Dojcsák Dániel
Forintok a világhálón - van-e magyar eKereskedelem?
A cyber világ egyik legnagyobb csodája/rémsége az online vásárlás lehet. Nem kell boltba menni kenyérért, a mikulás helyett a futár hozza az új plazmatévét, a konyhakéstől a szobabútorig bármit megvehetünk a neten. Ennek ellenére az elektronikus kereskedelem Magyarországon az egyik legmisztikusabb dolog. Egyelőre azt sem tudjuk pontosan, hogy ki számít ekereskedőnek, hogy éves szinten mennyit vásárlunk Interneten, azt főleg nem. Csupa káosz.
Vajon mekkora a magyar online értékesítési piac? Vajon hány szereplője van? Vajon kik és mit vásárolnak neten? Mernek-e az emberek polcok helyett monitoron termékek közt matatni, majd rendelni? Bízhatnak-e és ha igen, akkor kiben? Az elektronikus kereskedelemről szóló törvény hol késlekedik? Miért kellett módosítani a korábbi kereskedelmi törvényt? Csupa homályos terület, melyet a földi halandóként fel sem tennénk, de mégis a hétköznapi szokásaink átalakulása mentén komoly érvek szólnak a téma fókuszba helyezése mellett. Az értelmezésben egy hosszas beszélgetés keretében Nagy Sándor, a GRoby ügyvezető igazgatója, illetve egyben a SZEK (Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért) elnökségi tagja nyújtott segítséget.
A piac
Számos konferencián elhangzanak adatok, gyönyörű százalékok, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy a külföldi példákhoz hasonlóan itthon is meredeken kúszik fel az online értékesítés. Igazából nálunk szinte lehetetlen elkülöníteni az online és offline/klasszikus kereskedelmi forgalmakat. Addig egyszerű, hogy vannak tisztán interneten értékesítő cégek, de a legtöbb szereplő klasszikus és internetes felületet, sőt gyakran telefonos vagy katalógusos kínálatot is fenntart. Ezeknek az árbevételeit pedig nem fogják külön számolni, lévén sem kényszer, sem lehetőség nincs rá szervezett formában.
Bíztató trend, hogy a GKI (Gazdaságkutató Intézet) néhány éve már próbálja mérni az eKer bevételeket, igaz kérdőíveiket korlátozott számú szereplőhöz (kb. 200, ebből 70 áruház ki is töltötte) juttatják el. Az ő kutatásaik alapján az itthoni eÁrbevétel tavaly 18 Mrd Forint volt, míg idén ez akár 27 Mrd-ra is felcsúszhat. Az ilyenfajta számítások nagy hibája, hogy a sok apró 5 milliós bevétel alatti cég jellemzően nem reprezentált benne, másrészt a nagy online plázák szerepeltetése megkérdőjelezhető.
Történik ugyanis a számláláskor, hogy megkérdezik a Fotexnetet, a Netpincért vagy épp a pont.plázát, hogy ugyan mennyi volt a forgalmuk. Mondanak egy számot, mondjuk 1 Mrd, viszont ők igazából nem is értékesítettek semmit, csupán ügyfelet közvetítettek. Az Il Treno pizzéria - aki rendelkezik saját online felülettel is - pedig simán bemondja a Netpincéres és saját forgalmát is, tehát a forintok kapásból kétszer szerepelhetnek.
A szereplők
A szereplők száma gyakorlatilag szintén kifejezhetetlen, hiszen a még mindig vajúdó elektronikus kereskedelmi törvény szabályozásaitól várják majd az elemzők, hogy pontos kép szülessen arról ki számít elektronikus kereskedőnek. Előrelépésnek számít, hogy a nyáron elfogadott kereskedelmi törvényben különbséget tesznek csomagküldő és internetes kereskedő között. Az alapvető formulák megvannak, szükség van jogi személyiségre, működési engedélyre, viszont nincs szükség üzlethelyiségre, helyette elegendő egy ügyfélszolgálati iroda fenntartása, de erről később.
A szakma szerint a végső megoldás az lehetne, hogy minden eKereskedő kapna egy emblémát abban az esetben, ha minden törvényi és szakmai előírásnak megfelel, s ezzel tanusíthatná valódi eKereskedő létét. Még akkor is, ha a forgalmának mindössze 1-10%-a bonyolódik interneten keresztül. Az ideális állapot az lenne, ha a KSH felé kötelező adatszolgáltatás része lenne az online tevékenységből származó bevétel, amit külön TEÁOR számmal illetnének, így lehetőség és egyben kötelezettség teremtődne az offline/online valós számainak megismerésére.
A termék
Internetes vásárlásról a legtöbb embernek a pizzarendelés, esetleg a mozijegy jut eszébe. Ennek ellenére a legnagyobb húzócsoport a non-food szekció, azon belül pedig a műszaki cikkek, a könyveladás (kb. 1,5 Mrd Ft) és a multimédiás termékek (CD, DVD, szoftver) viszik a pálmát. Rendelések számában nyilván le vannak maradva az élelmiszer fronttól, de szintén csak becslések szerint értékeiben már közelíti a vezető szekciókat.
A vonzerő jelenleg még nyilván nem a bizalom, hanem inkább a kényelem, illetve az utcai boltokhoz képest jóval magasabb kedvezmény, amit főként a vegyes vállalkozásoknál lehet tetten érni. Felmerül a kérdés, hogy az ország legnagyobb könyvesboltját megnyitó vállalat miért kezd ezzel éppen egy időben 25%-os kedvezmények osztogatásába bármely online megrendelt termékével kapcsolatban. A törvény
Az első elmozdulás idén nyáron történt, mégpedig a 2006. június 1-vel hatályba lépő 2005. CLXIV. törvény a Kereskedelemről. Ebben külön definiálják a csomagküldő szolgáltatást az internetes kereskedelemtől:
d) internetes kereskedelem: olyan kereskedelmi tevékenység, amelynek során termékek, illetőleg szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése történik a világhálón, valamint egyéb elektronikus hírközlő eszközön keresztül, távollévők között kötött szerződés keretében, ide nem értve a csomagküldő kereskedelmet;
A törvény lehetőséget ad a kizárólag a világhálón értékesítő üzleteknek, hogy ne kelljen üzlethelyiséget fenntartani, csupán egy ügyfélszolgálati irodát, melynek lényege az egymástól távol lévő felek közti szerződéskötés során felmerülő problémák rendezésének lehetősége. Ha bemegyek az áruházba, kinézek egy ruhát, felpróbálom, nem tetszik, akkor visszateszem. Ennek lehetőségét fenn kell tartani az online kereskedelemben is, ráadásul a vásárlói bizalomhoz is kulcspont, hogy az egyébként fantomszerű online vállalkozásokat biztosan el lehessen érni fizikailag.
Ugyanakkor a törvények jelenleg nem szabályozzák, hogy egy webshopnak milyen kötelező céginformációkat kell tartalmaznia. Jelenleg bevett szokás az eKereskedők között, hogy kényszeres rejtőzködők. A kedvenc példám az Xpress.hu DVD bolt, ahol egy végső mentsvárként számon tartott telefonszámon és egy postafiók címén kívül semmilyen közelebbi információ nem található. A domain regisztrációból talán kiderül a vezető neve, de nem lehet mindenki Sherlock.
Az elvárás az lehetne, hogy a törvényalkotó hozzon szigorúbb szabályokat a kóklerek kiküszöbölésére, a végrehajtó hatalom pedig tartassa be. Online területen nem is lenne szükséges komoly apparátus felállítása, hiszen néhány ember folyamatos munkájával könnyen ellenőrizhetőek az online boltok. Amíg törvényi hiányosságok gátolják a tiszta fejlődést, addig nem várható átütő siker. Nagy Sándor elmondta, hogy "Volt a törvénytervezet az IVSZnél, a SZEKnél, a piac több nagyobb szereplőjéhez is eljutott. A főosztályon, ahol ezzel dolgoznak, most úgy tűnik tényleg komolyabban foglalkoznak vele. Érdekli a kormányzatot a piaci szereplők véleménye. Reméljük még idén törvény lesz belőle."
A vásárló
Még csak 7-8 éve van rendes internet az országban. Ez nagyon kevés idő, viszont a növekedés nagyon lassú volt, boomok nélkül. Aki frissként érkezett az online közösségbe, biztos hogy ismerősöktől fog bizalmi alapon tájékozódni a lehetőségeről és mivel online értékesítés is van 7 éve, ezért szájmarketing útján jut el elsősorban a vevő az áruházig. Másodsorban a keresőket használják nagyon sokan, ahol a bizalmi tényező már kiesik, hiszen egy találati halmazból maga a felhasználó bök rá valamelyik linkre. Itt nincs bizalmi tényező, viszont ennek kialakulásában segíthet, ha látja a fentebb említett adatokat, céginformációkat.
Ez a két irányzat manapság egyszerre érvényesül. Ha az ekereskedő jól működik, akkor a fogyasztók jó hírét önkéntelenül továbbadták, ha pedig a vevő véletlenül téved a webshopba és nem egy borzalmat lát, akkor talán nem navigál el azonnal. Ez a két tényező a legolcsóbb megoldás a gyors fogyasztószerzésre, hiszen az idei adatok szerint éves szinten 4-5%-kal nő a penetráció, ami naponta 1300 új internetezőt jelent.
Korcsoportos eloszlás szerint viszont Nagy Sándor véleménye szerint "az online kereskedelemben a célcsoport semmiben sem másabb, mint az offlineban. Az arányokat csupán az internethasználat korosztály szerinti megoszlása torzítja, ha majd az emberek több, mint fele internethasználó lesz, akkor kiegyenlítődik."
Félelmek és attitűdök
Alapvetően a magyar internetező érdeklődő az internetes kereskedelemmel kapcsolatban, ámde mégis ódzkodnak tőle. A bizalmatlanság legtöbbször ott kezdődik, mikor személyes adatokat kell megadni, bankkártyával kell fizetni. Sokan még mindig nehezen hiszik el, a megrendelés gomb lenyomásával előidézik néhány órával/nappal későbbre, hogy egy futár megnyomja a csengőjüket. Ahogyan sok más területen, a fogyasztók itt is konzervatívak és nem bíznak a papír és a személyes kontaktus nélküli szerződésben.
"A piac minden szereplőjének érdeke, hogy a vásárló bankkártyával fizessen, ugyanis ekkor nem kell készpénzzel dolgozni, nem kell a futárnak fizetni, biztos hogy a vevő nem hóbortból rendelt meg valamit. De ha azt akarom, hogy a vevő valóban annyira megbízzon bennem hogy előre kifizesse a terméket, akkor adni kell valami bizalmi alapot ennek a fogyasztónak." - mondta Nagy. Ez a bizalmi alap legegyszerűbben úgy teremthető meg, ha az adott weboldalon egyértelműen jelezve van, hogy a szolgáltatást egy adott cég üzemelteti, aminek ott az adószáma, cégjegyzékszáma, engedélyszáma, a felelős vezető neve, telefonszáma és természetesen a hely, ahol fizikailag elérhetőek.
Fejlesztési trendek:
Ezt megfelelő törvényi szabályozással elő lehetne segíteni, mondjuk egy egységes jelöléssel a törvényesen működő és biztonságos webáruházak számára, melyet főként a fogyasztók felé kellene promótálni. Elérni, hogy kizárólag olyan eBoltban vásároljanak, ami rendelkezik a megfelelő tanusítvánnyal.
Ezzel együtt elkerülhetetlen az internetes szürke és feketekereskedelem, aminek piaca mindigis lesz: ugyanaz a szituáció, mint az aluljáróban "százasértacsoki"-árusokkal. Tőlük is megveszik mindenféle számla és jótállás nélkül portékát. Jelenleg az internet ezen területén az Artisjus-féle CD/DVD matrica megjelenése óta a legnépszerűbb fekete biznisz az optikai adathordozó, melyet a környező országokból behozva az itthoni ár töredékéért akár házhoz is visznek a sefterek.
Annak ellenére, hogy az internet egy jól regisztrálható közeg és igaz, hogy sokkal könnyebben tettenérhető lenne az online feketekereskedelem, a végrehajtó hatalmat motiváltá kellene tenni abban hogy ezt ki is használják, a törvényt pedig betartassák. Legutoljára tavaly rohantak végig a fogyasztóvédők 50 webáruházon, kiszabtak jó sok bírságot és azóta megint semmi. Ahogyan a vállalkozók esetében is jobb lenne egy határozott vonalat húzni időben, hogy mostantól aki trükközik annak vége, ugyanúgy az online kereskedelmet sem reptében kell megjavítani, hanem egy adott időponttól kezdve aki nem teljesíti a feltételeket, szabálytalanul működik, annak lehúzzák a rolót. Nem is kell nagy erőforrásszükséglet, hiszen az interneten feketén fehéren ott van minden. Ha nincs kiírva minden, akkor törvényi szabályozással el lehet intézni, hogy az adott domainen ne működhessen a szolgáltatás.
Szumma-szummárum
Habár nehezen meghatározható, de tény, hogy működik. Habár megszámlálhatatlan, de tudjuk, sokmilliárdos üzlet. Habár a lakosság alig 32% internetezik, ennek csupán 51%-a vásárol online (NRC kutatás 2006). Az internet kapcsolattal rendelkező cégek csupán 15%-a értékesít online (GKI kutatás 2005), és a törvényalkotók mint sok esetben (pl.: digitális műsorszórás) most sem voltak képesek egyengetni a high-tech folyamatok útját. Mégis, minden homályos részlet ellenére a szereplők bizakodóak, a fogyasztók pedig egyre jobban bíznak.
Vajon mekkora a magyar online értékesítési piac? Vajon hány szereplője van? Vajon kik és mit vásárolnak neten? Mernek-e az emberek polcok helyett monitoron termékek közt matatni, majd rendelni? Bízhatnak-e és ha igen, akkor kiben? Az elektronikus kereskedelemről szóló törvény hol késlekedik? Miért kellett módosítani a korábbi kereskedelmi törvényt? Csupa homályos terület, melyet a földi halandóként fel sem tennénk, de mégis a hétköznapi szokásaink átalakulása mentén komoly érvek szólnak a téma fókuszba helyezése mellett. Az értelmezésben egy hosszas beszélgetés keretében Nagy Sándor, a GRoby ügyvezető igazgatója, illetve egyben a SZEK (Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért) elnökségi tagja nyújtott segítséget.
A piacSzámos konferencián elhangzanak adatok, gyönyörű százalékok, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy a külföldi példákhoz hasonlóan itthon is meredeken kúszik fel az online értékesítés. Igazából nálunk szinte lehetetlen elkülöníteni az online és offline/klasszikus kereskedelmi forgalmakat. Addig egyszerű, hogy vannak tisztán interneten értékesítő cégek, de a legtöbb szereplő klasszikus és internetes felületet, sőt gyakran telefonos vagy katalógusos kínálatot is fenntart. Ezeknek az árbevételeit pedig nem fogják külön számolni, lévén sem kényszer, sem lehetőség nincs rá szervezett formában.
Bíztató trend, hogy a GKI (Gazdaságkutató Intézet) néhány éve már próbálja mérni az eKer bevételeket, igaz kérdőíveiket korlátozott számú szereplőhöz (kb. 200, ebből 70 áruház ki is töltötte) juttatják el. Az ő kutatásaik alapján az itthoni eÁrbevétel tavaly 18 Mrd Forint volt, míg idén ez akár 27 Mrd-ra is felcsúszhat. Az ilyenfajta számítások nagy hibája, hogy a sok apró 5 milliós bevétel alatti cég jellemzően nem reprezentált benne, másrészt a nagy online plázák szerepeltetése megkérdőjelezhető.
Történik ugyanis a számláláskor, hogy megkérdezik a Fotexnetet, a Netpincért vagy épp a pont.plázát, hogy ugyan mennyi volt a forgalmuk. Mondanak egy számot, mondjuk 1 Mrd, viszont ők igazából nem is értékesítettek semmit, csupán ügyfelet közvetítettek. Az Il Treno pizzéria - aki rendelkezik saját online felülettel is - pedig simán bemondja a Netpincéres és saját forgalmát is, tehát a forintok kapásból kétszer szerepelhetnek.
A szereplők
A szereplők száma gyakorlatilag szintén kifejezhetetlen, hiszen a még mindig vajúdó elektronikus kereskedelmi törvény szabályozásaitól várják majd az elemzők, hogy pontos kép szülessen arról ki számít elektronikus kereskedőnek. Előrelépésnek számít, hogy a nyáron elfogadott kereskedelmi törvényben különbséget tesznek csomagküldő és internetes kereskedő között. Az alapvető formulák megvannak, szükség van jogi személyiségre, működési engedélyre, viszont nincs szükség üzlethelyiségre, helyette elegendő egy ügyfélszolgálati iroda fenntartása, de erről később.
A szakma szerint a végső megoldás az lehetne, hogy minden eKereskedő kapna egy emblémát abban az esetben, ha minden törvényi és szakmai előírásnak megfelel, s ezzel tanusíthatná valódi eKereskedő létét. Még akkor is, ha a forgalmának mindössze 1-10%-a bonyolódik interneten keresztül. Az ideális állapot az lenne, ha a KSH felé kötelező adatszolgáltatás része lenne az online tevékenységből származó bevétel, amit külön TEÁOR számmal illetnének, így lehetőség és egyben kötelezettség teremtődne az offline/online valós számainak megismerésére.
A termék
Internetes vásárlásról a legtöbb embernek a pizzarendelés, esetleg a mozijegy jut eszébe. Ennek ellenére a legnagyobb húzócsoport a non-food szekció, azon belül pedig a műszaki cikkek, a könyveladás (kb. 1,5 Mrd Ft) és a multimédiás termékek (CD, DVD, szoftver) viszik a pálmát. Rendelések számában nyilván le vannak maradva az élelmiszer fronttól, de szintén csak becslések szerint értékeiben már közelíti a vezető szekciókat. A vonzerő jelenleg még nyilván nem a bizalom, hanem inkább a kényelem, illetve az utcai boltokhoz képest jóval magasabb kedvezmény, amit főként a vegyes vállalkozásoknál lehet tetten érni. Felmerül a kérdés, hogy az ország legnagyobb könyvesboltját megnyitó vállalat miért kezd ezzel éppen egy időben 25%-os kedvezmények osztogatásába bármely online megrendelt termékével kapcsolatban. A törvény
Az első elmozdulás idén nyáron történt, mégpedig a 2006. június 1-vel hatályba lépő 2005. CLXIV. törvény a Kereskedelemről. Ebben külön definiálják a csomagküldő szolgáltatást az internetes kereskedelemtől:
d) internetes kereskedelem: olyan kereskedelmi tevékenység, amelynek során termékek, illetőleg szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése történik a világhálón, valamint egyéb elektronikus hírközlő eszközön keresztül, távollévők között kötött szerződés keretében, ide nem értve a csomagküldő kereskedelmet;
A törvény lehetőséget ad a kizárólag a világhálón értékesítő üzleteknek, hogy ne kelljen üzlethelyiséget fenntartani, csupán egy ügyfélszolgálati irodát, melynek lényege az egymástól távol lévő felek közti szerződéskötés során felmerülő problémák rendezésének lehetősége. Ha bemegyek az áruházba, kinézek egy ruhát, felpróbálom, nem tetszik, akkor visszateszem. Ennek lehetőségét fenn kell tartani az online kereskedelemben is, ráadásul a vásárlói bizalomhoz is kulcspont, hogy az egyébként fantomszerű online vállalkozásokat biztosan el lehessen érni fizikailag.
Ugyanakkor a törvények jelenleg nem szabályozzák, hogy egy webshopnak milyen kötelező céginformációkat kell tartalmaznia. Jelenleg bevett szokás az eKereskedők között, hogy kényszeres rejtőzködők. A kedvenc példám az Xpress.hu DVD bolt, ahol egy végső mentsvárként számon tartott telefonszámon és egy postafiók címén kívül semmilyen közelebbi információ nem található. A domain regisztrációból talán kiderül a vezető neve, de nem lehet mindenki Sherlock.
Az elvárás az lehetne, hogy a törvényalkotó hozzon szigorúbb szabályokat a kóklerek kiküszöbölésére, a végrehajtó hatalom pedig tartassa be. Online területen nem is lenne szükséges komoly apparátus felállítása, hiszen néhány ember folyamatos munkájával könnyen ellenőrizhetőek az online boltok. Amíg törvényi hiányosságok gátolják a tiszta fejlődést, addig nem várható átütő siker. Nagy Sándor elmondta, hogy "Volt a törvénytervezet az IVSZnél, a SZEKnél, a piac több nagyobb szereplőjéhez is eljutott. A főosztályon, ahol ezzel dolgoznak, most úgy tűnik tényleg komolyabban foglalkoznak vele. Érdekli a kormányzatot a piaci szereplők véleménye. Reméljük még idén törvény lesz belőle."
A vásárló
Még csak 7-8 éve van rendes internet az országban. Ez nagyon kevés idő, viszont a növekedés nagyon lassú volt, boomok nélkül. Aki frissként érkezett az online közösségbe, biztos hogy ismerősöktől fog bizalmi alapon tájékozódni a lehetőségeről és mivel online értékesítés is van 7 éve, ezért szájmarketing útján jut el elsősorban a vevő az áruházig. Másodsorban a keresőket használják nagyon sokan, ahol a bizalmi tényező már kiesik, hiszen egy találati halmazból maga a felhasználó bök rá valamelyik linkre. Itt nincs bizalmi tényező, viszont ennek kialakulásában segíthet, ha látja a fentebb említett adatokat, céginformációkat.
Ez a két irányzat manapság egyszerre érvényesül. Ha az ekereskedő jól működik, akkor a fogyasztók jó hírét önkéntelenül továbbadták, ha pedig a vevő véletlenül téved a webshopba és nem egy borzalmat lát, akkor talán nem navigál el azonnal. Ez a két tényező a legolcsóbb megoldás a gyors fogyasztószerzésre, hiszen az idei adatok szerint éves szinten 4-5%-kal nő a penetráció, ami naponta 1300 új internetezőt jelent.
Korcsoportos eloszlás szerint viszont Nagy Sándor véleménye szerint "az online kereskedelemben a célcsoport semmiben sem másabb, mint az offlineban. Az arányokat csupán az internethasználat korosztály szerinti megoszlása torzítja, ha majd az emberek több, mint fele internethasználó lesz, akkor kiegyenlítődik."
Félelmek és attitűdök
Alapvetően a magyar internetező érdeklődő az internetes kereskedelemmel kapcsolatban, ámde mégis ódzkodnak tőle. A bizalmatlanság legtöbbször ott kezdődik, mikor személyes adatokat kell megadni, bankkártyával kell fizetni. Sokan még mindig nehezen hiszik el, a megrendelés gomb lenyomásával előidézik néhány órával/nappal későbbre, hogy egy futár megnyomja a csengőjüket. Ahogyan sok más területen, a fogyasztók itt is konzervatívak és nem bíznak a papír és a személyes kontaktus nélküli szerződésben.
"A piac minden szereplőjének érdeke, hogy a vásárló bankkártyával fizessen, ugyanis ekkor nem kell készpénzzel dolgozni, nem kell a futárnak fizetni, biztos hogy a vevő nem hóbortból rendelt meg valamit. De ha azt akarom, hogy a vevő valóban annyira megbízzon bennem hogy előre kifizesse a terméket, akkor adni kell valami bizalmi alapot ennek a fogyasztónak." - mondta Nagy. Ez a bizalmi alap legegyszerűbben úgy teremthető meg, ha az adott weboldalon egyértelműen jelezve van, hogy a szolgáltatást egy adott cég üzemelteti, aminek ott az adószáma, cégjegyzékszáma, engedélyszáma, a felelős vezető neve, telefonszáma és természetesen a hely, ahol fizikailag elérhetőek.
Fejlesztési trendek:
Ezt megfelelő törvényi szabályozással elő lehetne segíteni, mondjuk egy egységes jelöléssel a törvényesen működő és biztonságos webáruházak számára, melyet főként a fogyasztók felé kellene promótálni. Elérni, hogy kizárólag olyan eBoltban vásároljanak, ami rendelkezik a megfelelő tanusítvánnyal. Ezzel együtt elkerülhetetlen az internetes szürke és feketekereskedelem, aminek piaca mindigis lesz: ugyanaz a szituáció, mint az aluljáróban "százasértacsoki"-árusokkal. Tőlük is megveszik mindenféle számla és jótállás nélkül portékát. Jelenleg az internet ezen területén az Artisjus-féle CD/DVD matrica megjelenése óta a legnépszerűbb fekete biznisz az optikai adathordozó, melyet a környező országokból behozva az itthoni ár töredékéért akár házhoz is visznek a sefterek.
Annak ellenére, hogy az internet egy jól regisztrálható közeg és igaz, hogy sokkal könnyebben tettenérhető lenne az online feketekereskedelem, a végrehajtó hatalmat motiváltá kellene tenni abban hogy ezt ki is használják, a törvényt pedig betartassák. Legutoljára tavaly rohantak végig a fogyasztóvédők 50 webáruházon, kiszabtak jó sok bírságot és azóta megint semmi. Ahogyan a vállalkozók esetében is jobb lenne egy határozott vonalat húzni időben, hogy mostantól aki trükközik annak vége, ugyanúgy az online kereskedelmet sem reptében kell megjavítani, hanem egy adott időponttól kezdve aki nem teljesíti a feltételeket, szabálytalanul működik, annak lehúzzák a rolót. Nem is kell nagy erőforrásszükséglet, hiszen az interneten feketén fehéren ott van minden. Ha nincs kiírva minden, akkor törvényi szabályozással el lehet intézni, hogy az adott domainen ne működhessen a szolgáltatás.
Szumma-szummárum
Habár nehezen meghatározható, de tény, hogy működik. Habár megszámlálhatatlan, de tudjuk, sokmilliárdos üzlet. Habár a lakosság alig 32% internetezik, ennek csupán 51%-a vásárol online (NRC kutatás 2006). Az internet kapcsolattal rendelkező cégek csupán 15%-a értékesít online (GKI kutatás 2005), és a törvényalkotók mint sok esetben (pl.: digitális műsorszórás) most sem voltak képesek egyengetni a high-tech folyamatok útját. Mégis, minden homályos részlet ellenére a szereplők bizakodóak, a fogyasztók pedig egyre jobban bíznak.
na mindegy ez csak vicc volt.