Orosz Miklós
Panasonic LUMIX DMC-LZ2 ismertetõ
|
Design, ergonómia
Elsõ pillantásra semmi különlegeset nem fedezhetünk fel az LZ2-n. Egyszerû, éppen csak praktikusnak nevezhetõ kialakítás, hagyományos mûanyag váz (ami mellesleg "panasonic-osan" könnyû), egy fogást segítõ kitüremkedés, és fémnek álcázott mûanyag optikaborítás. Közelebbrõl megnézve elõször az átnézeti keresõ hiánya tûnhet fel. Bár hiányzik, de ez mégsem igazán hiányosság, hiszen ebben a kategóriában már tényleg kezd kimenni a divatból az átnézeti keresõ. Amelyik gépen van, azon sem szokták már használni. Ami ezzel kapcsolatban viszont apró probléma lehet, hogy a 2 colos, 85 000 pixeles kijelzõt használat közben nem lehet kikapcsolni, így nem tudunk spórolni az akkumulátorokkal (van viszont erre más mód, lásd késõbb). A gép fogásával nincs baj, elejteni nem könnyû és a kezelõszervek sem zavarnak.
Kezelõszervekbõl pont annyi van, amennyi feltétlenül szükséges, bár annak, aki nem szokta meg a Panasonic egyedi megoldásait, talán elsõre eggyel kevesebb, hiszen nem találunk "OK" vagy "SET" gombot. A Panasonic ezt a funkciót is az iránygombokkal helyettesíti (általában a "jobbra" gombbal), ami elsõre furcsa lehet, de könnyen meg lehet szokni. A gép kapható ezüst és fekete színben is, véleményem szerint a fekete jobban harmonizál a felhasznált anyagokkal, és eleve komolyabb benyomást kelt - ha ez szempont egyáltalán.
Bekapcsolt állapotban nagyon oda kell figyelni a 6x-os zoomnál elég hosszan kinyúló optikára, mert nem tûnik túl ellenálló konstrukciónak, és könnyen megtörhetjük, ha valaminek nekiütjük. Az elég aprócska vakut szokás szerint a vázba építve találjuk, a lehetõ legtávolabb az optika középtengelyétõl, ami valamelyest segíti a vörösszem-effektus csökkentését.
Kezelés, használat
Köszönhetõen a motívumprogramoknak és az automata funkcióknak mindenféle nehézség nélkül készíthetünk felvételeket az LZ2-vel különbözõ szituációkban. A valamiért két külön részre bontott programcsomag (SCN1, SCN2) az üzemmód tárcsán, és az alaphelyzetben rögtön (azután, hogy a tárcsát valamelyik SCN állásba forgattuk) megjelenõ programválasztó menüben kínálja fel a lehetõségeket. Természetesen fotózhatunk teljesen automata üzemmódban is, illetve E (economy) állásnál csökkentett fogyasztással (ilyenkor az LCD kijelzõ fényereje jelentõsen csökken, de hidegben és/vagy sötétben érdemes ezt használni). A zoomolás nem a leggyorsabb, és ehhez képest nem is a legpontosabb, de azért panaszra nincs ok, még ez is kielégítõ, és nem gátolja az embert a könnyed fotózgatásban.
Wide és tele állásban készített képek
Balra: a képstabilizátor mûködése beltéri fényviszonyok között.
Jobbra: belvárosi "természetfotó".
Az optikai képstabilizátor 200mm ekvivalens fókusztávolság környékén már nagyon hasznos dolog, fõleg kevés fénynél. Az Lumixnál MEGA O.I.S. (optical image stabilizer) névre keresztelt rendszer remekül funkcionál, tele állásban is nyugodtan próbálkozhatunk fotózni 1/20mp körüli záridõvel. Két állásba kapcsolható a stabilizátor, MODE 1-ben folyamatos, vagyis keresés közben is mûködik, MODE 2-ben pedig csak exponáláskor aktív. Nagy dícséret illeti a Panasonicot, amiért már a bõven 100 000Ft alatti kategóriában is kitartóan alkalmazzák ezt a technológiát, csak remélhetjük, hogy a többi gyártó meglátja benne a kihívást, és kellõképpen fognak reagálni.
Jó hír, hogy a motívumprogramok szépen "muzsikálnak", nagyjából minden körülmények között megfelelõ expozíciós határok között dolgoznak. Éjszakai felvételnél az éjszakai program alacsony ISO értéket választott (ami normális, de vannak gépek, ahol ez nem ennyire magától értetõdõ), és tág rekeszt a záridõ csökkentése érdekében, bár egy másodperc is elég volt, hogy ISO80-on meglehetõsen zajos legyen a végeredmény.
Beltérben, gyenge fénynél a vaku nem túl jó teljesítménye miatt elõfordulhat, hogy arcunkra fagy a mosoly. A tesztképen a korlátot figyelve jól látható, hogy nagyjából két méteres távolságig hatékony, ennél távolabbra már alig jut fény. Egy 4-5 méterre lévõ témát már nem tud kielégítõen megvilágítani, persze erre számítani is lehetett a mérete alapján. Csodák nincsenek, és mivel a vaku nélkül készített fotó sem nevezhetõ szépnek (határozottan alulexponált), az LZ2 nem bizonyul a legjobb választásnak házibulik, szürkületi hangulatképek megörökítésére. Természetesen az expozíciót korrigálhatjuk menübõl, vagyis a gép képes a feladat megoldására, azonban egyrészt ez minden géprõl elmondható, másrészt pedig a teszt során mindig a gyári alapbeállításokkal tesszük próbára az adott termék képességeit.
Beltéri felvétel vaku nélkül és vakuval
Éjszakai felvétel balra, nappali jobbra
Ha apró tárgyakat szeretnék közelrõl megörökíteni, számíthatunk az LZ2 makróképességére. Egészen kis tárgytávolságnál az optika kifogástalan, részletes képet vetít. A stabilizátor segít az ilyenkor gyakori bemozdulásos "balesetek" kiküszöbölésében, és már csak sok fényre van szükségünk az alacsony ISO érték és a rövid záridõ érdekében, hogy elkerüljük a zavaró mértékû képzaj kialakulását. Természetesen állványra, vagy bármilyen stabil alapra szükségünk lehet, de az amúgy sem árt, ha az ember makrózásra adja a fejét.
Makrófotók
Képminõség
A Lumix DC Vario optika sajnos az átlagosnál is nehezebben veszi az akadályokat. Kromatikus aberráció terén kimondottan problémás, bár hozzá kell tennem, hogy az éjszakai felvételnél - ahol a sötét részek dominálnak - meglepõen jól teljesített. Nagylátószögnél túl erõs a hordótorzítás, és a sarkokban szintén elcsúszik a kontrasztos témákon, tele állásban viszont nem fedezhetõ fel objektív által okozott hiba. Ami a képzajt, illetve annak csökkentését illeti, abban sajnos a Panasonic sosem remekelt. Nincs ez másképp az LZ2-nél sem, már ISO80-nál is látható a probléma a sötétebb részeken.
Érdekessége a dolognak, hogy a Panasonic gépek képzaja teljesen egyedi, és a többi gyártó gépeinek színes pöttyeivel szemben leginkább szemcsésségnek tûnik (természetesen magasabb érzékenységnél ez is kiszínesedik). Ez azt eredményezi, hogy egyetlen képen sem számíthatunk tiszta, lágy felületekre, minden esetben 100%-os nagyításnál már látható ez a bizonyos szemcse, ami sajnos eltünteti az apró részleteket. Ami a színeket illeti, érdemes gyakran játszani a fehéregyensúly beállítással, bár néha még így is számítanunk kell nem evilági zöldekre.
Összegzés
Bevallom õszintén, eddigi tapasztalataim alapján rosszabbra számítottam, de azzal együtt, hogy a gép negatívumai már ismerõsek voltak, a vártnál pozitívabb benyomást keltett bennem az LZ2. Tény, hogy vannak olcsóbb és szebb képminõségû gépek a piacon, de a hatszoros optikai zoom az O.I.S.-sel együtt sokat dob a gép értékén és felhasználhatóságán. Kár, hogy nincs lehetõség manuális expozíciós beállításokra.
Elõnyök, hátrányok
|
+ képstabilizátor + nagy zoomátfogás |
- gyenge vaku - manuális expozíció hiánya - nem bõvíthetõ |
A fényképezõgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
