Imádnak a digitális otthonról vizionálni az informatikai és a távközlési cégek, ám a fogyasztók egyelőre beérnék azzal, ha számítógépeik és perifériáik együttműködnének egymással.

Nemrégiben az amerikai Motorola távközlési eszköz-gyártó egy prezentáción bemutatta, hogy mit is jelent szerinte a digitális otthon. A filmecskében egy közönséges állampolgár kedvenc zenekarának videójára ébred, majd átfárad a konyhába, ahol az ottani képernyőn folytatódik a klip lejátszása. A dolgozó munkába indul, és mit tesz isten, az autóhifije szintén tovább játssza a megkezdett DVD-t.

A rendezvény meghívottjai enyhén szólva nem voltak elragadtatva a látványtól, pedig őket a technológia iránt érdeklődők közül, illetve szakmai körökből választották ki. Mint egyikük elmondta, az egyszerű felhasználók nem arra vágynak, hogy a lakásukban üldözze őket egy megszakíthatatlan videofolyam, hanem arra, hogy legalább néhány alapvető feladatot meg tudjanak oldani. Tipikus ilyen probléma lehet, hogy a csemete Windows-alapú számítógépe együttműködjön a mama Apple Macintoshával, a papa laptopjával és a család nyomtatójával - idézi fel az eseményen történteket a The Economist.

A digitális otthon ötlete, amelyben a tévé, a számítógép, a perifériák és a mobileszközök, de még a hűtő és a mosógép, valamint a lakás biztonsági rendszere is egyetlen hálózatba szerveződik és együttműködik egymással, nagyon kedves az informatikai és a távközlési ipar cégeinek. Ez érthető is, figyelembe véve, hogy míg az üzleti szféra megrendelései éppen hogy csak elkezdtek javulgatni az évtized elejének hosszú, nagy visszaesése után, addig a digitális háztartások eszközökkel való ellátása csak Észak-Amerikában 250 milliárd dollár bevételt ígér, nem beszélve a világ egészéről, ahol elérheti az ezermilliárd dollárt a következő hét évben - legalábbis a CreditSights piackutató cég becslése szerint.

A Microsoftnál abban reménykednek, hogy a házi számítástechnika olyan forradalmi változást okoz az emberek mindennapi életében, mint amilyet az irodákban hozott. Az Intel nemrégiben szervezte át vállalati struktúráját, amelyben így helyet kaphatott a digitális otthonnal foglalkozó részleg, s a cég már meg is jelentette azon félvezetőcsaládja első darabjait, amelyet az elektronizált háztartások tipikus eszközeibe szán.

E legnagyobbak mögött további nagyok sorakoznak, a szórakoztatóelektronika királynője, a Sony, a technikamániások csillaga, az Apple, illetve a HP számítógép-, nyomtató- és fényképezőgép-gyártó, a Yahoo internetportál, a Comcast kábelszolgáltató, a Veriozon és az SBC telefoncég, valamint a hálózati eszközöket gyártó Cisco. Mind szeretne meghatározó szerepet kapni a reményeik szerint létrejövő digitális otthonok eszközellátásából, ezért igyekeznek elhessegetni maguktól azt a gondolatot, hogy ez esetleg, mégsem jön létre.

Pedig a jövő - ahogy Yoda mester mondotta volt a gyermek Anakin Skywalker jövőjével kapcsolatban - ködbe burkolózik. Egyrészt bizonyos területekről valóban kiszorította a hagyományos eszközöket a digitális technológia - először a hagyományos bakelitlemezeket a CD-k, majd a VHS-videót a DVD, nemrégiben a kémiai alapút a digitális fotózás, és a rádió-, illetve tévéműsorszórásban hasonló áttörés várható. Másrészt bár néhány éve minden nagy technológiai cég megesküdött rá, hogy az irodákban megszűnik a papírhasználat, ez messze nem jött be, így feltételezhető, hogy például a CD- vagy a DVD-lemezt sem feltétlenül adja át az enyészetnek az azokon tárolt zenék és filmek távolról való letöltése a számítógépek merevlemezére. Végül is egy ilyen lemezt egyszerűen megvesz az ember a boltban, míg a letöltögetés vacakolással jár...

Tovább árnyalja a - borús - képet, hogy felmérések szerint a felhasználók 84 százaléka főként digitális fotók, 59 százaléka zenék, 26 százaléka videók tárolására használja otthoni számítógépét. Ráadásul a házi hálózatokat kiépítők 89 százaléka csak a lakás internetelérésének megosztására használja a hálót, és több mint negyedük, 27 százalékuk folytonos problémákra panaszkodik annak működtetésével kapcsolatban. Mindezek tükrében, azaz a hiányzó egyértelmű kereslet nyomán sok gyártó és szolgáltató úgy gondolja, nekik kell olyan újításokkal előállniuk, amelyek megragadják a vevők fantáziáját és beinvitálják azokat a boltokba. Tanítani kell a fogyasztót - mondják - fogyasztani.

Mindezek alapján három lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki digitális otthonok létrejöttére. Az első szerint egy gyártó hegemóniát szerez, megoldásai de facto szabvánnyá válnak, és a többiek kénytelenek lesznek azokhoz alkalmazkodni. A második valamilyen iparági szövetség kialakulását ígéri, amely nyílt szabványokat dolgoz ki a háztartásokban használt berendezések használata és együttműködése alapjául. Végül a harmadik lehetőség, hogy elhúzódik a cégek közötti háború, illetve a felhasználók hezitálása arról, hogy akarják-e egyáltalán ezt az újfajta életmódot.

A digitális otthon létrejöttének egyik akadálya, hogy a gyártók berendezései sem technikailag, sem a szerzői jogok kezelésének terén (DRM) nem működnek együtt zavarmentesen. Az előbbivel az a gond, hogy mindegyik cég a saját szabványaira esküszik - például a filmek tömörítésében annyi standard létezik, ahány gyártó. A DRM esetében még kaotikusabb a helyzet, ami oda vezet, hogy a felhasználó nem tudhatja, vajon jogszerűen hallgatja-e, nézi-e az egyik berendezéséről egy másik gyártó masinájára átmásolt zenét, filmet vagy sem. Mégsem várható el a laikusoktól, hogy rendszergazdákként felügyeljék otthoni hálózatuk minden elemét.

Miközben az érintett vállalatok együtt álmodnak a digitális otthonról, együttműködésük hiánya meghiúsíthatja közös céljaik elérését. Talán a Microsoft az egyetlen közülük, amely reális eséllyel számíthat arra, hogy az ő szoftvereit futtató személyi számítógép lesz az ilyen háztartások központi eleme, amelynél a digitális tévék és rádiók, a DVD- és CD-lejátszók, a vezetékes és vezeték nélküli eszközök vezérlésétől kezdve a lakásbiztonsági berendezések felügyeletéig minden összefut.

Az Apple ugyan szintén több területen képviselteti magát (hordozható digitális lejátszók, webes zeneáruház, hardver, szoftverek), de egyelőre jórészt mindent maga kínál egy személyben, így nehezen tud együttműködni más hardver-, szoftver- vagy eszközgyártókkal. A kábelcégek és a telefonszolgáltatók legfeljebb a digitális tartalmakat a háztartásokban vevő és átalakító set-top-boxaik felett uralkodhatnak, ami nem biztosít számukra központi szerepet, és hasonló cipőben járnak a szórakoztatóelektronika-gyártók, amelyek megint csak egy-egy dolgot tudó célberendezéseikkel (hificenterek, videojáték-konzolok) vesznek részt az elektronizált háztartások életében.