SG.hu
Még több állami támogatást akarnak az európai chipgyárak
Tizenhat hónappal azután, hogy az Európai Unió aláírta a 43 milliárd eurós chiptörvényt abban a reményben, hogy az ösztönözni fogja a félvezetőgyártást kontinensünkön, az Európai Félvezetőipari Szövetség (ESIA) még több állami pénzt és több beleszólást kér a helyi chipgyártókat érintő politikai döntésekbe. A szövetség 2024 és 2029 közötti iparfejlesztésre vonatkozó ajánlásait ismertető dokumentumban az ESIA azt is kéri, hogy az EU-tagállamok válasszanak egy „chipügyi megbízottat”, aki segítene a félvezetőipari politikai döntések megvalósításában.
A szervezet számára természetesen az állami támogatás a legfontosabb. A csoport már most lobbizik egy „Chips Act 2.0” érdekében, hogy megfelelő finanszírozást biztosítson az EU azon céljának eléréséhez, hogy az évtized végére 10 százalékról 20 százalékra duplázza meg piaci részesedését a félvezetőfejlesztésben, -gyártásban és az ellátási láncban. Az EU első chiptörvénye keretében a cégek rendelkezésre bocsátott 43 milliárd euró hozzájárult ahhoz, hogy több nagy gyárprojektet a régióba vonzzanak, köztük a TSMC, az NXP, az Infineon és a Bosch 10 milliárd eurós közös partnerségét, amelynek keretében például a németországi Drezdában ostyákat gyártanak. Az Intel 30 milliárd eurós magdeburgi gyárprojektje szintén kedvezményezett.
Az ESIA - amely olyan cégeket képvisel, mint az Infineon, az STMicroelectronics, az NXP és a Bosch - azonban azt állítja, hogy e projektek befejezéséhez több pénzre lehet szükség. "Az uniós chiptörvény elfogadása alapvető építőelem volt” - ismerte el a szervezet. "Annak érdekében, hogy ne veszítsük el a lendületet, az ESIA egy azonnali "Chips Act 2.0” elfogadását szorgalmazza. Mivel az európai félvezetőgyártó vállalatok harmadik országbeli joghatóságok vállalataival versenyeznek, az európai állami támogatási rendszert jövőállóvá kell tenni.” Más szóval, az a 43 milliárd euró szép előétel volt - most jöhet a főfogás.
Nem az ESIA lenne az első, amely megjegyzi, hogy a félvezetőgyártás ázsiai-csendes-óceáni térségtől való függőségének enyhítéséhez több finanszírozásra lehet szükség. Az Atlanti-óceán túloldalán néhány amerikai chipgyártó már korábban szintén felvetette, hogy szükség lehet egy második amerikai CHIPS-törvényre. Tekintettel az Intel jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetére, nehezen elképzelhető, hogy Pat Gelsinger vezérigazgató nemet mondana a németországi terjeszkedéshez szükséges további európai támogatásokra. Ha már az Intel szóba került, az ESIA nyilatkozata olyan egyre növekvő aggodalmak közepette érkezett, hogy az Intel csökkenő bevételei késedelmeket eredményezhetnek a magdeburgi üzemnél. Az Intel - amely nemrégiben bejelentette, hogy globális munkaerőjének nagyjából 15 százalékát elbocsátja - fontolóra vette, hogy szünetelteti bővítési terveit.
De visszatérve az ESIA-ra, a szakmai csoport azt is szeretné, ha a chippolitika az európai chipgyártók erősségeinek támogatására irányulna, ahelyett, hogy meghatározná, hogy kivel köthetnek üzletet, és kivel nem. "Az ESIA elismeri a kritikus eszközök szükségességét és az EU gazdasági biztonsági stratégiájának alapjául szolgáló logikát” - írja a csoport. „Az ESIA mégis úgy véli, hogy a gazdasági biztonsággal kapcsolatban pozitívabb megközelítésre van szükség, amely a támogatáson és az ösztönzőkön alapul, nem pedig a korlátozó és védőintézkedésekre épülő defenzív megközelítésen.” Tehát az ESIA nem nagy rajongója azon exportkorlátozásoknak, amelyek megakadályozzák bizonyos technológiák Kínába történő szállítását.
A további finanszírozáson és az uniós politika feletti nagyobb ellenőrzésen túl az ESIA a fenntarthatósággal és a munkaerővel kapcsolatos kihívásokra is felhívja a figyelmet. A szervezet azzal érvel, hogy a félvezetők nettó pozitív hatással vannak az éghajlatra, és lobbizik olyan intézkedések ellen, amelyek korlátoznák a chipgyártáshoz szükséges egyes káros vegyi anyagok használatát. A chipgyártó üzemekben dolgozni tudó munkavállalók megtalálása egy másik fontos kérdés. "Az elkövetkező néhány évben számos új félvezetőgyártó telephely épül Európában, és ehhez 10-15 000 új szakképzett emberre lesz szükség” - írta a csoport. „A szakképzett munkaerő hiányát úgy kell felfogni, mint az egyik legsúlyosabb kockázatot az európai ágazat azon képességére nézve, hogy versenyben maradjon.” Az ESIA szerint 2030-ra az európai chipgyártó iparágaknak 350 000 új munkavállalóra lehet szükségük. Ennek megoldására a csoport azt szeretné, ha az EU oktatási stratégiát dolgozna ki, hogy a munkavállalókat a tudományos, informatikai, mérnöki és matematikai pályák felé terelje.
A szervezet számára természetesen az állami támogatás a legfontosabb. A csoport már most lobbizik egy „Chips Act 2.0” érdekében, hogy megfelelő finanszírozást biztosítson az EU azon céljának eléréséhez, hogy az évtized végére 10 százalékról 20 százalékra duplázza meg piaci részesedését a félvezetőfejlesztésben, -gyártásban és az ellátási láncban. Az EU első chiptörvénye keretében a cégek rendelkezésre bocsátott 43 milliárd euró hozzájárult ahhoz, hogy több nagy gyárprojektet a régióba vonzzanak, köztük a TSMC, az NXP, az Infineon és a Bosch 10 milliárd eurós közös partnerségét, amelynek keretében például a németországi Drezdában ostyákat gyártanak. Az Intel 30 milliárd eurós magdeburgi gyárprojektje szintén kedvezményezett.
Az ESIA - amely olyan cégeket képvisel, mint az Infineon, az STMicroelectronics, az NXP és a Bosch - azonban azt állítja, hogy e projektek befejezéséhez több pénzre lehet szükség. "Az uniós chiptörvény elfogadása alapvető építőelem volt” - ismerte el a szervezet. "Annak érdekében, hogy ne veszítsük el a lendületet, az ESIA egy azonnali "Chips Act 2.0” elfogadását szorgalmazza. Mivel az európai félvezetőgyártó vállalatok harmadik országbeli joghatóságok vállalataival versenyeznek, az európai állami támogatási rendszert jövőállóvá kell tenni.” Más szóval, az a 43 milliárd euró szép előétel volt - most jöhet a főfogás.
Nem az ESIA lenne az első, amely megjegyzi, hogy a félvezetőgyártás ázsiai-csendes-óceáni térségtől való függőségének enyhítéséhez több finanszírozásra lehet szükség. Az Atlanti-óceán túloldalán néhány amerikai chipgyártó már korábban szintén felvetette, hogy szükség lehet egy második amerikai CHIPS-törvényre. Tekintettel az Intel jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetére, nehezen elképzelhető, hogy Pat Gelsinger vezérigazgató nemet mondana a németországi terjeszkedéshez szükséges további európai támogatásokra. Ha már az Intel szóba került, az ESIA nyilatkozata olyan egyre növekvő aggodalmak közepette érkezett, hogy az Intel csökkenő bevételei késedelmeket eredményezhetnek a magdeburgi üzemnél. Az Intel - amely nemrégiben bejelentette, hogy globális munkaerőjének nagyjából 15 százalékát elbocsátja - fontolóra vette, hogy szünetelteti bővítési terveit.
De visszatérve az ESIA-ra, a szakmai csoport azt is szeretné, ha a chippolitika az európai chipgyártók erősségeinek támogatására irányulna, ahelyett, hogy meghatározná, hogy kivel köthetnek üzletet, és kivel nem. "Az ESIA elismeri a kritikus eszközök szükségességét és az EU gazdasági biztonsági stratégiájának alapjául szolgáló logikát” - írja a csoport. „Az ESIA mégis úgy véli, hogy a gazdasági biztonsággal kapcsolatban pozitívabb megközelítésre van szükség, amely a támogatáson és az ösztönzőkön alapul, nem pedig a korlátozó és védőintézkedésekre épülő defenzív megközelítésen.” Tehát az ESIA nem nagy rajongója azon exportkorlátozásoknak, amelyek megakadályozzák bizonyos technológiák Kínába történő szállítását.
A további finanszírozáson és az uniós politika feletti nagyobb ellenőrzésen túl az ESIA a fenntarthatósággal és a munkaerővel kapcsolatos kihívásokra is felhívja a figyelmet. A szervezet azzal érvel, hogy a félvezetők nettó pozitív hatással vannak az éghajlatra, és lobbizik olyan intézkedések ellen, amelyek korlátoznák a chipgyártáshoz szükséges egyes káros vegyi anyagok használatát. A chipgyártó üzemekben dolgozni tudó munkavállalók megtalálása egy másik fontos kérdés. "Az elkövetkező néhány évben számos új félvezetőgyártó telephely épül Európában, és ehhez 10-15 000 új szakképzett emberre lesz szükség” - írta a csoport. „A szakképzett munkaerő hiányát úgy kell felfogni, mint az egyik legsúlyosabb kockázatot az európai ágazat azon képességére nézve, hogy versenyben maradjon.” Az ESIA szerint 2030-ra az európai chipgyártó iparágaknak 350 000 új munkavállalóra lehet szükségük. Ennek megoldására a csoport azt szeretné, ha az EU oktatási stratégiát dolgozna ki, hogy a munkavállalókat a tudományos, informatikai, mérnöki és matematikai pályák felé terelje.