal nagyobb adatmennyiség van, de az abszolút csúcstartó a Facebook" - jelentette ki Stefano Balietti, a Zürichi Műszaki Főiskola szociológusa. A kutató kollégájával, Dirk Helbinggel együtt adta ki az online adatbiztonsággal kapcsolatos fehér könyvét.
Nem véletlenül jegyezte meg korábban Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója, hogy a titoktartás teljes eltűnése egy olyan folyamatot indítana el, amelynek a részleteibe senki sem látna bele, annak hatásait senki sem tudná megbecsülni. Balietti szerint a teljes nyitottsággal kapcsolatos legnagyobb veszélyt az úgynevezett konformizmus, vagyis a fennálló uralkodó rendszerhez való elvtelen alkalmazkodás jelentheti. Ugyanakkor, ha nem lenne magánélet, akkor viszont a pluralizmus kerülne veszélybe. Ha mindenki normális módon viselkedne, akkor az élet kiszámíthatóbb, de a jelenleginél egyúttal sokkal unalmasabb is lenne.
Balietti hangsúlyozta: a kívülállók határozzák meg a jövő trendjeit és divatját, ezáltal lehetővé teszik, hogy a társadalom alkalmazkodjon a jövő kihívásaihoz. Nem a normális emberek, hanem a pluralizmus hozza létre az innovációt. Emellett a többségnek fogalma sincs arról, hogy a jövőben miként ítélik majd meg jelenlegi viselkedését.
A kutató kitért arra is, hogy vannak bizonyos foglalkozásoknál (rendőr, bíró, tanár stb.), mindenképpen szükség van a magánélet átlagosnál nagyobb védelmére, mivel ezek a személyek gyakran kényelmetlen döntéseket hoznak. Az internet megakadályozhatja, hogy valaki második esélyt kapjon, mivel a virtuális tér nem felejt, minden rossz lépést számon tart. Ugyanakkor a világháló megnehezíti a gyűlöletkeltés, az intolerancia, a zaklatás, a korrupció és a zsarolás elrejtését is.
"Önmagában az, hogy több információ válik elérhetővé, még nem eredményez automatikusan egy nyitottabb, tisztességesebb és jobb társadalmat. Egy ilyen folyamat sokkal inkább az egyes információkra való összpontosításra ad lehetőséget, ahelyett, hogy valaki az egész adathalmazra koncentrálhatna. Sok probléma egyértelműen a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után bekövetkezett adatgyűjtési őrület miatt fajult el. A kérdés az: mi történik azokkal a személyes adatokkal, amelyeket egy szálloda recepcióján vagy az interneten adunk meg?"
"A világháló egy diktatórikus állam titkosszolgálatánál jóval több kényes információt tárol el. Ráadásul a felhasználókat arra kényszerítik, hogy sok helyen igazi alternatíva nélkül fogadják el a szerződési feltételeket, amelyeket el sem lehet olvasni. Mindenki vakon írja alá a hosszú és bonyolult szerződéseket" - írta Helbing és Balietti.
A két zürichi szakember elsősorban a jelenlegieknél hatékonyabb törvények kidolgozását és jobb technikai megoldások kifejlesztését javasolta. Ezenkívül szükség van arra is, hogy a felhasználók képesek legyenek hatékonyabban megoldani a problémákat. A legfontosabb azonban, hogy az embereknek vissza kell kapniuk az adataik fölötti ellenőrzés jogát és lehetőségét. Ellenkező esetben csak a gazdagoknak lesz módjuk arra, hogy sok pénzért visszavásárolják a magánéletüket és személyes adataikat.
"Nem az a lényeg, hogy milyen sok adatot tárolunk, hanem az, hogy ezeket miként őrizzük meg és miként csereberéljük. Lehetőség lenne arra, hogy az információkat hatékonyabban névtelenné tegyük. Ehhez szükség van saját algoritmusokra és adatformátumokra, amelyek létrehozását és használatát törvényileg is elő lehetne írni" - szögezte le végül Stefano Balietti és Dirk Helbing.