Kruza Richárd
Digitális fényképezőgép gyerekeknek
Melyik gyermek ne kérné el meglehetős gyakorisággal apa fényképezőgépét néhány kattintásra? A Fisher-Price ötlete jó, a megvalósítás már kevésbé.
Van közülük olyan is, aki ilyen kéréssel néha sikerrel jár, de van amelyik soha. A gyerekek fejlődése szempontjából - többek között - az egyik alapvető szempont az, hogy mi veszi körül, mivel játszik, tehát milyen tárgyakkal tölti idejét. Ha szeretne fotózni, és soha nem jut fényképezőgéphez, folyamatos elutasítás és csalódás éri. Éppen ezért ha saját fényképezőgépe lesz, annál nagyobb számára a birtoklás öröme.
Milyen egy ideális gyermekfényképezőgép? Elméletileg olyan, mint a Fisher-Price Kid-Tough Digital Camera (Gyermek-álló digitális fényképezőgép) nevű modellje. Ebben a "piaci szegmensben" alig van választék, lényegében ez a modell szinte egyedülálló, éppen ezért kár, hogy a tervezők több tanulságos hibát is elkövettek.
A reklám szerint nagyon strapabíró a kis gép, a cég weboldalán ugyanis hatalmasakat esik, és legurul a lépcsőn - ez kicsit azt sugallja, mintha alapvetően teljesen vandál gyermekektől szenvedne a világ. Mindenesetre a gép egyben vízálló is, tehát valóban, ha a csöppség kiviszi magával a játszótérre vagy a strandra, nem történhet nagy baj. Eddig rendben is van a dolog.
Hátoldalán egy 1,6 collos kijelző található, amit komponálásra és fotók visszajátszására egyaránt lehet használni. Átnézeti kereső is van a gépen, sőt - mindjárt kettő is, amitől a gyermek némi túlzással identitászavarba kerülhet a gép mibenlétét illetőleg, ugyanis használata olyan, mintha egy periszkópba nézne. Ráadásul a duplakereső nem több mint két sima lyuk, tehát komponálásra csak nagyjából alkalmas - az egész nagyon furcsa.
Ami szintén degradálja az eszközt az a szenzor, ugyanis ennek minősége még a mai közepes mobiltelefonokét sem éri el: 0,3 megapixeles felbontással még esélye sincs a gyereknek akár egyetlen elfogadható fotót készíteni. Az ilyen minőséggal az a baj, hogy még véletlenül sem érintkezik használója a fotózás szépségével, és semmilyen fejlődési lehetőséget nem nyújt neki. Éppen azt a kíváncsiságot tompítja benne, ami megvolt akkor, amikor a szülő gépét szerette volna elkérni, és infantilis szinten tartja őt. A játéknak pedig az lenne az egyik fő célja, hogy fejlesszen.
A külső megjelenéssel kapcsolatban hasonló a helyzet: nagyon rövid az a periódus, amíg a gyermek értékeli az ilyenfajta látványt (ha egyátalán értékeli). A külső 94 x 123 x 63 mm-es méret meglepően nagy, és a gépen hatalmas méretű gombok vannak, pedig a gyerekek köztudottan kisebbek a felnőtteknél és kisebb a kezük is, ráadásul a gyermek orra előtt virít a méretes törlőgomb. Ez sem túl jó, mert ez törölgetésre, és nem fotózásra készteti őket, ezzel csökkentve az esélyt a fotók jövőbeli megőrzésére. A gyerek újra és újra fotóz, majd töröl, ezzel tevékenységének és fotóinak semmilyen jeletősége nem lesz.
Furcsa, hogy a játékokat gyártó cég így tervezzen meg egy terméket. Kicsit olyan mintha - már bocsánat - hülyének néznék a gyerekeket, és persze a szülőket is. Ez a megállapítás különösen a 150 dolláros vételár tükrében érvényes, hiszen ennyi pénzért korszerű kompakt gépet is lehet kapni. A koncepció tehát nagyon jó, viszont a megvalósítás egyelőre messze van az ideálistól - sajnos.
Van közülük olyan is, aki ilyen kéréssel néha sikerrel jár, de van amelyik soha. A gyerekek fejlődése szempontjából - többek között - az egyik alapvető szempont az, hogy mi veszi körül, mivel játszik, tehát milyen tárgyakkal tölti idejét. Ha szeretne fotózni, és soha nem jut fényképezőgéphez, folyamatos elutasítás és csalódás éri. Éppen ezért ha saját fényképezőgépe lesz, annál nagyobb számára a birtoklás öröme.
Milyen egy ideális gyermekfényképezőgép? Elméletileg olyan, mint a Fisher-Price Kid-Tough Digital Camera (Gyermek-álló digitális fényképezőgép) nevű modellje. Ebben a "piaci szegmensben" alig van választék, lényegében ez a modell szinte egyedülálló, éppen ezért kár, hogy a tervezők több tanulságos hibát is elkövettek.
A reklám szerint nagyon strapabíró a kis gép, a cég weboldalán ugyanis hatalmasakat esik, és legurul a lépcsőn - ez kicsit azt sugallja, mintha alapvetően teljesen vandál gyermekektől szenvedne a világ. Mindenesetre a gép egyben vízálló is, tehát valóban, ha a csöppség kiviszi magával a játszótérre vagy a strandra, nem történhet nagy baj. Eddig rendben is van a dolog.
Hátoldalán egy 1,6 collos kijelző található, amit komponálásra és fotók visszajátszására egyaránt lehet használni. Átnézeti kereső is van a gépen, sőt - mindjárt kettő is, amitől a gyermek némi túlzással identitászavarba kerülhet a gép mibenlétét illetőleg, ugyanis használata olyan, mintha egy periszkópba nézne. Ráadásul a duplakereső nem több mint két sima lyuk, tehát komponálásra csak nagyjából alkalmas - az egész nagyon furcsa.
Ami szintén degradálja az eszközt az a szenzor, ugyanis ennek minősége még a mai közepes mobiltelefonokét sem éri el: 0,3 megapixeles felbontással még esélye sincs a gyereknek akár egyetlen elfogadható fotót készíteni. Az ilyen minőséggal az a baj, hogy még véletlenül sem érintkezik használója a fotózás szépségével, és semmilyen fejlődési lehetőséget nem nyújt neki. Éppen azt a kíváncsiságot tompítja benne, ami megvolt akkor, amikor a szülő gépét szerette volna elkérni, és infantilis szinten tartja őt. A játéknak pedig az lenne az egyik fő célja, hogy fejlesszen.
A külső megjelenéssel kapcsolatban hasonló a helyzet: nagyon rövid az a periódus, amíg a gyermek értékeli az ilyenfajta látványt (ha egyátalán értékeli). A külső 94 x 123 x 63 mm-es méret meglepően nagy, és a gépen hatalmas méretű gombok vannak, pedig a gyerekek köztudottan kisebbek a felnőtteknél és kisebb a kezük is, ráadásul a gyermek orra előtt virít a méretes törlőgomb. Ez sem túl jó, mert ez törölgetésre, és nem fotózásra készteti őket, ezzel csökkentve az esélyt a fotók jövőbeli megőrzésére. A gyerek újra és újra fotóz, majd töröl, ezzel tevékenységének és fotóinak semmilyen jeletősége nem lesz.
Furcsa, hogy a játékokat gyártó cég így tervezzen meg egy terméket. Kicsit olyan mintha - már bocsánat - hülyének néznék a gyerekeket, és persze a szülőket is. Ez a megállapítás különösen a 150 dolláros vételár tükrében érvényes, hiszen ennyi pénzért korszerű kompakt gépet is lehet kapni. A koncepció tehát nagyon jó, viszont a megvalósítás egyelőre messze van az ideálistól - sajnos.
