Napi Online
Semmitmondóak a kormány informatikai tervei
A kormányprogram informatikai "vállalásai" soványka éveket ígérnek az IT-iparág számára. A programból kiderül, e terület fejlesztésére nem szán komoly összegeket a Gyurcsány-kormány.
"Megteremtjük annak feltételeit, hogy 2010-ig minden településen elérhető áron hozzáférhető legyen a szélessávú internet. Jelenleg 1200 településen, több mint egymillió emberhez nem jut el a szélessávú internet. A három szóba jöhető megoldás, az ADSL, a kábelnet és a harmadik generációs adattovábbítás mellett az - azóta a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumba olvadt - Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) és a hírközlési hatóság igyekszik megteremteni egy negyedik, nagy hatótávolságú drótnélküli szélessávú internetelérés (WiMax) szabályozási hátterét" - hangzott el májusban, a szelessav.hu weboldal bemutatásakor. A megoldás tehát egy törvénymódosítás, némi - talán nem is jelentéktelen - támogatás az "üzletileg kevéssé motivált" internetszolgáltatóknak és teljesült is ez a pont. Hogy az elérhető ár kinek mennyit jelent, abban sose lesz egyetértés a felhasználók és a szolgáltatók között.
"Folytatjuk a jelenleg 7300 közintézményt ellátó Közháló-programot, s egységesítjük a most széttagolt kormányzati informatikai hálózatokat." A Közháló-program az a projekt, amely olyannyira szívügye volt a megszűnt IHM vezetőinek, hogy 2006 januárjában meghirdették a Közbeszerzési Értesítőben (KÉ) a végpontok eladását. A várható közfelháborodás elkerülésének érdekében az informatikai tárca elállt a kiárusítástól, és vezetői elmagyarázták, hogy a végpont az nem a "drót" vége, hanem az annak végén lógó számítógép. A KÉ januári számában viszont ez áll: "Vállalkozási szerződés a Közháló 7284 szolgáltatás hozzáférési pontjának (SZHP) internet-szolgáltatással való ellátására, valamint a szolgáltatás működőképességének folyamatos biztosítására..." Egyébként, a 7301. végpont bekötésével akár teljesülhet is a terv.
"Az informatikai feltételek biztosításával segítjük a távmunka, a modern és rugalmas munkavégzési formák elterjedését." Értelmezhetetlen a kormányprogram e vállalása, hacsak nem a parlamenti képviselőkre vonatkozik: ingyen laptop, rendszeres (táv)munka az ország házán kívül, rugalmas munkavégzéssel, könnyített könyvviteli szabályokkal. De komolyra fordítva, kormányaink a rendszerváltás óta semmit sem tesznek a munkavállalók érdekeiért, az állások megvédéséért. A kényszervállalkozókat - ami "modern és rugalmas munkavégzési forma"- most épp az ekhóval segítik.
"Az oktatás területén továbbra is biztosítjuk a felnövekvő generációk számára azokat a szoftvereket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az informatikát munkájuk, tanulmányaik és magánéletük hatékony eszközeként használhassák. Elősegítjük az elektronikus tananyagok egységes magyar és európai piacának kialakulását." A pont első része a tavalyi Tisztaszoftver Program folytatására utalhat. Ennek értelmében az összes magyarországi akkreditált állami, egyházi és magán felsőoktatási intézmény valamennyi nappali, levelező és esti tagozatos hallgatója és valamennyi főállású, illetve szerződéses oktatója és dolgozója a megállapodás tárgyát képező Microsoft-szoftvereket tanulási, oktatási és kutatás-fejlesztési célokra használhatja az intézmény vagy - a hallgatók és oktatók esetében - saját otthoni számítógépén. Mivel az IHM és a Microsoft három évre szóló licencmegállapodást kötött (amelynek lejárta 2008. február 28.), ennek a pontnak a "bevállalásához" csak egy élő szerződést kell betartania a kormánynak.
Abban meg csak bízhatunk, hogy nem a volt Oktatási Minisztérium oktatóprogramnak álcázott stratégiaijáték-vásárlási/támogatási tevékenységét kívánják folytatni (1848, Pro Libertate). A pont második része, azaz hogy "elősegítjük az elektronikus tananyagok egységes magyar és európai piacának kialakulását", ugyancsak értelmezhetetlen, amióta csatlakoztunk az Európai Unióhoz.
"A Jövő Házát 2010-re bekapcsoljuk a nemzetközi tudományos technológiai kiállítások és oktatási központok hálózatába, hogy mindenki számára megismerhető legyen a modernizáció állandóan megújuló eszköztára, a hazai és nemzetközi kutatások, innováció eredményei." Ez az a projekt, amelyre bárki azt mondja: igen, erre szükség van. Az, hogy az elmúlt négy év miért nem volt elég egy világos koncepció kialakítására és megvalósítására, az rejtély.
"Az információs társadalom eszközeinek használata a mindennapi életben, a digitális írástudás ma ugyanolyan fontos, mint amilyen fontos volt egykor az írás és olvasás. Programokat indítunk arra, hogy a digitális írástudás az idősek, az alacsony iskolai végzettségűek, a kistelepülések lakói, a fogyatékkal élők, a nők körében is elérje az európai uniós átlagot." A cél eléréséhez sajnos nem lesz elég néhány nagyszülő-unoka verseny megrendezése. Hiába sulykolják hogy már olcsó a számítógép, olcsó az internet, csak ezek iránt a csökönyös magyarok nem érdeklődnek: tudjuk, hogy nem így van. A berendezések, a szolgáltatások a hátrányos helyzetűek számára nem elérhetőek.
"Ösztönözzük azokat a gazdasági szervezeteket, amelyek széles sávú interneten tartalomszolgáltatásra vállalkoznak." Ez a pont csak elírás lehet, mert csak arra lehet jó, hogy megteremtse a klientúra finanszírozásának alapját. Helyesen: Ösztönözzük az állam- és közigazgatási szervezeteket, hogy államigazgatási szolgáltatásokat nyújtsanak az interneten keresztül. "Kedvező feltételeket biztosítunk az üzleti célú digitális tartalmak előállítására és forgalmazására vállalkozó gazdasági szervezetek számára." Lásd előző pont.
"Tovább folytatjuk a magyar digitális tudástárak (Nemzeti Digitális Adattár és Nemzeti Audiovizuális Archívum) fejlesztését. 2010-re minden oktatási intézmény és könyvtár számára lehetővé tesszük, hogy közönségük hozzáférjen a digitalizált tartalmakhoz." Az elmúlt kormány indította el ezt a fontos projektet. Sikerült egy weboldalt és ezen egy linkgyűjteményt létrehozni, valamint sok-sok pénzt elosztogatni. Ezt így nem érdemes folytatni. A program néhány milliárd forint támogatás, némi osztogatás árán letudható. Persze a kormány, ha eleget kíván tenni az uniós elvárásoknak, kénytelen lesz ennél többet költeni informatikára. Nagy lehetőséget szalaszt el azonban a kormány azzal, hogy a köztisztviselői-közalkalmazotti leépítéseket nem köti össze egy intenzív e-kormányzati fejlesztéssel, mert ha ezeknek a rendszereknek a terjedése, használata nem segíti az informatikai kultúra fejlődését, akkor semmi sem.
Folytatódik-e a pazarlás? A kormányprogram informatikai pontjai folytathatók lennének még oldalakon keresztül, és biztosan - a felsoroltakhoz hasonlóan - teljesen értelmes és fontos programokat tartalmazna - jelentette ki kérdésünkre Vahl Tamás, az SAP magyarországi vezetője. De mint tudjuk, az előző kormány alatt működő szaktárca is hasonló programokat határozott meg. Két ponton azonban megkérdőjelezhető a régi program. Volt-e az egész programot megalapozó átfogó stratégia? Ennek hiányában mennyire lehetett hatékonyan futtatni ezeket a programokat, vagy mennyire voltak ezek akciószerű intézkedések és ezáltal az adófizetők pénzének pazarlása? És vajon most?
A széles sávú internet mind több háztartásba való eljuttatása kétségkívül fontos, de vajon mit kap az a közel egymillió állampolgár, akinek ez az infrastruktúra már rendelkezésére áll? - teszi fel a költői kérdést Rózsahegyi Zsolt, a NetLock Kft. ügyvezető igazgatója. Számukra mit kínál a program? Náluk már nem a bevezetésre kell koncentrálni, hanem a használatra való ösztönzésre, ugyanis ők az internetet már nemcsak tájékozódásra, levelezésre szeretnék használni, hanem ügyeik érdemi, elektronikus intézésére is.
Az elemzések szerint az égető szükségként jelentkező reformok kapcsán erősödő olcsó, szolgáltató állami jelleg egyik jellemzője, hogy az internet már nemcsak információt szolgáltat, hanem az elektronikus ügyintézés kiemelt eszköze is. Ma már ugyanis hatékony, költséghatékony államigazgatás nem létezhet hiteles és biztonságos elektronikus ügyintézés nélkül. Az amerikai Brown Egyetem 2005 szeptemberében készült e-kormányzati rangsora és tanulmánya szerint Magyarország e-kormányzati összteljesítménye nemzetközi összehasonlításban romló tendenciát mutat.
"Megteremtjük annak feltételeit, hogy 2010-ig minden településen elérhető áron hozzáférhető legyen a szélessávú internet. Jelenleg 1200 településen, több mint egymillió emberhez nem jut el a szélessávú internet. A három szóba jöhető megoldás, az ADSL, a kábelnet és a harmadik generációs adattovábbítás mellett az - azóta a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumba olvadt - Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) és a hírközlési hatóság igyekszik megteremteni egy negyedik, nagy hatótávolságú drótnélküli szélessávú internetelérés (WiMax) szabályozási hátterét" - hangzott el májusban, a szelessav.hu weboldal bemutatásakor. A megoldás tehát egy törvénymódosítás, némi - talán nem is jelentéktelen - támogatás az "üzletileg kevéssé motivált" internetszolgáltatóknak és teljesült is ez a pont. Hogy az elérhető ár kinek mennyit jelent, abban sose lesz egyetértés a felhasználók és a szolgáltatók között.
"Folytatjuk a jelenleg 7300 közintézményt ellátó Közháló-programot, s egységesítjük a most széttagolt kormányzati informatikai hálózatokat." A Közháló-program az a projekt, amely olyannyira szívügye volt a megszűnt IHM vezetőinek, hogy 2006 januárjában meghirdették a Közbeszerzési Értesítőben (KÉ) a végpontok eladását. A várható közfelháborodás elkerülésének érdekében az informatikai tárca elállt a kiárusítástól, és vezetői elmagyarázták, hogy a végpont az nem a "drót" vége, hanem az annak végén lógó számítógép. A KÉ januári számában viszont ez áll: "Vállalkozási szerződés a Közháló 7284 szolgáltatás hozzáférési pontjának (SZHP) internet-szolgáltatással való ellátására, valamint a szolgáltatás működőképességének folyamatos biztosítására..." Egyébként, a 7301. végpont bekötésével akár teljesülhet is a terv.
"Az informatikai feltételek biztosításával segítjük a távmunka, a modern és rugalmas munkavégzési formák elterjedését." Értelmezhetetlen a kormányprogram e vállalása, hacsak nem a parlamenti képviselőkre vonatkozik: ingyen laptop, rendszeres (táv)munka az ország házán kívül, rugalmas munkavégzéssel, könnyített könyvviteli szabályokkal. De komolyra fordítva, kormányaink a rendszerváltás óta semmit sem tesznek a munkavállalók érdekeiért, az állások megvédéséért. A kényszervállalkozókat - ami "modern és rugalmas munkavégzési forma"- most épp az ekhóval segítik.
"Az oktatás területén továbbra is biztosítjuk a felnövekvő generációk számára azokat a szoftvereket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az informatikát munkájuk, tanulmányaik és magánéletük hatékony eszközeként használhassák. Elősegítjük az elektronikus tananyagok egységes magyar és európai piacának kialakulását." A pont első része a tavalyi Tisztaszoftver Program folytatására utalhat. Ennek értelmében az összes magyarországi akkreditált állami, egyházi és magán felsőoktatási intézmény valamennyi nappali, levelező és esti tagozatos hallgatója és valamennyi főállású, illetve szerződéses oktatója és dolgozója a megállapodás tárgyát képező Microsoft-szoftvereket tanulási, oktatási és kutatás-fejlesztési célokra használhatja az intézmény vagy - a hallgatók és oktatók esetében - saját otthoni számítógépén. Mivel az IHM és a Microsoft három évre szóló licencmegállapodást kötött (amelynek lejárta 2008. február 28.), ennek a pontnak a "bevállalásához" csak egy élő szerződést kell betartania a kormánynak.
Abban meg csak bízhatunk, hogy nem a volt Oktatási Minisztérium oktatóprogramnak álcázott stratégiaijáték-vásárlási/támogatási tevékenységét kívánják folytatni (1848, Pro Libertate). A pont második része, azaz hogy "elősegítjük az elektronikus tananyagok egységes magyar és európai piacának kialakulását", ugyancsak értelmezhetetlen, amióta csatlakoztunk az Európai Unióhoz.
"A Jövő Házát 2010-re bekapcsoljuk a nemzetközi tudományos technológiai kiállítások és oktatási központok hálózatába, hogy mindenki számára megismerhető legyen a modernizáció állandóan megújuló eszköztára, a hazai és nemzetközi kutatások, innováció eredményei." Ez az a projekt, amelyre bárki azt mondja: igen, erre szükség van. Az, hogy az elmúlt négy év miért nem volt elég egy világos koncepció kialakítására és megvalósítására, az rejtély.
"Az információs társadalom eszközeinek használata a mindennapi életben, a digitális írástudás ma ugyanolyan fontos, mint amilyen fontos volt egykor az írás és olvasás. Programokat indítunk arra, hogy a digitális írástudás az idősek, az alacsony iskolai végzettségűek, a kistelepülések lakói, a fogyatékkal élők, a nők körében is elérje az európai uniós átlagot." A cél eléréséhez sajnos nem lesz elég néhány nagyszülő-unoka verseny megrendezése. Hiába sulykolják hogy már olcsó a számítógép, olcsó az internet, csak ezek iránt a csökönyös magyarok nem érdeklődnek: tudjuk, hogy nem így van. A berendezések, a szolgáltatások a hátrányos helyzetűek számára nem elérhetőek.
"Ösztönözzük azokat a gazdasági szervezeteket, amelyek széles sávú interneten tartalomszolgáltatásra vállalkoznak." Ez a pont csak elírás lehet, mert csak arra lehet jó, hogy megteremtse a klientúra finanszírozásának alapját. Helyesen: Ösztönözzük az állam- és közigazgatási szervezeteket, hogy államigazgatási szolgáltatásokat nyújtsanak az interneten keresztül. "Kedvező feltételeket biztosítunk az üzleti célú digitális tartalmak előállítására és forgalmazására vállalkozó gazdasági szervezetek számára." Lásd előző pont.
"Tovább folytatjuk a magyar digitális tudástárak (Nemzeti Digitális Adattár és Nemzeti Audiovizuális Archívum) fejlesztését. 2010-re minden oktatási intézmény és könyvtár számára lehetővé tesszük, hogy közönségük hozzáférjen a digitalizált tartalmakhoz." Az elmúlt kormány indította el ezt a fontos projektet. Sikerült egy weboldalt és ezen egy linkgyűjteményt létrehozni, valamint sok-sok pénzt elosztogatni. Ezt így nem érdemes folytatni. A program néhány milliárd forint támogatás, némi osztogatás árán letudható. Persze a kormány, ha eleget kíván tenni az uniós elvárásoknak, kénytelen lesz ennél többet költeni informatikára. Nagy lehetőséget szalaszt el azonban a kormány azzal, hogy a köztisztviselői-közalkalmazotti leépítéseket nem köti össze egy intenzív e-kormányzati fejlesztéssel, mert ha ezeknek a rendszereknek a terjedése, használata nem segíti az informatikai kultúra fejlődését, akkor semmi sem.
Folytatódik-e a pazarlás? A kormányprogram informatikai pontjai folytathatók lennének még oldalakon keresztül, és biztosan - a felsoroltakhoz hasonlóan - teljesen értelmes és fontos programokat tartalmazna - jelentette ki kérdésünkre Vahl Tamás, az SAP magyarországi vezetője. De mint tudjuk, az előző kormány alatt működő szaktárca is hasonló programokat határozott meg. Két ponton azonban megkérdőjelezhető a régi program. Volt-e az egész programot megalapozó átfogó stratégia? Ennek hiányában mennyire lehetett hatékonyan futtatni ezeket a programokat, vagy mennyire voltak ezek akciószerű intézkedések és ezáltal az adófizetők pénzének pazarlása? És vajon most?
A széles sávú internet mind több háztartásba való eljuttatása kétségkívül fontos, de vajon mit kap az a közel egymillió állampolgár, akinek ez az infrastruktúra már rendelkezésére áll? - teszi fel a költői kérdést Rózsahegyi Zsolt, a NetLock Kft. ügyvezető igazgatója. Számukra mit kínál a program? Náluk már nem a bevezetésre kell koncentrálni, hanem a használatra való ösztönzésre, ugyanis ők az internetet már nemcsak tájékozódásra, levelezésre szeretnék használni, hanem ügyeik érdemi, elektronikus intézésére is.
Az elemzések szerint az égető szükségként jelentkező reformok kapcsán erősödő olcsó, szolgáltató állami jelleg egyik jellemzője, hogy az internet már nemcsak információt szolgáltat, hanem az elektronikus ügyintézés kiemelt eszköze is. Ma már ugyanis hatékony, költséghatékony államigazgatás nem létezhet hiteles és biztonságos elektronikus ügyintézés nélkül. Az amerikai Brown Egyetem 2005 szeptemberében készült e-kormányzati rangsora és tanulmánya szerint Magyarország e-kormányzati összteljesítménye nemzetközi összehasonlításban romló tendenciát mutat.
