Kiben nem megy fel néha a pumpa munkája során? Ki ne verte volna szét szívesen a billentyűzetet, tűzőgépet, nyomtatót, monitort vagy éppen egyik kollégáját szívesen legalább egyszer életében? A felpörgetett vállalati életben a stressz, a düh és a kimerültség egyáltalán nem ismeretlen, de szerencsére van ellenszer!

A munkahelyi stressz káros hatásait és annak kiváltó okait boncolgatta az irodai képalkotási eszközök egyik legnagyobb gyártója, a Canon. Tehette ezt a cég többek között azért, mert eszközeit valószínűleg gyakran éri fizikai atrocitás, illetve gyakorta éppen a nem működő IT infrastruktúra az utolsó csepp a pohárban az utolsó erejéig hajszolt céges alkalmazottnak, aki azon túl, hogy kevesebb kedvvel végzi stresszesen a munkáját, akár komoly kárt is tehet a berendezésben vagy önmagában.

A független ICM Research által lebonyolított kutatás összesen 18 ország, köztük hazánk 1857 vállalati dolgozóját faggatta arról, hogy miként élik meg a munkával töltött hétköznapokat, mi vált ki belőlük dühöt, mi akadályozza meg őket a nyugalom megtartásában, mi borítja ki őket és mihez vezethet ez az állapot náluk. Érdekes, de cseppet sem meglepő eredmény született, hiszen a megkérdezettek 83%-a arról számolt be, hogy volt már részese vagy főszereplője stressz következtében való kiborulásnak, ami közel 10%-uknál nem csak verbális, de tettleges bosszút is jelentett valamilyen közeli dolgon.

A legtöbben az egyszerű és olcsó irodai eszközöket pusztítják el, mint a tollak, tűzőgépek, de favorizált áldozatok a billentyűzetek, egerek, míg ritkább esetben a hálózati vagy egyéb nyomtatók (melyekhez egyes cégek külön combközépig érő fém boxot kérnek a rugdosás ellen). Szerencsére az agresszív munkások is elegendően környezettudatosak, ezért megbecsülik az egyébként is kevés irodai növényzetet, hiszen az csak az esetek 3%-ban esik áldozatául a haragnak.

Veszélyben a berendezés
A kiváltó okok változatosak lehetnek, hiszen a nagy hajtásban több tényező is ronthatja a közmorált. A válaszadók felét a feleslegesen hosszúra nyúlt értekezletek bőszítik fel, kicsivel kevesebben mondták, hogy a munkatársak gorombasága és rossz modora készíti ki őket, de nem meglepő módon az idegeskedők 30, illetve 20%-a hivatkozott az informatikai problémákra és a fájlok, dokumentumok nehézkes kereshetőségére is.

Többnyire a trauma okaként azt jelölték meg az alkalmazottak, hogy az irodáknak eleve rossz az elrendezése, 33% szerint a jobb IT park is javítana a helyzeten, míg a válaszadók negyede gondolja, hogy egy új főnök vagy egy sosem meghibásodó printer lenne a megváltás számára. Gyakran felmerül a dolgozókban a kérdés, hogy miért van ő ott egyáltalán egy megbeszélésen? Miért kell a másik egy légtérben lévő 80 emberrel úgy dolgoznia nap mint nap, mintha marhakarámokban lennének, miért kell bámulnia a szemben lévő fejét egész nap? Vagy éppen miért néz úgy ki az iroda, mint egy laboratórium sterilszobája?

Stremler Mihály, addiktológus szerint nagyon könnyen csoportosíthatóak az okok, melyek a folyamatos stressz kialakulásához vezetnek, de ugyanilyen könnyen segíteni is lehet rajtuk. A kulcsszó véleménye szerint a káosz, ami körülveszi a dolgozót és ez kihat a fejében keringő gondolatokra, hangulatra is. A mondás szerint, ha megszűnteted a környezetedben lévő rendetlenséget, akkor benned is rend lesz.

A probléma ott kezdődik, hogy a vállalati terekben szinte minden a cég funkcionalitásának van alárendelve és sokszor egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy az adott embereknek van lelkük, vannak érzelmeik. Amennyiben nem tudják személyessé tenni a saját kis birodalmukat vagy éppen nem tudnak elbújni, akkor feszültté válnak, félni kezdenek. Bárki kipróbálhatja, hogy mi történik, ha csak 5 percig saját magát nézi a tükörben, de aki irodában dolgozik, annak nem kell bemutatni, hogy milyen érzés folyton mások tekintetének össztüzében lenni. A környezet komoly befolyással van a fáradékonyságra, a motivációra is és természetes, hogy a bezárt emberek előbb-utóbb tönkremennek vagy éppen tönkreteszik magukat. Tipikus menedzserbetegség az akár több hónap pihenőre kényszerülő idegileg megfáradt munkás esete.

Az emberek személyes jelenléte mindig sugároz valamiféle érzelmet kifelé, elég csak a kisiskolás évekre gondolni, amikor a tanárnő bejövetelekor az egész osztály tudta, hogy milyen kedve van anélkül, hogy egy szót szólt volna. Egy irodai térben ugyanez érvényes csak 20-30-40-80 emberrel, akik mind hatnak egymás állapotára. Gyakori manapság, hogy némi ezotériát is bevetnek az ideális körülmények létrehozásához, ilyenkor kerül képbe az ősi kínai időkből származó feng shui, ami a vállalatoknál a térelrendezésben, színek, formák kiválasztásában lehet hasznos segítőtárs.

A manapság divatos csupa üveg falak például egyrészt segítik a jobb hangulatot, hiszen természetes fényben gazdag lesz a terem, de a szélen ülők biztonságérzete és magánszférája sérülhet azáltal, hogy egy földtől plafonig érő üvegtábla mered rájuk. Ugyanennyire lehet zavaró az, ha egy üres fallal szemben vagy éppen ajtónak háttal kell ülnie valakinek. Ez utóbbi esetben a több órás robotolás közbeni pár perces lazító Youtube vagy online játék, chatelés esetleg pornó nézegetés miatti lebukás veszélye is feszélyez.

A korrekt pihenőidők és nagyobb kihívások közti szieszta pedig többszörösen megtérül a délutáni frissességben, hiszen a gyermeki 20-40 perces maximum koncentráláshoz képest még a legfegyelmezettebb felnőtt elme is feladja 6-8 óra egy helyben ülés és monitorbámulás után. Éppen ezért lehet hasznos a cigi- vagy kávészünet beiktatása, az ebéd gyalogosan egy távoli helyről való beszerzése, ami alatt elegendő energiát lehet gyűjteni a maradék pár órára. Ilyen apró nüanszokkal már sokkal barátságosabbá tehető a bent töltött idő, nem beszélve arról, ha engedélyezett a vidám vagy személyes hátterek beállítása, a falak fotókkal és relikviákkal való teleaggatása, aminek éppenséggel a mostanában hódító mobilmunkahely trendek nem igen kedveznek.

Ha viszont személyessé nem lehet tenni a tereket, akkor legalább arra oda kell figyelni, hogy a színek harmóniája meglegyen. Minden kisiskolás tudja, hogy a piros az feszültséget kelt, míg a narancs nyitottabbá tesz, a sarkos, éles formák taszítanak, míg a kerek, hullámos felületek hívogatóak. Ezek a szabályok persze nem feltétlenül csak az irodában érvényesek, az üzlethelyiségekre és az otthonokra hatványozottan érvényesek.

A jól berendezett iroda is válhat viszont tragikus hellyé, ha nem megfelelően vannak kezelve a dolgok. Az ezoterikusok pangó energiának nevezik azt a hatást, amit a felhalmozódott, felesleges vagy éppen nem működő, elavult tárgyak sugároznak. Mivel a cégeknél folyamatosan jönnek-mennek az iratok, nem ritka a dossziékupac az asztalon, de az sem elképzelhetetlen, hogy egy rég nem működő készülék még mindig ott porosodik valamelyik polcon. Ha a dolgozó azt érzi, hogy egy trágyadomb vagy egy kupleráj közepén van, akkor a munkamorálja is szép lassan alkalmazkodik majd ehhez.

Az innováció elkötelezettjei viszont végre magyarázatot találnak arra, hogy mi értelme van a folyamatos termékfejlesztésnek, hiszen az állandóan megújuló infrastruktúra, az időről-időre megjelenő csillogó-villogó és tudásukkal sziporkázó gépek még a legfásultabb munkást is motiváltabbá teszik állítólag. Ahogyan a gyereknek is minden héten új játék kell, úgy a dolgozóknak is kellenek kreativitás növelő dolgok, ami akár legegyszerűbb esetben lehet az is, hogy minden alkalommal valamilyen más útvonalon közelíti meg a posztját.

A munkahelyi béke és nyugalom gyakran csak az alkalmazott fejében élő vágyként jelenik meg, pedig a felelős vezető beláthatja, hogy aki kedvel dolgozik, az többet dolgozik. Igazán úgy lehet kifacsarni valakiből a teljesítményt, ha jó kondíciókat teremtenek neki, hiszen akkor lehet fejni bő hozammal folyamatosan, kevésbé valószínűbb, hogy hónapról-hónapra a pszichológus rakja össze roncsaiból.