Berta Sándor
Műholdas adatcsere lézerrel
Először cserélt adatokat egymással két műhold optikai kapcsolaton keresztül. Az európai és a japán műhold 40 ezer kilométer távolságban helyezkedett el egymástól, az adatátvitelhez lézert használtak.
A tudósok által nagyon fontos eseménynek tartott adatcserére múlt hét pénteken 3 óra 5 perckor került sor és a kísérletben a Kirari nevű japán és az Artemis nevű európai műhold vett részt. A kísérlet során az Artemisről először küldtek át sikeresen lézer segítségével adatokat és parancsokat a Jaxa nevű japán űrszervezet tulajdonában lévő Kirari műholdra.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban, 2001-ben az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) már megpróbált lézersugarak segítségével adatokat továbbítani a Spot 4 nevet viselő műholdra. Akkor a két műhold összesen 1100-szor tudott adatokat cserélni egymással és a lézeres kapcsolat összesen 230 órán keresztül tartott. A mostani optikai kapcsolat azért számít nagy jelentőségűnek, mert először fordult elő, hogy két különböző űrkutatási szervezet egy-egy műholdja volt képes így kommunikálni egymással.
A lézeres kommunikáció több előnyt is kínál. Így például az ilyen kapcsolatok stabilak, ráadásul a rádiókommunikációval ellentétben itt nem kell félni zavaró interferenciáktól sem. Az optikai adatátvitel ráadásul gyorsabb is, és a szükséges eszközök is könnyebbek. Gondot csupán az okoz, hogy a műholdak több kilométer/másodperces sebességgel mozognak, éppen emiatt nagyon nehéz tökéletes kapcsolatot létesíteni. A Jaxa egyik szóvivője szerint ez olyan, mintha valaki a tokiói pályaudvarról próbálná meg eltalálni a Fujijama hegy tetején lévő tűt. A lézeres kapcsolatokban jelenleg a legnagyobb áthidalható távolság 40 ezer kilométer, tehát a Hold vagy Mars kommunikációban ez a megoldás nem alkalmazható.
A tudósok által nagyon fontos eseménynek tartott adatcserére múlt hét pénteken 3 óra 5 perckor került sor és a kísérletben a Kirari nevű japán és az Artemis nevű európai műhold vett részt. A kísérlet során az Artemisről először küldtek át sikeresen lézer segítségével adatokat és parancsokat a Jaxa nevű japán űrszervezet tulajdonában lévő Kirari műholdra.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban, 2001-ben az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) már megpróbált lézersugarak segítségével adatokat továbbítani a Spot 4 nevet viselő műholdra. Akkor a két műhold összesen 1100-szor tudott adatokat cserélni egymással és a lézeres kapcsolat összesen 230 órán keresztül tartott. A mostani optikai kapcsolat azért számít nagy jelentőségűnek, mert először fordult elő, hogy két különböző űrkutatási szervezet egy-egy műholdja volt képes így kommunikálni egymással.
A lézeres kommunikáció több előnyt is kínál. Így például az ilyen kapcsolatok stabilak, ráadásul a rádiókommunikációval ellentétben itt nem kell félni zavaró interferenciáktól sem. Az optikai adatátvitel ráadásul gyorsabb is, és a szükséges eszközök is könnyebbek. Gondot csupán az okoz, hogy a műholdak több kilométer/másodperces sebességgel mozognak, éppen emiatt nagyon nehéz tökéletes kapcsolatot létesíteni. A Jaxa egyik szóvivője szerint ez olyan, mintha valaki a tokiói pályaudvarról próbálná meg eltalálni a Fujijama hegy tetején lévő tűt. A lézeres kapcsolatokban jelenleg a legnagyobb áthidalható távolság 40 ezer kilométer, tehát a Hold vagy Mars kommunikációban ez a megoldás nem alkalmazható.