A piaci szereplők mellett az államnak és a hatóságnak is ki kell vennie a részét a szélessávú internet jelentősebb elterjesztése érdekében, hogy az Európához képest meglévő jelentős lemaradásunkat mielőbb behozzuk - nyilatkozta lapunknak Pataki Dániel, a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke.

Nemzetközi összehasonlításban hogyan áll Magyarország a különböző távközlési, informatikai szolgáltatások elterjedtsége terén?
A mobil technológia terén nincs szégyenkeznivalónk: a 2005 végi - összehasonlító - adatok szerint a magyarországi penetráció 92 százalékos volt (2006. október végén 95,8 százalékos), az Európai Unió (EU) 25 tagállamának átlagában 98, az EU-tízek között pedig 87 százalékos.
A fix, azaz vezetékes technológia elterjedtsége 2005 végén 35 százalékos volt - ami azóta némileg csökkent, 2006 szeptemberében ugyanis már csak 33,4 százalék -, míg tavaly év végén az EU-ban ez 50 százalék, a szűkebb környezetünknek tekinthető EU-tízek között pedig 33 százalék volt a penetráció. E téren tehát nem ugyanaz a kép, mint a mobiltelefonnál, itt a régi EU-tagokhoz képest le vagyunk maradva, régiós összevetésben viszont igen jól állunk.

A szélessáv technológiai szempontból a jövőnek tekinthető, s ráadásul ez az egyik katalizátora lehet Magyarország gazdasági versenyképességének, erre tehát nagyon oda kell figyelnünk. Nos tehát e téren az EU-25 körében 12,75 százalékos volt a penetráció 2005 végén, míg Magyarországon 6,14, az EU-tízek pedig 4,4 százalékos száz főre vetített telítettséget értek el. Magyarország tehát a szélessávú technológia elterjedtsége terén lényegesen lemaradt, és ez még a mai, gyors növekedési ütem mellett sem tekinthető igazán ígéretesnek.

Miért ez a jelentős különbség a két "régió" között?
- Ennek több oka is van, s mindegyik eléggé kézenfekvő. Az egyik az egy főre jutó jövedelem, a 2005-ös adatok szerint ez az EU-tízeknél átlagosan 8 ezer euró volt, míg a tizenötök körében 28 ezer euró, így ők erre a termékre is sokkal szívesebben tudnak áldozni. Ráadásul, míg az EU-tízekben 60 százalék (nálunk 61 százalék) az otthoni vezetékestelefon-ellátottság, addig az EU-15 körében 81 százalék, de talán ennél is fontosabb az otthoni pc-arány és a digitális írástudás különbözősége.

Egy svéd vagy finn, illetve egy lengyel vagy magyar között nemcsak a jövedelemben van lényegi különbség, hanem abban is, hogy az előbbieket megtanították az iskolában - vagy a környezetében - a digitális írásra, míg a magyar embert hosszú időn keresztül nem.

Ezek alapján hogyan leszünk a leszakadókból felzárkózók, vagy hogyan kerülhetünk az élmezőnybe?
- Tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan adottságaink, amelyek borzasztóan nehézzé teszik ennek megvalósítását. Természetesen ebbe nem szabad belenyugodni, és mivel az állam több területen is hozzá tud járulni a fejlődéshez, lépni kell. Öt olyan szempont van, ami a szélessávú-fejlődést befolyásolni tudja: a hozzáférés, a tartalom, a motiváció, a képzettség, a biztonság. S ezekre háromfajta "eszköz" hat. Közülük is a legfontosabb a piac; aztán a szabályozó (vagyis mi); és az állam, a szabályozáson kívüli feladataival, így például a fiskális és/vagy közpolitikai eszközeivel.

Ahhoz, hogy a kívánt fejlődés az említett korlátok ellenére a jelenleginél jobban elinduljon, a felsorolt öt közül három területen mindenképpen előrébb kellene lépnünk. Ezek a tartalom, a motiváció és a képzettség, s ezeknél komoly szerep juthat az államnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szabályozónak semmit sem kellene tennie. Bár mi azt látjuk, és az elmúlt évek is azt mutatják, hogy ha a legtökéletesebben végezzük is a munkánkat, ettől a folyamat nem fog nagymértékben beindulni. Azok a dolgok ugyanis, amelyekre mi befolyással bírunk - vagyis az ár és a lefedettség -, nem jelentenek akkora korlátot, ami gátja lehetne a fejlődésnek.

Ebben az esetben milyen szerep hárult vagy hárulhat a hatóságra?
- Amint említettem, nekünk például a hozzáférésre van ráhatásunk, vagyis hogy részben megfizethető áron vehessék igénybe az ügyfelek a szélessávú szolgáltatást. Azt gondolom, hogy ezt a mostani 4-7 ezer forintos havi díjakkal elértük.

Nemzetközi összehasonlításban is elfogadhatóak ezek az árak?
- Azt gondolom, hogy igen. E területen tehát drasztikus csökkenésre nem lehet számítani.

Az árak "felügyelete" mellett azért van más teendőjük is a szélessáv kapcsán.
- Igen, mégpedig annak elérése, hogy versengő infrastruktúrák legyenek e területen is. Magyarország ebből a szempontból talán szerencsésebb helyzetben van, mint az Európai Unió sok országa, hisz míg az unióban nagy különbözőségek jellemzik a kábelhálózat elterjedtségét, addig a magyarországi 50 százalékot meghaladó penetrációval igen kedvező helyzetben tudhatjuk magunkat. A nagy kábelszolgáltatóknak köszönhetően indult be ezen a területen a verseny, ami az árak érzékelhető csökkenését eredményezte, s ezt a hatóság igyekezett bátorítani. Az utóbbi időszak szabályozási lépéseivel pedig azt akarjuk elérni, hogy minden vezetékes szolgáltató területén beinduljon a verseny.

Pár éve a Magyar Telekom (akkor még Matáv - a szerk.) területén jelentek, jelenhettek meg elsőként a versenytársak, a helyi vezetékes cégtől független internetszolgáltatók, most pedig már minden adott ahhoz, hogy kisebb helyi vezetékes szolgáltatók területére is beléphessenek a független internetszolgáltatók. Aki ilyen szempontból szerencsés körzetben lakik, annak a vezetékes cégek mellett egy kábeltelevíziós szolgáltató is kínál szélessávú szolgáltatást és így már az infrastruktúrák versenyének az előnyeit is élvezheti. Mi úgy érezzük - bár ezt igazából jövőre, az idei lépéseink értékelése után lehet megítélni -, hogy e területen megtettük, amit lehetett.

Akkor már csak a jövő a kérdés: hogyan tovább?
- A jövő a triple play szolgáltatásoké. Ennek során a cégek célja az, hogy saját technológiájukon el tudják adni a három alapvető szolgáltatást, vagyis a hangot, a internetet és a televíziózást. Mi pedig azt szeretnénk - s ez a jövőképünk -, hogy legalább a három legfontosabb infrastruktúrán - a vezetékesen, a kábelen és a mobilon - mindhárom szolgáltatás meg tudjon jelenni, s ez az ország lakosainak minél szélesebb körében elérhető legyen. S ha ez bekövetkezik, akkor azt mondhatom, hogy e területen is elértük a célunkat.

Akkor végezetül vegyük sorra, hol tartunk ennek teljesülése terén.
- A hangszolgáltatás terén - ha még nem is Magyarország teljes területén, de igen közel vagyunk ehhez - ez az ideálisnak mondható állapot. Hisz ha beszélgetni szeretnénk, azt már megtehetjük vezetékes és kábeltelevíziós hálózaton, s mobilon is. Ha pedig internetezni szeretnénk, arra is ott van a vezetékes és egyre több helyen a kábeles, valamint a mobil infrastruktúra. A következő kérdés a szabályozó, és az állam számára, hogy mi van, mi lesz a televíziós szolgáltatással. Napjainkban ugyanis tévézhetünk kábelen, s jön az iptv, vagyis nézhetjük a televíziót a vezetékes távközlési hálózat használatával, de akár a mobil infrastruktúra révén is.

Ez utóbbi még eléggé kezdetleges, hisz eddig a 3G sem jelent igazi áttörést a versenyben, de idővel jön a földfelszíni műsorszórás, a digitális televíziózás, ami a műsorválaszték további bővülését hozhatja. Ezzel már egyre közelebb kerülhetünk az általunk ideálisnak tekintett állapothoz, azaz ahhoz, hogy a három alapvető szolgáltatás legalább a három alapvető infrastruktúrán, és gyakorlatilag az ország egész területén legyen elérhető.