Miután internet és informatika terén a nagyvállalati szektorban közel 100%-os penetrációról beszélnek az elemzők, divattá vált a kis- és középvállalatokban rejlő lehetőségeket az IT cégek zászlajának tetejére tűzni. Valóban ígéretes lehet a közel 30 000 kkv bedrótozása, informatizálása, de a mese nem egyszerű, hiszen számos gátló tényező tornyosul a jóravaló értékesítők előtt.

A kis- és középvállalkozás fogalma egy igen tág fogalom, de a piacok a dolgozói létszám alapján a 10 fő alatti vállalkozásokat mikro-vállalkozásokként azonosítják, ilyenből hazánkban körülbelül 600 000-et számolnak, a 10-50 fős kisvállalatokból 26-27 ezret tartanak nyilván, 50-250 fősből már csak 5200-at, míg az igazán nagy vállalatok száma mindössze 1250 darab Magyarországon. Ahogy bármilyen területen, az IT piacon is a nagyvállalatok minden rezdülését képesek figyelni a szolgáltató és megoldásszállító cégek, de ahogy lefelé haladunk, a figyelendő pontok száma ugrásszerűen megdagad.

Ennek okán az ügyesebb cégek igyekeznek trendeket figyelni, árnyaltan kategorizálni, hiszen a dolgozói létszám nem egy jó mérő az IT befektetések esetén. Egy egyszerű példával élve egy 100 főt foglalkoztató mezőgazdasági cégnek teljesen más informatikai igényei vannak, mint egy 10 fős grafikai stúdiónak, hisz míg az előbbinél a legtöbben traktort vezetnek és kapálnak, addig az utóbbinál mind a 10 ember magasszintű IT hátteret kíván a munkájához. Szintén más elvárásai és lehetőségei vannak egy kereskedelmi cégnek, akinek hosszútávon egy jól dokumentált ügyféladatbázisra, értékesítési rendszerre van szüksége.

Ehhez mérten jól előkészített üzenetek és termékek kellenek ahhoz, hogy az alapvetően nem IT beállítottságú cégek is felismerjék, illetve elismerjék az informatika hatékonyságnövelő szerepét és nem utolsó sorban a költségcsökkentő hatását akkor is, ha rövid távon horribilisnek tűnnek az ezzel járó kiadások.

A nagyvállalatok esetében jól bevált modellek léteznek a működéshez, ezért is sikerült a tavalyi évre elérni ebben a szférában a 99%-os internet- és a 97%-os szélessáv penetrációt, amit természetesen a nagyszámú munkaállomás miatt azonos arányú helyi hálózattal is támogatnak. A kisvállalatok esetén ehhez képest jókora lemaradás észlelhető, hiszen az idei évet is vizsgáló Coleman Parkes kutatási adatai alapján az SMB szektorban az internetpenetráció idén 85%, a szélessáv 71%, míg a helyi hálózattal rendelkező vállalkozások aránya csupán 40% volt.

Számos olyan munkahely létezik, ahol ugyan internet eléréssel már rendelkeznek, de az csak egy-két számítógépen elérhető, az üzletmenetnek nem szerves része. Ezeken a helyeken meg sem próbálják kiaknázni a hálózati munkában rejlő lehetőségeket, sok helyen ódzkodnak a chatelő, webező, hírolvasó, letöltő alkalmazott képétől, aki emiatt szerintük kevesebbet dolgozna. A kis-közép cégek jelenleg túlnyomórészt ha használnak is internetet, akkor azt kizárólag kommunikációs és információszerző célokra korlátozzák. Nem lépnek át a pénzügyi, kereskedelmi lehetőségek terepére, nem használják ki a távmunka, távfelügyelet, online szolgáltatások nyújtotta előnyöket.

A fentebb említett hatás, miszerint az IT cégek felkapták a KKV szektort ugyan igaz, de valóban falakba ütköznek. A Cisco Systems Magyarország marketing menedzsere, Vass Gábor szerint az informatikai technológiák intenzívebb elterjesztése a KKV területen egy alaposabb feltérképezéssel kell kezdődjön. A fentebb citált Coleman Parkes piackutató cég által prezentált kutatás 12 európai országban, köztük hazánkban, Lengyelországban, Svédországban és Csehországban vizsgálta, hogy mik azok a gátló tényezők, amik megakadályozzák a kis- és középvállalkozásokat az IT megoldások adaptációjában.


Senki számára nem okozhat meglepetést, hogy a legnagyobb arányban (Magyarországon 64%, Lengyelországban 63%, Csehországban 43%, Hollandiában 28%) a beruházások magas technológiai költségeit nevezték meg hátráltató tényezőként. Ebben a válaszban a forráshiányon túl tükröződik, hogy a vállalatok nem érzik az informatikai fejlesztés szükségességét, nem látják át hogyan válik hatékonyabbá, versenyképesebbé vállalatuk ezekkel a befektetésekkel. A további válaszok között eltérő arányokban a technológia időigényes bevezetését, az adat és rendszerbiztonsággal, illetve a hosszútávú megbízhatósággal kapcsolatos félelmeket jelölték meg, ami megfelelő termékválasztással és kompetenciával egyszerűen eloszlatható.

Sok helyen viszont problémát jelent az új rendszerek integrálása a régi üzletmenetbe, amit tovább erősít az IT döntéshozók és a vállalatvezetők közti kommunikációs szakadék. Gyakorlatilag az IT vezető szerepe a cégméret csökkenésével arányosan degradálódik. A vállalatvezető nem érti, nem hallgatja meg az IT vezetőt/szakembert, akinek viszont a meglévő rendszer életben tartása rendszergazdaként folyamatos elfoglaltságot jelent. Így nem is várható el tőle, hogy kapacitása maradjon fejlesztési tervek előkészítésére, kitalálására, sőt számos cégen belül a megfelelő szakemberek hiánya alapvetően megfojtja a fejlődést. 2005-ről 2006-ra a fenti felmérés szerint a hazai KKV-k közül kb. 20%-ról 60%-ra ugrott azon válaszadók száma, akik ebben látják a gátat, nem is beszélve a technológia oldali szükségletekről. Szakemberek szerint három fontos tényezőnek kell teljesülnie mérettől függetlenül a vállalkozásoknál, hogy hatékonyan működő IT fejlesztésekbe kezdhessenek. Először is szélessávú internet eléréssel és helyi hálózattal kell rendelkezniük, lehetségessé kell tenni a távoli hozzáférést a cég rendszereihez, ami a távmunka, otthoni munka miatt és a mobil munkahelyek (pl.:ügynök, képviselő) miatt fontos. Harmadikként pedig a megfelelő biztonsági háttér megteremtését jelölték meg, ami mind hardver, mind szoftver területen szükséges plusz.

A fenti kutatás kvantitatív jellegű, legalább 1200 válaszadó alapján készült, de nem vette figyelembe a KKV-k létszámon túli egyéb tényezőit, ellenben a Bell Research által közzétett fókuszcsoportos kutatással, akik ugyanezt a kérdéskört vizsgálták részletesebben. Általában hasonló eredményre jutottak, viszont meglepetésként megjelent második helyen egy olyan ok, ami elképesztőnek is mondható. A kisebb vállalatok esetében a munkavállalók általában alacsony IT képzettséggel rendelkeznek, ezért a változásokkal kapcsolatban elutasítóak és komoly visszatartó erőt jelentenek a döntéshozó számára.

Félelmetes belegondolni, hogy Gizi néni inkább papírozza a folyamatokat, nem szeretne monitort bámulni egész nap és ezt az igényét érvényre is tudja juttatni a munkáltatójánál, aki nem tartja fontosnak az informatizálást és hosszútávon komolyan csorbul a versenyképessége emiatt. Ennek feloldására valóban közelíteni kell a kommunikációt az IT alkalmazott/ szakértő/ tanácsadó és a vállalatvezető között, a megoldásszállítónak pedig törekednie kell arra, hogy célzott és jól megformált üzenetet juttasson el az ügyfeléhez.

A megfelelő felkészültség a következő években azért is fontos, mert az NFT II., azaz a második Nemzeti Fejlesztési Terv keretében kb. 7200 milliárd forint lehívható pályázati pénz (265Ft/EUR árfolyammal számolva) áll az ország rendelkezésére, amiből 16% a KKV szektor számára lesz elérhető. Álmodozni is lehet ennyi pénz hallattán, a valóság viszont szomorú. Az első trükk, hogy a pályázati rendszer lassúsága, bonyolultsága miatt egyszerűen nem éri meg 10 milliós tétel alatt bármire is pályázni. Ráadásul ha valaki pályázik (lásd korábbi írásunkat), akkor rendelkeznie kell a pályázat finanszírozásához szükséges tőkével előre, illetve kb. azonos mennyiségű likvid biztosítékra és az ígért 60 nap helyett jó esetben 120-150 nappal a megvalósulás után juthat hozzá a forráshoz. Ergo annak éri meg pályázni, akinek egyébként is van rá pénze.

A megoldás az lehet majd, hogy a nagyobb multinacionális cégek pályáznak és az alvállalkozói rendszeren keresztül juttatják el a forrásokat a kisebb cégeknek. Nekik viszont szükségük lesz a multikéval megegyező, de legalább kompatibilis üzleti rendszerre. Ezzel viszont ki fog alakulni az építőiparban ismert körbetartozási lánc, ami számos kis céget fog a sírba vinni.

A bálna testű EU apparátusnak és a hazai közszolgáltatásoknak is fejlődnie kell ahhoz, hogy ez ne történhessen meg. Ez a második fájdalmas pont. Ma Magyarország nem rendelkezik megfelelő elektronikus közszolgálattal, így az adminisztráció lassú folyamat. Ezzel kapcsolatban az NFT I. során értünk el eredményeket, aminek a gyerekbetegségei még megvoltak, de remények szerint 2009-re ez a probléma el fog hárulni.

A harmadik rizikó szintén a legkisebb szereplők oldalán jelentkezik. A pályázatíró képességgel és a motiváltsággal már nincs gond, a 7,5-szer akkora összeg pedig a maradék kedvetlen szereplőt is meggyőzi majd. Viszont ezek a kisvállalkozások költségérzékenyek, képtelenek megfizetni nagy pályázatíró cégeket, tehát garázsvállalkozásként működő pályázatíró cégekhez fordulnak, akik látszólag sikeres ügymenetet kínálnak alacsonyabb áron. A sikeres pályázat esélye ugyan magas, de a probléma a megvalósítás után az elszámolás és a projektkövetés során keletkezik, mert ehhez már kevésnek bizonyulnak, ami akár a teljes pályázat finanszírozását is veszélybe sodorhatja.

Összegezve ezt a témát, valóban kiemelkedő jelentősége lesz a közeljövőben a KKV piacnak, nemcsak az IT szektor nyereségének növelésében, hanem a hazai gazdaság előrevitelében is. Így az IT vállalatok és a KKV-k szimbiózisban élhetnek, hiszen a piacnak szüksége van a fejlett vállalatvezetési rendszerekre, szüksége van a megbízható informatikai háttérre, hiszen a versenyképesség - amiben Európa sereghajtóvá szelídül - lassan kritikus tényezővé válik. Az IT piac éppen ezért meg kell, hogy találja a közös hangot ezzel a szektorral és a korábbinál is testreszabottabb, költséghatékonyabb és több funkciót integráló megoldásokat kell nyújtani minden területen.