Gyurkity Péter
20 éve született meg a Web
Tim Berners-Lee éppen 20 évvel ezelőtt állt elő eredeti javaslatával, amelyben egy egységes információs rendszert ajánlott munkaadója figyelmébe, hogy megfelelő módon követhessék a korábban lejegyzett anyagokat.
Az "Information Management: A proposal" névre hallgató dokumentum (amely most is megtekinthető az alábbi oldalon) a CERN svájci kutatóközpontjában készült, ahol 1989-ben komoly gondot jelentett a tudástár rögzítése, tárolása, és további megfelelő kezelése. A katasztrófát megelőzendő, Berners-Lee kidolgozott egy rendszert, amely áthidalta az eltérő számítógépek közötti inkompatibilitást, könnyű és egyszerű módon téve elérhetővé a teljes kínálatot - ebből született meg néhány évre rá a ma is ismert World Wide Web.
Ahogy azt később a brit kutató elmondta, az elsődleges problémát az jelentette, hogy a nukleáris kutatásokkal kapcsolatos anyagok sok esetben végleg elvesztek, más részleteket pedig csak hosszas nyomozással sikerült felkutatni a helyi központban. Az információs káoszt nehezítette, hogy igencsak eltérő számítógépeket használtak, és hiányzott a megfelelő rendszer, így az adatok kezelése és tárolása nem volt megoldott. Az alapjában véve egyszerű javaslattal azonban választ talált a kérdésekre, igaz néhány évre volt még szükségük, hogy a platformot élesben is kipróbálják.
Eredetileg 20 webszervert állítottak üzembe, ma pedig az elérhető oldalak száma százmilliárd felett van. Hihetetlen növekedésen ment tehát keresztül az eredeti platform, amely igazán az 1990-es évek közepén, a Netscape böngésző elterjedésével indult meg igazán. Az elképzelést egyébként Berners-Lee főnöke 20 évvel ezelőtt tágan értelmezhetőnek, ám mindenképpen izgalmasnak találta, ezért is bólintott rá a munkálatok megindítására. Csaknem két évükbe került, míg a kezdeti rendszert kialakították, onnantól kezdve azonban többé-kevésbé megoldottnak volt mondható az európai atomkutató szakemberek közötti gyors és kényelmes információcsere.
A CERN illetékesei már 1991-ben úgy döntöttek, hogy nem tudják biztosítani a platform további fejlődését, két évre rá pedig elhatározták, hogy nem tartanak igényt jogdíjakra a kereskedelmi felhasználás esetén - valószínűleg ez volt a garancia a további egészséges növekedésre. Az eredeti feltalálókat azonban néhány mai jelenség nagyon is zavarja, ők ugyanis továbbra is kiállnak a szabad információcsere mellett, ezt pedig a szórakoztatóipar és a szolgáltatókat is korlátozni tervezik.
Az "Information Management: A proposal" névre hallgató dokumentum (amely most is megtekinthető az alábbi oldalon) a CERN svájci kutatóközpontjában készült, ahol 1989-ben komoly gondot jelentett a tudástár rögzítése, tárolása, és további megfelelő kezelése. A katasztrófát megelőzendő, Berners-Lee kidolgozott egy rendszert, amely áthidalta az eltérő számítógépek közötti inkompatibilitást, könnyű és egyszerű módon téve elérhetővé a teljes kínálatot - ebből született meg néhány évre rá a ma is ismert World Wide Web.
Ahogy azt később a brit kutató elmondta, az elsődleges problémát az jelentette, hogy a nukleáris kutatásokkal kapcsolatos anyagok sok esetben végleg elvesztek, más részleteket pedig csak hosszas nyomozással sikerült felkutatni a helyi központban. Az információs káoszt nehezítette, hogy igencsak eltérő számítógépeket használtak, és hiányzott a megfelelő rendszer, így az adatok kezelése és tárolása nem volt megoldott. Az alapjában véve egyszerű javaslattal azonban választ talált a kérdésekre, igaz néhány évre volt még szükségük, hogy a platformot élesben is kipróbálják.
Eredetileg 20 webszervert állítottak üzembe, ma pedig az elérhető oldalak száma százmilliárd felett van. Hihetetlen növekedésen ment tehát keresztül az eredeti platform, amely igazán az 1990-es évek közepén, a Netscape böngésző elterjedésével indult meg igazán. Az elképzelést egyébként Berners-Lee főnöke 20 évvel ezelőtt tágan értelmezhetőnek, ám mindenképpen izgalmasnak találta, ezért is bólintott rá a munkálatok megindítására. Csaknem két évükbe került, míg a kezdeti rendszert kialakították, onnantól kezdve azonban többé-kevésbé megoldottnak volt mondható az európai atomkutató szakemberek közötti gyors és kényelmes információcsere.
A CERN illetékesei már 1991-ben úgy döntöttek, hogy nem tudják biztosítani a platform további fejlődését, két évre rá pedig elhatározták, hogy nem tartanak igényt jogdíjakra a kereskedelmi felhasználás esetén - valószínűleg ez volt a garancia a további egészséges növekedésre. Az eredeti feltalálókat azonban néhány mai jelenség nagyon is zavarja, ők ugyanis továbbra is kiállnak a szabad információcsere mellett, ezt pedig a szórakoztatóipar és a szolgáltatókat is korlátozni tervezik.
