Berta Sándor
A tábla PC-k ősei
Az elmúlt hónapokban egyre nagyobb az érdeklődés a tábla PC-k iránt. Ismét - mondhatnánk, hiszen már a múlt század közepén voltak kísérletek az elektronikus táblák és a tollakkal történő vezérlés megvalósítására.
A második világháború után a tudósokat teljesen lenyűgözték a számítástechnikában rejlő lehetőségek. Akadtak azonban olyanok, akik egyáltalán nem voltak elragadtatva a különböző ötletektől. Egyikük, J. C. R. Licklider például kétségbe vonta, hogy a táblaszámítógépek praktikusan használható eszközök lehetnek. Már 1945-ben Vannevar Bush gondolt arra, hogy lehetővé teszi a Memex analóg információs gépe kézírással történő használatát. Néhány esztendővel később az ARPA katonai kutatási hivatal számítógépes részlegének munkatársai J. C. R. Licklider vezetésével egy olyan rendszert fejlesztettek ki, amelynél a katonáknak egy fénypisztollyal kellett megjelölniük a radaron a kiiktatandó célpontokat.
A szakember szerint az eszköz annyira rossz volt, hogy a katona általában nem találta el a képernyőn megjelenített ellenséges célpontot és a rendszerre kötött számítógépnek több hibás, mint sikeres találata volt. Érthető, hogy Licklider nem volt elragadtatva az ötlettől és az 1976-os ACM/SIGGRAPH Workshopon elmondott beszédében ennek a találmánynak ítélte oda a számítógépek lehető legrosszabb kezelési megoldásának járó úgynevezett booby prize-t. Voltak ugyanakkor előrelépések is. Sok kutató felismerte például, hogy jobb, ha az emberek inkább vízszintesen, mint függőlegesen használják a képernyőket vagy a táblákat, mivel így kevésbé fárad el a karjuk. Ennek ellenére Licklider finoman szólva sem vált az elképzelés rajongójává.
Az első kézírást használó készülék végül az 1960-as években bukkant fel a piacon. Az eljárás egyszerű volt: az illető kézírással rögzítette a táblán az általa fontosnak ítélt gondolatait, majd az eredményt megnézte a függőlegesen elhelyezett képernyőn. Ennél jobb megoldás volt az 1967-ben Mort Bernstein és Lou Gallenson által bemutatott tábla, amelynél a számítógép közvetlenül az ember szeme előtt javította ki a kézírásban található hibás vonalakat. A rendszer hátránya a rendkívül magas ára és a nagy számításigénye volt. Emellett szintén problémát okozott, hogy kizárólag sötét szobában lehetett használni.
1976-ban Licklidernek, minden ellenérzése ellenére meggyőződése volt, hogy hamarosan elérhetők lesznek "barátságos kezelőfelületű grafikus beviteli rendszerek". "Ennek persze előfeltétele volt, hogy addig ne nagyon szokjuk meg a tábla stílust és még képesek legyünk felismerni, mennyire bizarr a valóságban a kezelése" - tette hozzá a szakember. Mindenképpen kiemelendő még a Nippon Electric Company (NEC) két mérnöke, Mitsuhito Sakaguchi és Nobuo Nishida által megálmodott és 1970-ben bemutatott Hologram Tablet. A készülékhez egy lézeres toll járt. "A tábla nagyon könnyű, kompakt és egyszerűen kezelhető. Összeköthető számítógépekkel és olcsón gyártható" - hirdette a terméket a két feltaláló.
Az 1980-as esztendőkben még egyetlen menedzser sem ült le számítógép elé. A billentyűzetet a titkárnőik kezelték. Az ok: a vezetők úgy tartották: aki gépel, az nem vívhat ki tiszteletet magának. Ekkor bukkant fel ismét az ötlet, hogy mi lenne, ha megszűnne a gépelés és a helyét valami más megoldás venné át. "Ezt a számítástechnikai cégeknek is meg kellett tanulniuk. Az 1980-as évek elején egyetlen menedzser sem akart megjelenni nyilvánosan egy számítógéppel. Az öltönyös férfiak legszívesebben kézzel írták le a jegyzeteiket" - emlékezett vissza azokra az időkre Jeff Hawkins, a Palm Computing alapítója.
Az új trendet néhány számítástechnikai vállalat már az 1980-as évek elején felismerte és a marketingrészlegek megpróbáltak piacot kreálni a laptopoknak, amelyeket akkoriban kereken 8000 dollárért kínáltak. Az első korszerűnek mondható, sorozatban gyártott tábla számítógépnek a GRiDPad nevezhető. A gép lelke egy 20 MHz órajelű 386SL típusú Intel processzor volt, amelyet egy 80387SX koprocesszor, 20 megabájt RAM és egy 40, 60, 80 vagy 120 megabájtos merevlemez egészített ki.
Az eszköz fekete-fehér VGA-kijelzője 10 colos volt és rendelkezett egy PCMCIA-kártyahellyel, egy belső faxmodemmel, egy floppy meghajtóhellyel és egy billentyűporttal. Nikkel-kadmium akkumulátora maximálisan 3 órányi üzemidőt biztosított. A gépet a Samsung gyártotta a Grid számára és a soha kereskedelmi forgalomba nem kerülő Samsung Pen Master módosított változata volt. A termék és társai, például a Momenta vagy a GO iránt elsősorban az üzletemberek érdeklődtek.
A második világháború után a tudósokat teljesen lenyűgözték a számítástechnikában rejlő lehetőségek. Akadtak azonban olyanok, akik egyáltalán nem voltak elragadtatva a különböző ötletektől. Egyikük, J. C. R. Licklider például kétségbe vonta, hogy a táblaszámítógépek praktikusan használható eszközök lehetnek. Már 1945-ben Vannevar Bush gondolt arra, hogy lehetővé teszi a Memex analóg információs gépe kézírással történő használatát. Néhány esztendővel később az ARPA katonai kutatási hivatal számítógépes részlegének munkatársai J. C. R. Licklider vezetésével egy olyan rendszert fejlesztettek ki, amelynél a katonáknak egy fénypisztollyal kellett megjelölniük a radaron a kiiktatandó célpontokat.
A szakember szerint az eszköz annyira rossz volt, hogy a katona általában nem találta el a képernyőn megjelenített ellenséges célpontot és a rendszerre kötött számítógépnek több hibás, mint sikeres találata volt. Érthető, hogy Licklider nem volt elragadtatva az ötlettől és az 1976-os ACM/SIGGRAPH Workshopon elmondott beszédében ennek a találmánynak ítélte oda a számítógépek lehető legrosszabb kezelési megoldásának járó úgynevezett booby prize-t. Voltak ugyanakkor előrelépések is. Sok kutató felismerte például, hogy jobb, ha az emberek inkább vízszintesen, mint függőlegesen használják a képernyőket vagy a táblákat, mivel így kevésbé fárad el a karjuk. Ennek ellenére Licklider finoman szólva sem vált az elképzelés rajongójává.
Az első kézírást használó készülék végül az 1960-as években bukkant fel a piacon. Az eljárás egyszerű volt: az illető kézírással rögzítette a táblán az általa fontosnak ítélt gondolatait, majd az eredményt megnézte a függőlegesen elhelyezett képernyőn. Ennél jobb megoldás volt az 1967-ben Mort Bernstein és Lou Gallenson által bemutatott tábla, amelynél a számítógép közvetlenül az ember szeme előtt javította ki a kézírásban található hibás vonalakat. A rendszer hátránya a rendkívül magas ára és a nagy számításigénye volt. Emellett szintén problémát okozott, hogy kizárólag sötét szobában lehetett használni.
1976-ban Licklidernek, minden ellenérzése ellenére meggyőződése volt, hogy hamarosan elérhetők lesznek "barátságos kezelőfelületű grafikus beviteli rendszerek". "Ennek persze előfeltétele volt, hogy addig ne nagyon szokjuk meg a tábla stílust és még képesek legyünk felismerni, mennyire bizarr a valóságban a kezelése" - tette hozzá a szakember. Mindenképpen kiemelendő még a Nippon Electric Company (NEC) két mérnöke, Mitsuhito Sakaguchi és Nobuo Nishida által megálmodott és 1970-ben bemutatott Hologram Tablet. A készülékhez egy lézeres toll járt. "A tábla nagyon könnyű, kompakt és egyszerűen kezelhető. Összeköthető számítógépekkel és olcsón gyártható" - hirdette a terméket a két feltaláló.
Az 1980-as esztendőkben még egyetlen menedzser sem ült le számítógép elé. A billentyűzetet a titkárnőik kezelték. Az ok: a vezetők úgy tartották: aki gépel, az nem vívhat ki tiszteletet magának. Ekkor bukkant fel ismét az ötlet, hogy mi lenne, ha megszűnne a gépelés és a helyét valami más megoldás venné át. "Ezt a számítástechnikai cégeknek is meg kellett tanulniuk. Az 1980-as évek elején egyetlen menedzser sem akart megjelenni nyilvánosan egy számítógéppel. Az öltönyös férfiak legszívesebben kézzel írták le a jegyzeteiket" - emlékezett vissza azokra az időkre Jeff Hawkins, a Palm Computing alapítója.
Az új trendet néhány számítástechnikai vállalat már az 1980-as évek elején felismerte és a marketingrészlegek megpróbáltak piacot kreálni a laptopoknak, amelyeket akkoriban kereken 8000 dollárért kínáltak. Az első korszerűnek mondható, sorozatban gyártott tábla számítógépnek a GRiDPad nevezhető. A gép lelke egy 20 MHz órajelű 386SL típusú Intel processzor volt, amelyet egy 80387SX koprocesszor, 20 megabájt RAM és egy 40, 60, 80 vagy 120 megabájtos merevlemez egészített ki.
Az eszköz fekete-fehér VGA-kijelzője 10 colos volt és rendelkezett egy PCMCIA-kártyahellyel, egy belső faxmodemmel, egy floppy meghajtóhellyel és egy billentyűporttal. Nikkel-kadmium akkumulátora maximálisan 3 órányi üzemidőt biztosított. A gépet a Samsung gyártotta a Grid számára és a soha kereskedelmi forgalomba nem kerülő Samsung Pen Master módosított változata volt. A termék és társai, például a Momenta vagy a GO iránt elsősorban az üzletemberek érdeklődtek.
