Gyurkity Péter
Kiadók és digitális rádiók: továbbra is ellenfelek?
A zeneiparban érdekelt cégek számára új kihívást jelentenek a digitális rádióadók, amelyek így, vagy úgy lehetővé teszik a lejátszott dallamok elmentését. A két tábor azonban igyekszik megtalálni a mindenki számára elfogadható megoldást.
A tengerentúlon a RIAA már jó ideje igyekszik megvalósítani a rádióadók másolásvédelmét, mivel a szervezet tagjai attól tartanak, hogy ennek hiánya újabb lökést adhat az illegális másolatoknak. A problémát azon új eszközökben látják, amelyek minden gond nélkül rögzítik az itt lejátszott zeneszámokat, vagyis lehetővé teszik a magángyűjtemények összeállítását, kibővítését. A helyzet hasonlít a rádió és a kazettás magnó esetére, ám ezúttal a kiadóknak megvan a lehetőségük arra, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis korlátozzák a másolatok elkészítését.
A folyamatos egyeztetések eddig nem sok eredményt hoztak, mi több, tovább növekedett a feszültség a két szemben álló tábor között. "Valamilyen módon harmonizálnunk kell az új technológiákat. Ezek új lehetőségeket jelentenek a hallgatóknak és az egész zenei iparnak, de mindegyikük eltérő platformon, más-más szabályok szerint működik" - jelentette ki Mitch Bainwol, a RIAA első embere. Ezzel az újabb törvényi szabályozás szükségességére utalt, amelynek révén szeretnék elérni, hogy a hanglemezkiadók is részesedjenek a jogdíjakból. Az elmúlt időszakban többféle javaslattal is előálltak, ám ezek nagy része nem nyerte el a műsorszórók tetszését. Annyiban azonban sikerült megállapodniuk, hogy a két tábort tömörítő szervezet, vagyis a RIAA és a NAB (National Association of Broadcasters) igyekszik közelebb hozni az álláspontokat.
Az elmúlt hét levélváltással telt: Bainwol üzenetében kifejezte együttműködési hajlandóságát a műsorszórókat tömörítő szövetséggel, és egyben hangsúlyozta, hogy a korlátlan másolások megakadályozása mindkét iparág érdekében áll. David K. Rehr, a NAB elnök-vezérigazgatója saját levelében azonban minimálisnak ítélte a HD rádiók jelentőségét a kalózmásolatok elterjedésében, és úgy vélte, hogy az illegális példányok megszerzésében, illetve terjesztésében érdekelt személyek jóval több és számukra hatékonyabb eszközök közül válogathatnak. Az interneten mázsaszámra találhatnak jó minőségű és megszakítatlan anyagokat, így nincs igazán szükségük a rádióadókra ahhoz, hogy folytassák, vagy netán kiterjesszék tevékenységüket.
A vélemények tehát továbbra sem egyeznek, azonban a két fél most is érdekelt egy közös megoldásban. Hogy ez mikorra valósulhat meg, és milyen hatással lesz a világ többi részére, az még a jövő zenéje.
A tengerentúlon a RIAA már jó ideje igyekszik megvalósítani a rádióadók másolásvédelmét, mivel a szervezet tagjai attól tartanak, hogy ennek hiánya újabb lökést adhat az illegális másolatoknak. A problémát azon új eszközökben látják, amelyek minden gond nélkül rögzítik az itt lejátszott zeneszámokat, vagyis lehetővé teszik a magángyűjtemények összeállítását, kibővítését. A helyzet hasonlít a rádió és a kazettás magnó esetére, ám ezúttal a kiadóknak megvan a lehetőségük arra, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis korlátozzák a másolatok elkészítését.
A folyamatos egyeztetések eddig nem sok eredményt hoztak, mi több, tovább növekedett a feszültség a két szemben álló tábor között. "Valamilyen módon harmonizálnunk kell az új technológiákat. Ezek új lehetőségeket jelentenek a hallgatóknak és az egész zenei iparnak, de mindegyikük eltérő platformon, más-más szabályok szerint működik" - jelentette ki Mitch Bainwol, a RIAA első embere. Ezzel az újabb törvényi szabályozás szükségességére utalt, amelynek révén szeretnék elérni, hogy a hanglemezkiadók is részesedjenek a jogdíjakból. Az elmúlt időszakban többféle javaslattal is előálltak, ám ezek nagy része nem nyerte el a műsorszórók tetszését. Annyiban azonban sikerült megállapodniuk, hogy a két tábort tömörítő szervezet, vagyis a RIAA és a NAB (National Association of Broadcasters) igyekszik közelebb hozni az álláspontokat.
Az elmúlt hét levélváltással telt: Bainwol üzenetében kifejezte együttműködési hajlandóságát a műsorszórókat tömörítő szövetséggel, és egyben hangsúlyozta, hogy a korlátlan másolások megakadályozása mindkét iparág érdekében áll. David K. Rehr, a NAB elnök-vezérigazgatója saját levelében azonban minimálisnak ítélte a HD rádiók jelentőségét a kalózmásolatok elterjedésében, és úgy vélte, hogy az illegális példányok megszerzésében, illetve terjesztésében érdekelt személyek jóval több és számukra hatékonyabb eszközök közül válogathatnak. Az interneten mázsaszámra találhatnak jó minőségű és megszakítatlan anyagokat, így nincs igazán szükségük a rádióadókra ahhoz, hogy folytassák, vagy netán kiterjesszék tevékenységüket.
A vélemények tehát továbbra sem egyeznek, azonban a két fél most is érdekelt egy közös megoldásban. Hogy ez mikorra valósulhat meg, és milyen hatással lesz a világ többi részére, az még a jövő zenéje.