Berta Sándor
Új szenzorrendszer intelligens házakhoz
A Drezdai Műszaki Egyetem által kifejlesztett rendszer egy olyan platform, amellyel megtervezhetők és tesztelhetők az intelligens házakhoz szánt vezeték nélküli szenzorhálózatok.
A Spider-NET hálózatot először a február 22-e és 24-e között Nürnbergben megrendezett Embedded world 2005 nevű kiállításon mutatják be. Maga a Spider-NET több kisebb, egyszerű felépítésű, elemmel működő érzékelőből és egy központi állomásból áll. A mozaikszó a "sensor platform for intelligent ad-hoc wireless relaying NETwork", azaz a vezetéknélküli intelligens ad-hoc hálózatok érzékelőplatformja fogalom angol rövidítéséből származik.
A rendszer részét képező különböző szenzorok az általuk mért adatokat és információkat, amelyek például a hőmérsékletre, a fényességre, a levegő pára- és nedvességtartalmára vonatkoznak, elküldik a központi állomásnak, amely rendszerezi és feldolgozza ezeket. Ezeket az adatokat felhasználva a bázisállomás már képessé válik olyan egyszerű parancsok kivitelezésére, mint például "Fényt ki!", "Ablakot bezárni!" vagy "Fűtést bekapcsolni!". A különböző parancsok végrehajtása az érzékelők adataiból könnyen visszaellenőrizhetők. A felhasználó a hálózat által feldolgozott vagy éppen beérkező minden adatot az interneten keresztül is lekérdezhet, illetve az érzékelők mérési értékei is módosíthatók, de akár irányíthatók is.
Azért, hogy a szenzorok elemei hosszú élettartamúak legyenek, a szakemberek kis adási teljesítménnyel is megelégedtek. Ennek a módszernek azonban hátránya, hogy így előfordulhat hogy egy-egy szenzorral a központi állomás egész egyszerűen elveszíti a kapcsolatot. A problémára a kutatók ad-hoc hálózat alkalmazásával találtak megoldást, azaz a kieső szenzoroktól beérkező adatokat más érzékelők segítségével továbbítják a bázisállomásnak. A Spider-NET hálózat előnyei közé tartozik, hogy gyakorlatilag nincs szüksége semmilyen karbantartásra, illetve, hogy az egész rendszer egyszerűen és könnyen összeszerelhető.
A Spider-NET hálózatot először a február 22-e és 24-e között Nürnbergben megrendezett Embedded world 2005 nevű kiállításon mutatják be. Maga a Spider-NET több kisebb, egyszerű felépítésű, elemmel működő érzékelőből és egy központi állomásból áll. A mozaikszó a "sensor platform for intelligent ad-hoc wireless relaying NETwork", azaz a vezetéknélküli intelligens ad-hoc hálózatok érzékelőplatformja fogalom angol rövidítéséből származik.
A rendszer részét képező különböző szenzorok az általuk mért adatokat és információkat, amelyek például a hőmérsékletre, a fényességre, a levegő pára- és nedvességtartalmára vonatkoznak, elküldik a központi állomásnak, amely rendszerezi és feldolgozza ezeket. Ezeket az adatokat felhasználva a bázisállomás már képessé válik olyan egyszerű parancsok kivitelezésére, mint például "Fényt ki!", "Ablakot bezárni!" vagy "Fűtést bekapcsolni!". A különböző parancsok végrehajtása az érzékelők adataiból könnyen visszaellenőrizhetők. A felhasználó a hálózat által feldolgozott vagy éppen beérkező minden adatot az interneten keresztül is lekérdezhet, illetve az érzékelők mérési értékei is módosíthatók, de akár irányíthatók is.
Azért, hogy a szenzorok elemei hosszú élettartamúak legyenek, a szakemberek kis adási teljesítménnyel is megelégedtek. Ennek a módszernek azonban hátránya, hogy így előfordulhat hogy egy-egy szenzorral a központi állomás egész egyszerűen elveszíti a kapcsolatot. A problémára a kutatók ad-hoc hálózat alkalmazásával találtak megoldást, azaz a kieső szenzoroktól beérkező adatokat más érzékelők segítségével továbbítják a bázisállomásnak. A Spider-NET hálózat előnyei közé tartozik, hogy gyakorlatilag nincs szüksége semmilyen karbantartásra, illetve, hogy az egész rendszer egyszerűen és könnyen összeszerelhető.