Berta Sándor

Diákokkal a kalózok ellen

Egy cég a zeneipar megbízásából szerzői jogsértők után kutat a világhálón, majd ügyvédi felszólításokat küld nekik. A ProMedia egyedi módszert alkalmaz: fiatalok segítségével akad a fájlcserélők nyomára.

Stefan folyamatosan egyetlen előadó dalait hallgatja a számítógépén. Bár ez meglehetősen unalmas feladatnak tűnik, mégsem tiltakozik, ugyanis ez a munkája. A joghallgató egyike annak a körülbelül 80 fiatalnak, akik Frank Lügennek, a ProMedia 42 éves nyomozásvezetőjének dolgoznak. A hamburgi vállalat az illegális zenei másolatok elleni küzdelem egyik élharcosa Németországban.

A cég központjában több tucat egyetemista bámulja órákon át a monitorokat. A feladatuk a fájlcserélő hálózatokban felbukkanó kalóztartalmak felkutatása és annak kiderítése, hogy ki töltötte fel őket a világhálóra. Lügen maga mutatja be, hogy ez miként zajlik. Villámgyorsan bejelentkezik a BearShare nevű P2P-rendszerbe és néhány kattintással később már meg is szerezte az egyik feltöltő IP-címét. Az illető összesen 869 fájlt töltött fel. csupán két kattintásra van szükség és kiderül: a felhasználó a Deutsche Telekom ügyfele és Konstanzban lakik.

Ezután beindul a ProMedia gépezete. A segítők meghallgatják a dalokat, majd miután megerősítették, hogy valóban egy zeneszám illegális másolatáról van szó, az ügyet Clemens Rasch, a cég ügyvezetője és egyben ügyvédje veszi át. Az eset Rasch ügyvédi irodájához kerül, amely egy polgárjogi tájékoztatási kérvényt nyújt be az illetékes bírósághoz. A határozat után a Deutsche Telekomhoz fordulnak, amely kiadja az előfizető pontos nevét és címét. Ezt követően az illető heteken belül megkapja a felszólító levelet, amelyben közlik vele, hogy 1200 euró büntetést köteles fizetni és a jövőben tartózkodjon a hasonló tevékenységektől.

"Természetes, hogy velem kapcsolatban sokak szemében egyfajta ellenségkép alakul ki, de ezzel együtt tudok élni" - nyilatkozta Rasch, aki gyakran maga is leül a hangszere, egy templomi orgona mellé. A férfi tökéletesen megérti az elkeseredett művészeket, akik szeretnének megélni az alkotásaikból, de ezt csak nehezen vagy egyáltalán nem tehetik meg. Érthető, hogy sokan inkább más foglalkozás után néznek.

Lügen kiemelte, hogy az illegális másolatok nem a sztárokat, hanem a kevésbé ismert előadókat sújtják leginkább, akiknek minden eladott lemez számít. Ők már azt is megérzik, ha az aktuális kiadványukból százzal kevesebb fogy el. A kutatás minden esetben kiterjed a 75 legnagyobb fájlcserélő hálózatra és a legalább egy petabyte tárhellyel rendelkező tartalommegosztókra (Rapidshare stb.). A letöltési linkeket a ProMedia gyakran blogokból szerzi meg és akad olyan nap, hogy szinte percenként (!) küldik a törlési felszólításokat a Rapidshare üzemeltetőinek.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • chuky123 #26
    Csak nehogy 1 golyóval a fejébe végezze az ügyvéd úr. Ha ilyen sok ellenséget szerez lehet ez lesz a vége. És hol vannak a személyiségi jogok? Mi az hogy a szolgáltató csak úgy kiadja az adatokat. Szerintem ez sem túl szabályos.
  • bippo #25
    Szerintem felesleges azon pörögni, hogy ők mit hallgatnak. Feltételezem, ha már ez a megbízásuk, akkor Herr Lüger intézi a jogdíjakat is. Még az Artisjusnál is van átalánydíj, szóval ez a legkisebb része a dolognak, hogy ez el van-e intézve a diákok részére vagy nem. Ez nekik munkaeszköz, nyilván a megbízó nem vét ekkora baklövést, hogy pont ott bukja el, ami miatt másokat akar büntetni.
  • armageddon666 #24
    És ők nem követnek el jogsértést azzal, hogy fizetés nélkül meghallgatják ezeket a dalokat?
  • bippo #23
    Kutászdroid. Ez jutott eszembe elsőnek. A második a spicli.
    Értem én, hogy a warez törvénytelen, fel kell lépni ellene. De ne egy álszent, másokat kihasználó kiadó tegye ezt. Ill. ne ilyen komcsi módszerekkel, hanem a zeneipar átalakításával.
  • MrPrise #22
    Durvák ezek az angol cikkek. Nem is hallottam még erről, hogy ez így megy. Köszi!
  • RiSeForMuSiC #21
    Agymosott barom. Annak persze elfelejtett utánanézni, hogy a lemezkiadók hogyan nyúlják le a zenészek pénzét.

    Jó példa, habár a filmiparból: Harry Potter és a Főnix rend, 938 millió dolláros nyereséget addig könyvelgették, amíg 167 millió dolláros veszteség lett belőle.

    Akit érdekel:

    http://www.techdirt.com/articles/20100708/02510310122.shtml

    A másik, hogy hogyan jut el a nyereség (sehogy) a művészekhez. Hogyan lehet például, hogy a 30 seconds to Mars együttes platinalemezes lett, de egyetlen vasat nem kapott a lemezeladások után. Érdemes olvasni, már aki tud angolul, magyar média valahogy kerüli ezeket a témákat:

    http://www.techdirt.com/articles/20100712/23482610186.shtml

  • 3LVW #20
    rohadt spiclik... kb mint a bkv ellenőrök.
  • senoy #19
    Sutyiba? Ugyan minek??? :D
    Hiszen az a munkajuk(!!!), hogy warezoljanak!
    Igy munkahelyen ott van a f.sza kis hordozhato vinyo, es sorba megy ra az adat, mondvan ooo dolgozik! :D
  • CptObvious #18
    Háhá! Rájöttem!
    Az lesz a vége, hogy Frank Lügen elő fog állítani 80 fiatalt, akik illegálisan töltöttek le zenéket. És irdatlan nagy összegre megbüntetik őket. Ezzel példát statuálva, hogy mennyire hatékonyak a kalózkodó fiatalok kézre kerítésében.
  • RealPhoenixx #17
    Rablobol pandur sokkal valoszinutlenebb, mint pandurbol rablo!

    Vagyis a jovoben ezen fiatalok es a ceg alkalmazottjainak illetve csaladtagjainak minden adatforgalmat figyelni kellene, mert sokkal valoszinubb, hogy ezek sutyiban warezolnak (vagyis pandurbol rablova valnak /megha csak idoszakosan is/)!