Gyurkity Péter
1000 GHz-es chipeket ígér az MIT
Az amerikai kutatóintézet egy négy évvel ezelőtt felfedezett anyagra alapozná a jövő processzorait, amelyek a jelenleginél jóval magasabb órajelen futnának, az 500 és 1000 GHz-es tartományban.
Az MIT kutatói még a hónap közepén jelezték, hogy a grafén (graphene) 2004-es felfedezése óta elvégzett munka végre komoly eredményeket ígér. Ezt ugyan már 2008 elején kikiáltották a szilícium reményteljes utódjának, ám a kutatás során mostanra értek csak el olyan stádiumba, amely belátható időn belül komoly változásokat eredményezhet az iparágon belül. A hagyományos tranzisztorok lecserélésével növelnék az órajelet eddig nem látott magasságokba.
A kutatók a négy évvel ezelőtti áttörés óta folyamatosan keresték az új anyag lehetséges felhasználási területeit. Az elmúlt hónapokban sikeresen előálltak egy kísérleti fázisban lévő tranzisztorral, amelyben egyetlen atomnyi vastagságú grafénlemezeket használtak fel, a további munka során pedig létrehoztak egy egyszerű chipet, amely az órajel-sokszorosító (szorzó) szerepét látja el. Ilyen chipek ma is megtalálhatók a számítógépekben, a nagy különbség, hogy ezúttal mindezt egyetlen tranzisztorral valósították meg, amely egyrészt mérete miatt jobb megoldás, másrészt pedig az általa kibocsátott jel teljes mértékben "zajtalan", így nincs szükség annak szűrésére.
A grafénnal kapcsolatos vizsgálatok a szén nanocsövek kutatásaihoz kapcsolódnak, ám míg utóbbiak esetében csöveket utánzó alakzatokat használnak fel, a grafénnál kisimított "lapokról" van szó. Az anyag a szilíciumhoz képest százszor jobb mutatókat produkál az elektronok áramlása terén, így nem csoda, hogy reményeket fűznek hozzá a további kutatásoknál. Többek között erre alapozva állítják az MIT szakemberei, hogy az ily módon felépített chipek akár 500, sőt akár 1000 GHz-es órajeleken is futhatnak majd - ez ma még elérhetetlennek tűnik.
További jó hír, hogy mivel a laboratóriumi munka során szinte kizárólag hagyományos, a chipgyártók által ma is használt eszközöket, berendezéseket használtak fel, a gyakorlati hasznosítástól mindössze 1, maximum 2 évre lehetünk. A legfontosabb most az anyag megfelelő mennyiségben (és formában) történő előállítása, hogy a gyártásban érdekelt cégek megkezdhessék a felkészülést.
Az MIT kutatói még a hónap közepén jelezték, hogy a grafén (graphene) 2004-es felfedezése óta elvégzett munka végre komoly eredményeket ígér. Ezt ugyan már 2008 elején kikiáltották a szilícium reményteljes utódjának, ám a kutatás során mostanra értek csak el olyan stádiumba, amely belátható időn belül komoly változásokat eredményezhet az iparágon belül. A hagyományos tranzisztorok lecserélésével növelnék az órajelet eddig nem látott magasságokba.
A kutatók a négy évvel ezelőtti áttörés óta folyamatosan keresték az új anyag lehetséges felhasználási területeit. Az elmúlt hónapokban sikeresen előálltak egy kísérleti fázisban lévő tranzisztorral, amelyben egyetlen atomnyi vastagságú grafénlemezeket használtak fel, a további munka során pedig létrehoztak egy egyszerű chipet, amely az órajel-sokszorosító (szorzó) szerepét látja el. Ilyen chipek ma is megtalálhatók a számítógépekben, a nagy különbség, hogy ezúttal mindezt egyetlen tranzisztorral valósították meg, amely egyrészt mérete miatt jobb megoldás, másrészt pedig az általa kibocsátott jel teljes mértékben "zajtalan", így nincs szükség annak szűrésére.
A grafénnal kapcsolatos vizsgálatok a szén nanocsövek kutatásaihoz kapcsolódnak, ám míg utóbbiak esetében csöveket utánzó alakzatokat használnak fel, a grafénnál kisimított "lapokról" van szó. Az anyag a szilíciumhoz képest százszor jobb mutatókat produkál az elektronok áramlása terén, így nem csoda, hogy reményeket fűznek hozzá a további kutatásoknál. Többek között erre alapozva állítják az MIT szakemberei, hogy az ily módon felépített chipek akár 500, sőt akár 1000 GHz-es órajeleken is futhatnak majd - ez ma még elérhetetlennek tűnik.
További jó hír, hogy mivel a laboratóriumi munka során szinte kizárólag hagyományos, a chipgyártók által ma is használt eszközöket, berendezéseket használtak fel, a gyakorlati hasznosítástól mindössze 1, maximum 2 évre lehetünk. A legfontosabb most az anyag megfelelő mennyiségben (és formában) történő előállítása, hogy a gyártásban érdekelt cégek megkezdhessék a felkészülést.