Berta Sándor
Mi jöhet a web 2.0 után?
A felhasználók generálta tartalmak nagy sikernek örvendenek, a közösségi honlapok zsúfoltak, de a szakemberek már azt találgatják, hogy vajon mi követheti a web 2.0-t és milyen lehet az internet néhány év múlva.
A közösségi portálok, a wikik, a blogok nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a világháló. Jellemző adat, hogy a világ tíz legnagyobb onine rendszerének világszerte összesen 950 millió tagja van. Szintén sikertörténetnek számítanak azok a szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik a felhasználóknak, hogy saját maguk készíthessék el és jelentessék meg a különböző tartalmakat. Az online világ fejlődése azonban komoly kihívás elé állítja nem csak az egyéneket, de a társadalmat is és - érthetően - egyre gyakrabban merül fel a kérdés: mi jön ezután?
"Érdekes, hogy a tartalomkészítés jelenleg olyan platformokon történik, amelyek nem az emberek tulajdonában vannak, olyan technikai eszközökkel valósul meg, amikhez nem értenek, egy olyan jogi és szervezeti környezetben, amely nem átlátható. A web 2.0 egyrészt egy fajta marketingszó, ugyanúgy mint például a bio, ugyanakkor nagyon is körülhatárolja és kifejezésre juttatja a felhasználók igényeit. Gondolatok, vélemények, fotók és videók milliói láthatók, amikre sokáig senki sem figyelt, mert nem voltak megfelelő platformok ezeknek a bemutatására, terjesztésére. A web 2.0-nak köszönhetően ez azonban megváltozott és megvalósulhatott. De a web 2.0 semmiképpen sem nevezhető az információs társadalom végső forradalmának" - hangsúlyozta Hans Zeger, a Paralleluniversum Web 2.0 című könyv szerzője.
Zeger szerint a közösségi portálok ideális színpadot jelentenek az önmegvalósításra és a segítségükkel mindenki megtalálhatja a hasonló módon gondolkodókat, éljenek a világ bármely táján. A csoporthoz tartozás és ezáltal a biztonságérzet is erősödik, így megvalósulnak az alapvető szociális igények, csak ezeket a web világában éppen újraértelmezik. Ha összeszámolnánk az összes online közösség tagjait, kiderülne, hogy 1,4 milliárdan vannak, ami komoly, figyelem-felkeltő szám.
"Vannak ugyanakkor negatívumok is, a felhasználókat három oldalról fenyegeti veszély. Az első az üzemeltetők oldaláról, mivel szeretik kiadni marketing- és kereskedelmi célokra a személyes adatokat. A második a személyzeti és más részlegek részéről, akik felhasználják a közösségi portálokon látott értékeléseket. Míg a harmadik a felhasználók részéről, akik a relatív névtelenség mögé bújva cselekszenek. Azonban fontos lenne, hogy ne az adatokat, hanem az emberek alapvetői jogait védjük. Egy felvilágosult, az alapvető és a szabadságjogok felé nyitott társadalomnak bátorítania kell az embereket, hogy az új eszközökkel fejezzék ki a véleményüket és azok segítségével éljék, alakítsák az életüket."
"Be kell látni, hogy a web 2.0-s platformokon ma olyan hatalmas mennyiségű tartalom és információ keletkezik, illetve megy keresztül, amit lehetetlen ellenőrizni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hülyeséget beszélés, a rossz vélemények vagy a pletykák is részét képezik a véleményszabadságnak. Éppen ezért nem tartom semmire a műszaki letiltást és hasonló elképzeléseket, megoldásokat. Ez a kínai, az észak-koreai, a brit, a francia és minden olyan politikus kedvenc játékszere, akik nem igazán tudják az internetet hova tenni, a helyén kezelni. Aki rosszat akar tenni, az könnyedén kijátssza ezeket a rendszereket. Csak azok ellenőrizhetők és megfigyelhetők, akik jóhiszeműen élnek. Ha egy szülő fél órát együtt tölt a gyermekével a világhálón, az többet ér minden technikai védelemnél" - közölte Zeger.
Az író azt javasolta a felhasználóknak, hogy minden esetben nézzék meg, kik egy közösségi oldal működtetői és mik a céljaik. Csak ezután döntsenek arról, hogy csatlakoznak-e az adott rendszerhez. Nem árt előzetesen tájékozódni az adatvédelmi és az illegális tartalmak törlésére vonatkozó szabályok tekintetében is. Emellett meg kell gondolni, hogy mely személyes adatokat adjuk ki magunkról. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni azt sem, hogy ezeken a honlapokon mindenki igyekszik a legkedvezőbb színben feltüntetni magát.
S hogy mi jön majd a web 2.0 után? Nos, Zeger úgy véli, hogy semmiképpen sem a web 3.0, a Web-Infinity vagy a szemantikus web. Inkább a "dolgok webje", vagyis a különböző okos megoldások (intelligens ruhák, szórakoztató elektronikai és háztartási készülékek, navigációs rendszerek, személyes tárgyak stb.) alkotnak majd egy olyan hálózatot, amit az emberek nehezen tudnak majd kontrollálni. S ha ez megvalósul, ismét fel kell majd tenni magunknak a kérdést: ebben a világban hol a helyünk társadalomként és hova helyezhetők az alapvető értékek és emberi jogok?
A közösségi portálok, a wikik, a blogok nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a világháló. Jellemző adat, hogy a világ tíz legnagyobb onine rendszerének világszerte összesen 950 millió tagja van. Szintén sikertörténetnek számítanak azok a szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik a felhasználóknak, hogy saját maguk készíthessék el és jelentessék meg a különböző tartalmakat. Az online világ fejlődése azonban komoly kihívás elé állítja nem csak az egyéneket, de a társadalmat is és - érthetően - egyre gyakrabban merül fel a kérdés: mi jön ezután?
"Érdekes, hogy a tartalomkészítés jelenleg olyan platformokon történik, amelyek nem az emberek tulajdonában vannak, olyan technikai eszközökkel valósul meg, amikhez nem értenek, egy olyan jogi és szervezeti környezetben, amely nem átlátható. A web 2.0 egyrészt egy fajta marketingszó, ugyanúgy mint például a bio, ugyanakkor nagyon is körülhatárolja és kifejezésre juttatja a felhasználók igényeit. Gondolatok, vélemények, fotók és videók milliói láthatók, amikre sokáig senki sem figyelt, mert nem voltak megfelelő platformok ezeknek a bemutatására, terjesztésére. A web 2.0-nak köszönhetően ez azonban megváltozott és megvalósulhatott. De a web 2.0 semmiképpen sem nevezhető az információs társadalom végső forradalmának" - hangsúlyozta Hans Zeger, a Paralleluniversum Web 2.0 című könyv szerzője.
Zeger szerint a közösségi portálok ideális színpadot jelentenek az önmegvalósításra és a segítségükkel mindenki megtalálhatja a hasonló módon gondolkodókat, éljenek a világ bármely táján. A csoporthoz tartozás és ezáltal a biztonságérzet is erősödik, így megvalósulnak az alapvető szociális igények, csak ezeket a web világában éppen újraértelmezik. Ha összeszámolnánk az összes online közösség tagjait, kiderülne, hogy 1,4 milliárdan vannak, ami komoly, figyelem-felkeltő szám.
"Vannak ugyanakkor negatívumok is, a felhasználókat három oldalról fenyegeti veszély. Az első az üzemeltetők oldaláról, mivel szeretik kiadni marketing- és kereskedelmi célokra a személyes adatokat. A második a személyzeti és más részlegek részéről, akik felhasználják a közösségi portálokon látott értékeléseket. Míg a harmadik a felhasználók részéről, akik a relatív névtelenség mögé bújva cselekszenek. Azonban fontos lenne, hogy ne az adatokat, hanem az emberek alapvetői jogait védjük. Egy felvilágosult, az alapvető és a szabadságjogok felé nyitott társadalomnak bátorítania kell az embereket, hogy az új eszközökkel fejezzék ki a véleményüket és azok segítségével éljék, alakítsák az életüket."
"Be kell látni, hogy a web 2.0-s platformokon ma olyan hatalmas mennyiségű tartalom és információ keletkezik, illetve megy keresztül, amit lehetetlen ellenőrizni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hülyeséget beszélés, a rossz vélemények vagy a pletykák is részét képezik a véleményszabadságnak. Éppen ezért nem tartom semmire a műszaki letiltást és hasonló elképzeléseket, megoldásokat. Ez a kínai, az észak-koreai, a brit, a francia és minden olyan politikus kedvenc játékszere, akik nem igazán tudják az internetet hova tenni, a helyén kezelni. Aki rosszat akar tenni, az könnyedén kijátssza ezeket a rendszereket. Csak azok ellenőrizhetők és megfigyelhetők, akik jóhiszeműen élnek. Ha egy szülő fél órát együtt tölt a gyermekével a világhálón, az többet ér minden technikai védelemnél" - közölte Zeger.
Az író azt javasolta a felhasználóknak, hogy minden esetben nézzék meg, kik egy közösségi oldal működtetői és mik a céljaik. Csak ezután döntsenek arról, hogy csatlakoznak-e az adott rendszerhez. Nem árt előzetesen tájékozódni az adatvédelmi és az illegális tartalmak törlésére vonatkozó szabályok tekintetében is. Emellett meg kell gondolni, hogy mely személyes adatokat adjuk ki magunkról. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni azt sem, hogy ezeken a honlapokon mindenki igyekszik a legkedvezőbb színben feltüntetni magát.
S hogy mi jön majd a web 2.0 után? Nos, Zeger úgy véli, hogy semmiképpen sem a web 3.0, a Web-Infinity vagy a szemantikus web. Inkább a "dolgok webje", vagyis a különböző okos megoldások (intelligens ruhák, szórakoztató elektronikai és háztartási készülékek, navigációs rendszerek, személyes tárgyak stb.) alkotnak majd egy olyan hálózatot, amit az emberek nehezen tudnak majd kontrollálni. S ha ez megvalósul, ismét fel kell majd tenni magunknak a kérdést: ebben a világban hol a helyünk társadalomként és hova helyezhetők az alapvető értékek és emberi jogok?