Berta Sándor

Túlórapénzeket fizet ki az IBM

A Nagy Kék kénytelen volt engedni munkatársai követeléseinek, peren kívül megegyezni velük és kifizetni a korábban visszatartott túlórapénzeiket és más juttatásaikat.

A nagy számítástechnikai cégek igyekeznek ott spórolni, ahol csak lehet. Gyakran ezek közé a tételek közé tartoznak a béren kívüli juttatások is. A legtöbb esetben persze ebből nagy botrány keveredik, nem ritkák a különböző munkaügyi perek sem, amelyek nem tesznek jót az adott vállalat hírnevének. Az IBM is beleesett ebbe a hibába. A konszern éveken át visszatartotta több tízezer munkatársának túlórapénzét és más juttatásaikat. Az érintettek persze ezt nem hagyták annyiban és nemes egyszerűséggel idén januárban beperelték a céget.

A három személy arra hivatkozott, hogy hetente 40 óránál többet kellett dolgozniuk, gyakran még hétvégén is foglalkoztatták őket, viszont ezért semmilyen plusz bért nem kaptak. Az IBM arra hivatkozott, hogy az érintett munkatársak a Technical Services Professional and Information Technology Specialist besorolásba tartoznak és így a kaliforniai munkajog által előírt túlóra-szabályok nem vonatkoznak rájuk. Az Egyesült Államokban egyébként a túlóra a másfélszerese a normál órabérnek.



A felpereseket képviselő James Finberg ügyvéd, a Lieff Cabraser Heimann & Bernstein ügyvédi iroda munkatársa szerint viszont ezek az emberek nem magasan képzett mérnökök és technikusok voltak, hanem egyszerű dolgozók, akik a kézikönyvek segítségével próbáltak rájönni a számítástechnikai problémákra. Az amerikai vállalat vezetői végül belátták, hogy semmiképpen sem nyerhetnek, így úgy döntöttek: peren kívül megegyeznek az alkalmazottakkal. "Egy per hosszadalmas, drága lenne, ezért úgy döntöttünk, megoldjuk a helyzetet" - áll a cég által nyilvánosságra hozott közleményben. A peren kívüli egyezséget azonban még a bíróságnak is el kell fogadnia.

A megegyezés értelmében az egyes munkatársak - a beosztásuktól és a túlóráik számától függően - ötven, de akár több tízezer dollár közötti összeget kaphatnak majd, a 32 000 alkalmazott tekintetében pedig ez az összeg elérheti a 65 millió dollárt. Az persze már egy másik kérdés, hogy megérte-e a cégnek az átmeneti spórolás.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • BiroAndras #4
    "Különben a kérdés, hogy órabérért dolgozol vagy fizetésért (salaried worker), mert ha fizetésért, akkor a munkát vállalod az adott évi, havi összegért, és ha 2 óra alatt el tudod végezni az a te előnyőd (akkor is megkapod a teljes fizut), de ha 16 órára van szükséged az meg a te bajod"

    Ez azért nem egészen így van. Ez akkor igaz, ha mint alvállalkozó dolgozol a cégnek. Akkor megegyeztek, hogy mennyi pénzért mennyi idő alatt mit kell megcsinálni, és a te dolgod, hogy napi hány órát dolgozol. Viszont rendes munkaviszony esetén napi 8 óra munkára kapod a fizetést (elvileg). Tehát a cégnek annyi munkát kell adnia, hogy kb. napi 8 órában el tudd végezni. Ha mégis többet kell dolgoznod, akkor te a szerződésben előírtnál többet teljesítessz, és ha ezt nem önszorgalomból, hanem utasításra teszed, akkor arányosan több pénz jár. Persze meg lehet egyezni úgy is, hogy kicsit magasabb fix fizetést kapsz, és cserébe ingyen túlórázol.
  • BlackRose #3
    Az Egyesült Államokban... ilyen nincs a túlórát illetően, ugyanis az egyetlen federális dolog a federális minimálbér (és ennek is sokan ellene vannak), a munkaügyi dolgokat az államok, körzetek stb. szabályozzák, általában 1.5x a túlóra bér, de nem minden városban, államban, a vasárnap meg sokszor 2x.

    Különben a kérdés, hogy órabérért dolgozol vagy fizetésért (salaried worker), mert ha fizetésért, akkor a munkát vállalod az adott évi, havi összegért, és ha 2 óra alatt el tudod végezni az a te előnyőd (akkor is megkapod a teljes fizut), de ha 16 órára van szükséged az meg a te bajod, szóval ott a munkát kell elvégezni, nem érdekli a munkaadót, hogy mennyi órádba kerül. Alapjában az ilyen fizetések már elég magassak, és a foglalkoztatottnak megfelel. Ugyanis biztos összegről van szó, plusz beneficiók, plusz gyorsabb előreléptetés lehetséges mint az órabéres munka esetében. Szóval mindennek megvan az ára.

    Különben érdekes a kijelentés, hogy "kézikönyvek segítségével próbáltak rájönni a számítástechnikai problémákra"... ugyanis ennek nem sok értelme van, mindenki használ kézikönyveket (ugyanis a kézikönyvek éppen ezért készülnek), viszont ha valaki mindent a kézikönyvben kell, keressen, akkor mi a fenének alkalmazzák? Szóval ha az IBM-ben ilyenek is dolgoznak, akkor mi az IBM alkalmazhatósági kritériuma? És még valamit, miért fizetnék én valakit, azért, hogy tanul (mert a kézikönyvből ugye tanulni szoktak), és még ezért túlórát is fizessek neki... szóval ha valaki szakember akkor azt megkell fizetni, de ha valaki nem szakember akkor annak nincs ilyen környezetben a helye, és a fizetése sem lehet ezen a szinten.
  • Darth Sith #2
    itthon nem fizetik ki... ergo 0
  • dondore #1
    "Az Egyesült Államokban egyébként a túlóra a másfélszerese a normál órabérnek."
    Miért, itthon mennyi?