Berta Sándor
Egyre hangosabbak a zenei kiadványok
Aki ma meghallgat egy 20-30 évvel ezelőtti zenei albumot, az gyakran úgy érzi, hogy azok a felvételek mintha halkabban szólnának. Nem a felhasználók fülével van baj, hanem egy a zeneipar által alkalmazott megoldásról van szó.
A kiadók az évek múlásával egyre nagyobb decibelű felvételeket jelentetnek meg. A probléma ezzel csak az, hogy a hangosabb zeneszámok jelentős mértékben károsíthatják a hallgatók hallását. A Dire Straits legendás Brother in Arms című albuma 1985-ben jelent meg. A kiadványt 1995-ben és 2005-ben újra kiadták. A különbség a legjobban a So Far Away című dalon mérhető le. Az 1985-ös változat még 88 decibeles volt, az 1995-ös ezzel szemben 93, míg a 2005-ös már 99 decibeles. "Mindez azt jelenti, hogy gyakorlatilag megduplázódott a hangerő és a hallószerveinknek tízszer nagyobb energiát kell feldolgozniuk" - jelentette ki Beat Hohmann, a Svájci Betegbiztosító Társaság (Suva) munkabiztonsági fizikai részlegének vezetője.
A svájci szakemberek összesen 400 pop, dzsessz és klasszikus zeneszámot vizsgáltak meg. A tapasztalataikat átfogó anyagban foglalták össze, amit április végén jelentettek meg. Kiderült, hogy a digitálisan tárolt zene az elmúlt 20 évben átlagosan 10 decibellel lett hangosabb. A vizsgált formátumok között volt a CD, az MP3, a WMA és a WAV. A legnagyobb decibelemelkedés a pop és a rocknótáknál volt megfigyelhető, a dzsessz dalok esetében az érték csak 5 decibellel nőtt. A változtatások egyedül a klasszikus felvételeket nem érintették.
"Az egész dolog hátterében az áll, hogy a zeneipar azt hiszi, hogy a hangosabb zenét jobban el lehet adni. Éppen ezért az aktuális dalokat nagyobb hangerővel rögzítik és tömörítik" - olvasható többek között a Suva jelentésében. Egy európai normáknak megfelelő készüléken, amelyen a határérték 100 decibel, egy 1985-ös zeneszám átlagos hangereje 90 decibel. Ez azt jelenti, hogy halláskárosodás nélkül akár hetente tíz órán keresztül is hallgatható. A mostani dalok esetében viszont ugyanez az érték 100 decibel vagy még annál is több és így biztonságosan legfeljebb hetente egyetlen órán át hallgathatók.
Beat Hohmann szerint mindenképpen szükség volna arra, hogy a lejátszók gyártói hangerő-szabályozók mellé egy decibeljelzőt is elhelyeznek, így mindenki pontosan tudná, hogy hol a határ és meddig hallgathat biztonságosan zenét. A 100 decibeles popzenéből hetente legfeljebb 3 óra ajánlott. Ugyanez az érték az örökzöldek, a dzsessz és a klasszikus művek esetében hetente 10-40 óra. A Suva már 2006 augusztusában kiadott egy figyelmeztetést, miszerint halláskárosodást okoznak az MP3-lejátszók.
A kiadók az évek múlásával egyre nagyobb decibelű felvételeket jelentetnek meg. A probléma ezzel csak az, hogy a hangosabb zeneszámok jelentős mértékben károsíthatják a hallgatók hallását. A Dire Straits legendás Brother in Arms című albuma 1985-ben jelent meg. A kiadványt 1995-ben és 2005-ben újra kiadták. A különbség a legjobban a So Far Away című dalon mérhető le. Az 1985-ös változat még 88 decibeles volt, az 1995-ös ezzel szemben 93, míg a 2005-ös már 99 decibeles. "Mindez azt jelenti, hogy gyakorlatilag megduplázódott a hangerő és a hallószerveinknek tízszer nagyobb energiát kell feldolgozniuk" - jelentette ki Beat Hohmann, a Svájci Betegbiztosító Társaság (Suva) munkabiztonsági fizikai részlegének vezetője.
A svájci szakemberek összesen 400 pop, dzsessz és klasszikus zeneszámot vizsgáltak meg. A tapasztalataikat átfogó anyagban foglalták össze, amit április végén jelentettek meg. Kiderült, hogy a digitálisan tárolt zene az elmúlt 20 évben átlagosan 10 decibellel lett hangosabb. A vizsgált formátumok között volt a CD, az MP3, a WMA és a WAV. A legnagyobb decibelemelkedés a pop és a rocknótáknál volt megfigyelhető, a dzsessz dalok esetében az érték csak 5 decibellel nőtt. A változtatások egyedül a klasszikus felvételeket nem érintették.
"Az egész dolog hátterében az áll, hogy a zeneipar azt hiszi, hogy a hangosabb zenét jobban el lehet adni. Éppen ezért az aktuális dalokat nagyobb hangerővel rögzítik és tömörítik" - olvasható többek között a Suva jelentésében. Egy európai normáknak megfelelő készüléken, amelyen a határérték 100 decibel, egy 1985-ös zeneszám átlagos hangereje 90 decibel. Ez azt jelenti, hogy halláskárosodás nélkül akár hetente tíz órán keresztül is hallgatható. A mostani dalok esetében viszont ugyanez az érték 100 decibel vagy még annál is több és így biztonságosan legfeljebb hetente egyetlen órán át hallgathatók.
Beat Hohmann szerint mindenképpen szükség volna arra, hogy a lejátszók gyártói hangerő-szabályozók mellé egy decibeljelzőt is elhelyeznek, így mindenki pontosan tudná, hogy hol a határ és meddig hallgathat biztonságosan zenét. A 100 decibeles popzenéből hetente legfeljebb 3 óra ajánlott. Ugyanez az érték az örökzöldek, a dzsessz és a klasszikus művek esetében hetente 10-40 óra. A Suva már 2006 augusztusában kiadott egy figyelmeztetést, miszerint halláskárosodást okoznak az MP3-lejátszók.
