Berta Sándor
Adatvédelmi szakemberek az európai légiutas-adatok kiadása ellen
Az Artikel 29 adatvédelmi csoport bírálta az Európai Bizottság terveit, amelyek alapján harmadik fél számára is lehetővé tennék az európai állampolgárok személyes adatainak megszerzését.
Az európai adatvédelmi szakembereket tömörítő szervezető alapvetően nem ért egyet az utasprofilok elkészítésével, illetve az abban tárolt információk továbbadásával. Az Artikel 29 tagjai azután hozták nyilvánosságra a közleményüket, hogy az Európai Bizottság bejelentette: rutinműveletté tenné a légiutas-adatok harmadik fél számára való továbbítását. Az elképzelések alapján a testület egy kvázi globálisan érvényes biankó csekket kapna az Európai Parlamenttől. Mindez azt jelentené, hogy az Európai Bizottság bármikor és bármely országgal köthetne megállapodásokat a légiutas-adatok megosztásáról. Az indok természetesen ezúttal is a nemzetközi terrorizmus elleni hatékonyabb harc.
Az európai adatvédelmi szakemberek nem tartják elfogadhatónak az ötletet és leginkább azt vetették a testület szemére, hogy eddig adós maradt azokkal az objektív bizonyítékokkal vagy statisztikákkal, amelyek azt támasztanák alá, hogy a légiutas-adatok megosztása hatékonyan segíti a terrorizmus vagy a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni harcot.
Az Artikel 29 tagjai kiadták az Európai Bizottság kommunikációjával kapcsolatos közleményüket is. A dokumentumban szükségesnek tartották kiemelni a légiutas-adatok védelmének biztosítását, másrészt azt követelték, hogy a testület tudományos anyagokkal és aktuális tanulmányokkal bizonyítsa a profilkészítés hasznosságát. A szakértők azt akarják elérni, hogy a légiutas-adatok kiértékelésére használt rendszerek feleljenek meg bizonyos követelményeknek, az alkalmazásuknak arányosan egyértelmű biztonsági nyereséget kell jelenteniük és kevésbé sérthetik az emberek magánéletét, mint a különböző alternatív eljárások és megoldások.
Az adatvédelmi kérdések különösen azóta kaptak nagy hangsúlyt, hogy az EU és az USA között 2003-ban megkötött első úgynevezett Passanger Name Records (PNR) szerződést rendszeresen meghosszabbítják és mindig új elemekkel bővítik ki. Az Egyesült Államok ráadásul folyamatosan igyekszik nyomást gyakorolni az európai politikusokra, hogy így érje el az újabb adatok átadását.
Az európai adatvédelmi szakembereket tömörítő szervezető alapvetően nem ért egyet az utasprofilok elkészítésével, illetve az abban tárolt információk továbbadásával. Az Artikel 29 tagjai azután hozták nyilvánosságra a közleményüket, hogy az Európai Bizottság bejelentette: rutinműveletté tenné a légiutas-adatok harmadik fél számára való továbbítását. Az elképzelések alapján a testület egy kvázi globálisan érvényes biankó csekket kapna az Európai Parlamenttől. Mindez azt jelentené, hogy az Európai Bizottság bármikor és bármely országgal köthetne megállapodásokat a légiutas-adatok megosztásáról. Az indok természetesen ezúttal is a nemzetközi terrorizmus elleni hatékonyabb harc.
Az európai adatvédelmi szakemberek nem tartják elfogadhatónak az ötletet és leginkább azt vetették a testület szemére, hogy eddig adós maradt azokkal az objektív bizonyítékokkal vagy statisztikákkal, amelyek azt támasztanák alá, hogy a légiutas-adatok megosztása hatékonyan segíti a terrorizmus vagy a határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni harcot.
Az Artikel 29 tagjai kiadták az Európai Bizottság kommunikációjával kapcsolatos közleményüket is. A dokumentumban szükségesnek tartották kiemelni a légiutas-adatok védelmének biztosítását, másrészt azt követelték, hogy a testület tudományos anyagokkal és aktuális tanulmányokkal bizonyítsa a profilkészítés hasznosságát. A szakértők azt akarják elérni, hogy a légiutas-adatok kiértékelésére használt rendszerek feleljenek meg bizonyos követelményeknek, az alkalmazásuknak arányosan egyértelmű biztonsági nyereséget kell jelenteniük és kevésbé sérthetik az emberek magánéletét, mint a különböző alternatív eljárások és megoldások.
Az adatvédelmi kérdések különösen azóta kaptak nagy hangsúlyt, hogy az EU és az USA között 2003-ban megkötött első úgynevezett Passanger Name Records (PNR) szerződést rendszeresen meghosszabbítják és mindig új elemekkel bővítik ki. Az Egyesült Államok ráadásul folyamatosan igyekszik nyomást gyakorolni az európai politikusokra, hogy így érje el az újabb adatok átadását.