Berta Sándor
Újrajátsszák a Wehrmacht rádiókódjainak megfejtését
A brit titkosszolgálat a második világháborúban egy óriási számítógép segítségével fejtette meg a Wehrmacht rádiós kódjait. A veteránok úgy döntöttek, megismétlik a nagy összecsapást.
Jövő héten csütörtökön kerül sor a brit és a német hírszerzők egykori nagy jelentőségű, de csupán rövid ideig tartó párharcára. A tervek szerint az újrajátszott éteri csatát Rudolf Staritz 86 éves volt rádiós indítja majd el a paderborni Heinz Nixdorf Múzeumban egyetlen gomb lenyomásával. Ezután egy kódológép elküldi az éterbe a titkosított üzenetet és ezzel újra kezdetét veszi a második világháború kimenetelét döntően befolyásoló összecsapás.
A Londontól 70 kilométerre északnyugatra található Bletchley Parkban ugyanebben az időben Tony Sale, az MI5 77 éves egykori munkatársa diadalittasan emeli majd a kezeit néhány perc után a levegőbe. A veterán szakember fáradságos munkával sikeresen rekonstruálta a második világháborúban használt Colossus Mark II típusú kódfejtő számítógépet. "Az első elektronikus számítógépek egyikének teljesen működő példányát hagyjuk a világra" - közölte büszkén Tony Sale.
A Colossus Mark II megépítése már önmagában csodaszámba ment. C. Lorenz berlini vállalkozó Hitler tábornokainak egy olyan kódoló berendezést épített, amelynek az üzeneteit minden számítás szerint lehetetlen volt megfejteni. A Lorenz-gép jóval nagyobb teljesítményű és összetettebb volt még a híres Enigma-készüléknél is. Ez az előny azonban pont egy figyelmetlen német rádiós miatt a semmibe foszlott és így a brit kódfejtők maguk sem hitték el, amikor el tudták olvasni a korábban megfejthetetlennek hitt üzeneteket.
A párharc újkori létrehozásához először is fel kellett kutatni egy még létező Lorenz-gépet. Ez sikerült is, kiderült, hogy egy berendezés a GCHQ brit titkosszolgálat tulajdonában van. Végül a német kormány vállalt garanciát a sértetlenségére és arra, hogy az éterben dúló néhány perces összecsapás után visszaszolgáltatja a készüléket. A Lorenz-gép kódjait először Tommy Flowers brit mérnöknek sikerült gyorsan megfejtenie, még hozzá egy 1500 csőből álló számítógép megépítésével, amelynek segítségével a több hetes (!) kézi munkát csupán néhány órára rövidítette le. A fő probléma ugyanis az volt, hogy hiába fejtették meg a britek már korábban a kódokat, mire az információk eljutottak a megfelelő helyekre, már semmit sem értek, elavultak, az adott esemény pedig akár be is következett addigra.
"Csupán a megépítésekor döbbentünk rá, hogy milyen gyors is volt az eszköz és hogy mennyire jól voltak megépítve és szinte hibátlanul működtek még az egyes alkatrészei is" - mondta Tony Sale. Ugyan az egyik üzenet még így is szinte megfejthetetlennek tűnt ("PANZERUNTERSTUETZTE..FEIND-ANGRIFFE+MA..AA-..A+M-O+M-K+M"), de az akkori hírszerzők rájöttek, hogy a németek arra számítanak, hogy a szövetségesek a La Manche csatorna legkeskenyebb részén fognak átkelni. Így dőlt el, hogy a partraszállásra Normandiában kerül sor.
A britek a második világháború után minden feljegyzést igyekeztek eltüntetni és minden berendezést megsemmisíteni. Nem számoltak azonban a túlélőkkel, akik a mai napig gyakorlatilag tökéletesen emlékeznek a legapróbb részletekre és akik érthetően, joggal büszkék az akkori szerepükre. Tony Sale levéltárakban és könyvtárakban fáradhatatlanul évekig kutatott a Colossus Mark II után, majd évekbe telt a háború sorsát jelentős mértékben befolyásoló gép újjáépítése is. Csupán nyolc rossz minőségű fekete-fehér fotó és néhány kapcsolórajz állt a rendelkezésére.
A munkában a Bletchley Parkban egykor szolgáló veteránok segítették, voltak köztük kódfejtők, keresztrejtvény-specialisták és háziasszonyok. Tony Sale és Rudolf Staritz, valamint más még élő veteránok úgy gondolták, így méltó módon emlékezhetnek az eseményekre és tiszteleghetnek az éteri háborúban mindkét oldalon harcoló honfitársaik előtt. Mert ezen a harctéren nem dördültek lövések, nem osztogattak gyakran kitüntetéseket, de egyetlen üzenet vagy annak megfejtése is milliók életére volt hatással és sok tízezer társuk életét menthette meg.
Jövő héten csütörtökön kerül sor a brit és a német hírszerzők egykori nagy jelentőségű, de csupán rövid ideig tartó párharcára. A tervek szerint az újrajátszott éteri csatát Rudolf Staritz 86 éves volt rádiós indítja majd el a paderborni Heinz Nixdorf Múzeumban egyetlen gomb lenyomásával. Ezután egy kódológép elküldi az éterbe a titkosított üzenetet és ezzel újra kezdetét veszi a második világháború kimenetelét döntően befolyásoló összecsapás.
A Londontól 70 kilométerre északnyugatra található Bletchley Parkban ugyanebben az időben Tony Sale, az MI5 77 éves egykori munkatársa diadalittasan emeli majd a kezeit néhány perc után a levegőbe. A veterán szakember fáradságos munkával sikeresen rekonstruálta a második világháborúban használt Colossus Mark II típusú kódfejtő számítógépet. "Az első elektronikus számítógépek egyikének teljesen működő példányát hagyjuk a világra" - közölte büszkén Tony Sale.
A Colossus Mark II megépítése már önmagában csodaszámba ment. C. Lorenz berlini vállalkozó Hitler tábornokainak egy olyan kódoló berendezést épített, amelynek az üzeneteit minden számítás szerint lehetetlen volt megfejteni. A Lorenz-gép jóval nagyobb teljesítményű és összetettebb volt még a híres Enigma-készüléknél is. Ez az előny azonban pont egy figyelmetlen német rádiós miatt a semmibe foszlott és így a brit kódfejtők maguk sem hitték el, amikor el tudták olvasni a korábban megfejthetetlennek hitt üzeneteket.
A párharc újkori létrehozásához először is fel kellett kutatni egy még létező Lorenz-gépet. Ez sikerült is, kiderült, hogy egy berendezés a GCHQ brit titkosszolgálat tulajdonában van. Végül a német kormány vállalt garanciát a sértetlenségére és arra, hogy az éterben dúló néhány perces összecsapás után visszaszolgáltatja a készüléket. A Lorenz-gép kódjait először Tommy Flowers brit mérnöknek sikerült gyorsan megfejtenie, még hozzá egy 1500 csőből álló számítógép megépítésével, amelynek segítségével a több hetes (!) kézi munkát csupán néhány órára rövidítette le. A fő probléma ugyanis az volt, hogy hiába fejtették meg a britek már korábban a kódokat, mire az információk eljutottak a megfelelő helyekre, már semmit sem értek, elavultak, az adott esemény pedig akár be is következett addigra.
"Csupán a megépítésekor döbbentünk rá, hogy milyen gyors is volt az eszköz és hogy mennyire jól voltak megépítve és szinte hibátlanul működtek még az egyes alkatrészei is" - mondta Tony Sale. Ugyan az egyik üzenet még így is szinte megfejthetetlennek tűnt ("PANZERUNTERSTUETZTE..FEIND-ANGRIFFE+MA..AA-..A+M-O+M-K+M"), de az akkori hírszerzők rájöttek, hogy a németek arra számítanak, hogy a szövetségesek a La Manche csatorna legkeskenyebb részén fognak átkelni. Így dőlt el, hogy a partraszállásra Normandiában kerül sor.
A britek a második világháború után minden feljegyzést igyekeztek eltüntetni és minden berendezést megsemmisíteni. Nem számoltak azonban a túlélőkkel, akik a mai napig gyakorlatilag tökéletesen emlékeznek a legapróbb részletekre és akik érthetően, joggal büszkék az akkori szerepükre. Tony Sale levéltárakban és könyvtárakban fáradhatatlanul évekig kutatott a Colossus Mark II után, majd évekbe telt a háború sorsát jelentős mértékben befolyásoló gép újjáépítése is. Csupán nyolc rossz minőségű fekete-fehér fotó és néhány kapcsolórajz állt a rendelkezésére.
A munkában a Bletchley Parkban egykor szolgáló veteránok segítették, voltak köztük kódfejtők, keresztrejtvény-specialisták és háziasszonyok. Tony Sale és Rudolf Staritz, valamint más még élő veteránok úgy gondolták, így méltó módon emlékezhetnek az eseményekre és tiszteleghetnek az éteri háborúban mindkét oldalon harcoló honfitársaik előtt. Mert ezen a harctéren nem dördültek lövések, nem osztogattak gyakran kitüntetéseket, de egyetlen üzenet vagy annak megfejtése is milliók életére volt hatással és sok tízezer társuk életét menthette meg.