Gábor Zoltán
Panasonic DMC-FZ5 ismertető
|
Design, ergonómia
A gép külsőleg szinte teljesen a nagytestvér, az FZ20 formáit követi, csak kisebb a mérete (108x68,4x84,8 mm). A teljesen műanyag, ezüstszínű vázba zárt gép (kapható fekete színben is) fogása nem okoz katarzist. A markolat vastagsága akár elégséges is lehetne, ha nem csak négy ujjal tudnánk rendesen megmarkolni, tehát lehetne egy fokkal hosszabb. Ebben a kategóriában akár a Minolta Z5-nek, akár a Sony H1-nek is kellemesebb fogása van. Ámde a markolatot legalább gumiborítással látták el a tervezők! Az exponáló gomb (ennél a készüléknél) végre kézre esik, megfelelő méretű és billentése is jó.
A kapcsolók, kezelőszervek elhelyezkedése kissé kusza képet ad. Három kapcsoló abszolút rossz helyre, az LCD fölé került, amiket fotózás közben lehetetlen kényelmesen használni. A menüvezérlő gombok is lehetnének nagyobbak, és a Panasonic a jobbra mutató kapcsolóval helyettesíti az OK/SET gombot. Ez elsőre furcsa lehet, de aztán hamar megszokja az ember, és kényelmesen lehet a menüt használni. A módtárcsa forgatása nem igényel különösebb erőkifejtést, a hüvelykujjunkkal is gond nélkül forgathatjuk. A gép hátoldalán találunk még két kapcsolót, amelyek a menü előhívására, illetve a képek törlésére valók. Két másik kapcsoló a gép tetején van, amelyekkel a rázkódáscsökkentő rendszert illetve a sorozatképek rögzítését állíthatjuk be.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A váz tetején található vaku gombnyomásra ugrik fel, de sajnos nem elég magasra és már ránézésre is gyerekjátéknak tűnik a mérete alapján. Az LCD mérete felett is eljárt az idő, lassan alapkövetelmény a kompakt kategóriában (de már a DSLR kategóriában is) a 2" vagy ennél is nagyobb méret. Felbontására viszont nem lehet panaszunk, tényleg szép képet vetít, akárcsak a dioptriakorrekciós elektronikus kereső (114 000 pixel). A gépen nem találunk kontrol tárcsát, az expozíciós értékeket a menüvezérlő gombokkal kell állítanunk. Jó pont a gyártónak, hogy egy - kissé körülményesen felszerelhető - adaptertubust és egy igen komoly küllemű napellenzőt is mellékelnek a géphez. Az FZ5 design terén tehát hozta a tőle elvárt szintet, sok gépet találunk ebben a kategóriában, aminek sokkal jobb a fogása és a designja.
Kezelés, használat
"ON" állásba csúsztatva a bekapcsoló gombot a gép szép lassan, megfontoltan, 3 mp alatt tolja ki az objektívet és kerül készenléti állapotba, ami azért valljuk be, lehetne gyorsabb is (a Canon S2 IS 1,3 mp alatt készenléti állapotba kerül). A menü már kellően gyors, még akkor sem lassul le, ha aktiváljuk az EKG műszer hangjához hasonló csipogó menühangot. Viszont ha elnémítjuk a készüléket, akkor a fókuszállás beállítását jelző hangot is mellőznünk kell.
Sebesség terén az autofókuszra sem lehet panaszunk, még tele állásban is megfelelően gyorsnak bizonyult. Bekapcsolhatunk egy ún. High speed AF módot, amikor a kilenc AF mezőből csupán három működik, és így elvileg gyorsabban állít élességet a gép. Ha középre állított fix fókuszpontot választottam ki, tele állásban húsz próbálkozásból szinte mindegyik alkalommal gyorsabban állította be az élességet, mint high speed módban, így ennek az extrának nincs túl sok gyakorlati haszna. Sötétben egy AF segédlámpa segíti a gépnek beállítani az élességet, és bár csak egyszerű piros fényt bocsát ki magából, mégis jó hatásfokkal segíti az AF-et.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A menüt böngészve - jó panasonicos szokás szerint - bizony találtam olyan menüpontot, aminek sokadik ránézésre sem tudtam megfejteni az értelmét. Például mire jó, ha az exponáló gombról áthelyezzük az autó fókusz kapcsolóját a hátlapon található focus gombra? Először a manuális fókuszállásra gondoltam, de ilyen extrákkal sajnos nem szerelték fel az FZ5-öt, ami pl. makró módban bizony nagy segítségünkre lehetne. Ha wide állásban használjuk a makro funkciót, akkor a legközelebbi fókuszpont lényegében nulla cm, aminek használata azért pl. természetfotózásnál nem mindig előnyös. Tele állásban a gép közli is velünk, hogy tele makro funkcióba kapcsol, ilyenkor 1 m-re kerül a legközelebbi fókuszpont.
A módtárcsán találjuk a szokásos automata (piros szívecskével jelezve), félautomata és manuális módokon kívül a makró, a videó, a visszanézés illetve a kilenc előre programozott témát tartalmazó SCN módot. A Panasonic gépeknél megszokottan az FZ5-ben is találunk optikai képstabilizátort. Erről már a reklámokból is tudhatjuk, hogy szinte minden helyzetben stabilizálja kezünk (vagy akár egész testünk) kilengését. No azért nem eszik ilyen forrón a kását, de egy tele állásban készült képnél segít kiküszöbölni kezünk remegését.
Ismét felhívnám a figyelmet, hogy kizárólag 2-es módban használjuk, amikor is a stabilizátor csak az expozíció pillanatában lép működésbe (kevésbé meríti az akkumulátort és korrektebb rázkódáscsökkentést végez)!
Képminőség
A gép egy F2,8-F3,3 fényerejű, Leica által készített objektívet kapott, amivel sok problémám nem akadt. Az objektív rajza, fényereje elégséges, a szokásos képhibák elfogadható szinten maradnak. Kromatikus aberrációt a képszéleken csak elvétve találunk, de az éjszakai illetve a pályaudvarnál készített nagylátószögű fotón már lehet pár hibát találni. Problémát egyedül a képérzékelő minősége jelent: részletesség terén lehetne sokkal jobb is az FZ5 képe. Az éjszaka, éjszakai témamódban készített képet többnyire helyesen exponálta a gép. A fehéregyensúlyt és a zajszintet tökéletesen állította be - ez a vetélytársaknál az automata vagy témamódban készített fotóknál nem kimondottan jellemző tulajdonság.
Nagylátószögű és tele állásban készített képek
Motívumprogrammal készített éjszakai felvétel balra, illetve videófelvétel jobbra
Makro állásban jobb nagyítást tudtam elérni wide állásban lévő objektívvel, és növények fotózása könnyebb is volt így, de tele állásban rengeteg fáradság árán állította be az auto fókusz a helyes élességet.
Bal oldalon makró fotó, jobb oldalon tele-makro állásban készített kép
Műfénynél készített képek vaku nélkül és vakuval
A gép zajszintje lényegében ISO 80 - ISO 100 értékeknél nem változik. Nyugodtan használhatjuk 100-on is, de még 200-on sem túl vészes, bár ekkor már kicsit összemosódnak a részletek. Az ISO 400-as értéket viszont messzire kerüljük! A beltéri vakus tesztképeknél láthatjuk, hogy a vaku teljesítménye arányos a méretével, azaz lehetne jobb is. A hosszú expozíciós idővel készített beltéri képnél az automatika kicsit túl meleg fehéregyensúlyt választott, de helyesen exponált.
Tele állásban készített fotó, illetve az FZ5 érzékelője által termelt képzaj mértéke
Összegzés
A Panasonic FZ5 által készített fotók sokkal jobbra sikerültek, mint amire számítottam, automatikája okos, objektíve kielégítő minőségű. A fotózással komolyabban foglalkozó fotóamatőrök számára a váz külleme, a markolat mérete és az apró tervezési hiányosságok miatt a konkurens gyártók hasonló ultrazoom gépei vonzóbbak lehetnek, de családi alkalmak, nyaralások megörökítésére nem rossz választás.
Előnyök, hátrányok
|
+ jó minőségű objektív + jó minőségű LCD és EVF + adaptertubus és napellenző + jó automatika |
- design - lassú bekapcsolás - gyenge videó képesség - nincs manuális fókusz |
