SG.hu
Az érzelmek kiszervezését ígéri a Google reklámja
A Google Gemini "Kedves Sydney" című reklámjában egy büszke apa segítséget kér egy levél megírásához a lánya nevében, aki az olimpián is részt vevő, gátfutásban világcsúcstartó Sydney McLaughlin-Levrone szuperrajongója. "Elég jól bánok a szavakkal, de ennek nagyon jónak kell lennie" - narrálja az apa, mielőtt megkérné a Geminit, hogy "Segíts a lányomnak megírni egy levelet, amelyben elmondja Sydney-nek, hogy mennyire inspiráló". A Google mesterséges intelligenciája kötelességtudóan válaszol egy levéltervezettel, amelyben az LLM a lánya nevében közli a futóval, hogy "olyan akarok lenni, mint te”.
Valószínűleg a legbántóbb dolog a hirdetésben az, hogy a Google egy nagyon emberi feladat, egy mély érzelem megfogalmazásában akar helyettesíteni egy kislányt. Mi inspirál téged Sydneyben? Miért szeretnél neki írni? Milyen szeretnél lenni? Gemini ezek közül egyiket sem tudja. Ez egy reklám azoknak az embereknek, akik szerint az étkezések tablettákkal való helyettesítése olyan kilátás, amely mindenkit örömmel tölt el, vagy hogy ha valaha is teljesen eltörölhetjük az alvást az nagy diadal lesz. Ahelyett, hogy az LLM-eket a fárasztó elfoglaltságok automatizálására vagy kutatási kérdések megoldására használnánk, a „Kedves Sydney” egy olyan világot mutat be, ahol a Gemini segíthet nekünk a gyermekeinkkel való kapcsolat szívmelengető, közös pillanatainak megélésében. A „Kedves Sydney” hirdetés egy nyugtalanító válasz egy olyan kérdésre, ami még mindig hihetetlenül gyakori az MI térben: Mire használjuk ezeket a dolgokat?
A marketingeseknek nehéz dolguk van, amikor el kell adniuk a közönségnek az új, csillogó mesterséges intelligencia eszközöket. Az MI hatékony reklámjának azt kell mutatnia, hogy egy emberfeletti, bármire képes szerkezet, de ugyanakkor egy megközelíthető barátságos segítő is. Az LLM-nek elég jónak kell lennie ahhoz, hogy megbízhatóan elvégezze azokat a feladatokat, amelyeket az ember nem tud (vagy nem akar) elvégezni, de nem olyan jó, hogy teljesen helyettesítsen minket.
A Microsoft által a Copilotról készített 2024-es Super Bowl reklám jó példa arra, hogyan lehet megugrani ezt a lécet. Az a hirdetés olyan embereket mutat be, akik láthatatlan kétkedők árnyékában küzdenek álmaik követéséért. "Tudsz segíteni?” - kérdezik ezek az álmodozók a Copilotot különböző szavakkal. "Igen, tudok segíteni” - ez az üzenet, amit a Microsoft visszaad, akár egy vázlat elkészítésével, akár egy rögtönzött szerves kémiai kvízzel, akár egy játék kódsoraival. A Microsoft Copilot marketingje az álmok megvalósításának segítőjét árulja. A „Kedves Sydney” hirdetés technikailag ugyanebbe a dobozba próbálja beilleszteni magát, de a finom váltás a Microsoft "Segíts nekem” feliratáról a Google "Segíts a lányomnak” feliratára megváltoztatja a dolgok hangnemét. A videóban szereplő apa nem arra bátorítja a lányát, hogyan tanulja meg kifejezni magát, hogyan kommunikáljon hitelesen és hogy használja saját szavait.
A gyermek szívből jövő, szülői segítséget kérő mondata nyomán az adott szülő a lehető leghidegebb, legsterilebb módon hárítja át a felelősségét egy számítógépre. De ennél is nagyobb baj, hogy mintha megpróbálná elkerülni a lehetőséget, hogy kreatív módon kötődjön a gyermekhez egy közös érdeklődési kör miatt. Az egy dolog, hogy a mesterséges intelligenciát arra használjuk, hogy segítsen a munkánk legunalmasabb részeiben, ahogyan azt a Salesforce Einstein AI-jának nemrégiben megjelent reklámjában teszik az emberek, de megint más dolog azt mondani a lányunknak, hogy menjen és kérjen segítséget a számítógéptől, hogy az megmutassa neki hogyan kell kiöntenie a szívét a bálványának.
A Google természetesen másképp látja a hirdetés üzenetét. „Hisszük, hogy a mesterséges intelligencia nagyszerű eszköz lehet az emberi kreativitás fokozására, de soha nem helyettesítheti azt” - mondta Alana Beale, a Google szóvivője. "A célunk az volt, hogy egy hiteles történetet hozzunk létre, amely az olimpiai csapatot ünnepli. A film egy valós életből származó rajongót és édesapját mutatja be, és célja, hogy megmutassa, hogyan nyújthat a Gemini alkalmazás kiindulópontot, gondolatindítót vagy korai vázlatot annak, aki ötleteket keres az írásához.” A mesterséges intelligencia kimenete, mint az emberi törekvések puszta „kiindulópontja” már régóta kulcsfontosságú a marketinges üzenetekben. A Copilot Superbowl-reklám például számos „brainstormingolt” vázlatot és felirattervet tartalmaz, amelyek közül az ember válogathat.
Ez amellett, hogy a mesterséges intelligenciát megközelíthetőbbé teszi, a „kiindulási pont” keretezése segít elhomályosítani, hogy a jelenlegi modellek általában nem elég jók ahhoz, hogy jelentős emberi beavatkozás nélkül működjenek. A legtöbb professzionális esetben még mindig szükség van egy emberi szerkesztőre vagy tervezőre, aki kigyomlálja a hallucinált vagy értelmetlen MI-generált lehetőségeket. És még a minőségi mesterséges intelligencia kimenetet is gyakran szerkeszteni kell, hogy ne tűnjön nem emberinek. De az emberek lusták. Nem nagy ugrás a „generálj néhány ötletet, amit kiindulópontként használhatok” és a „Eh, ez a kiindulópont jónak tűnik; csak küldd be úgy, ahogy van” között. Ez lehet, hogy rendben van olyan elfoglaltságoknál, ahol a kimenet minősége nem elsődleges. De ki akar mesterséges intelligenciával írt rajongói levelet kapni?
A Google becsületére legyen mondva, hogy a „Kedves Sydney” kérést a Google Gemini programba helyezve egy olyan választ kapunk, amely jelzi, hogy "ez egy vázlat, hogy elkezdhesse", ahogy a hirdetésben is szerepel. A válasz még azt is javasolja, hogy a felkérő „adjon hozzá további személyes részleteket, hogy a levél még különlegesebb legyen. Például a lánya megemlíthetne egy konkrét versenyt, amit megnézett, vagy egy különleges tulajdonságot, amit Sydneyben csodál”. Amikor azonban ugyanezt a felszólítást a csak előfizetőknek szánt Gemini Advanced modellbe helyezzük, ez a keretezés eltűnik. Ehelyett csak egy rövid levelet kap az ember, amely már elküldésre kész, amint kitölti a zárójeles „[lánya neve]” részeket.
Egy gyerek, aki ilyen választ kap, nem fogja az LLM-et hasznos „kiindulási pontnak” tekinteni, hogy elkerülje az írói blokkot, amikor egy üres oldallal szembesül. Az LLM-et úgy fogja látni, mint egy olyan módszert, amellyel egy teljes levelet készíthet, amelyet a sajátjaként adhat át - csak írja be ide a nevét, és nincs szükség további személyes megjegyzésekre. Az a gyerek, aki úgy nő fel, hogy saját gondolatai helyett egy MI-re támaszkodik saját érzelmei kifejezésében, felnőve az MI-vel fogja megíratni szerelmes levelét, és az MI-től kérdezi meg, hogyan kérje meg párja kezét.
Spike Jonze 2013-as Her című filmjének nyitójelenetében először úgy tűnik, mintha a főszereplő , Joaquin Phoenix egy szívből jövő levelet diktálna egy szerettének, de hamar kiderül, hogy csak egy cég egyik arctalan alkalmazottjaként dolgozik a sok közül, és egy idegen nevében ír egy megható üzenetet, amelyet egy másik idegennek szán. A jelenet egyértelmű állásfoglalás a személyes írás érzelmi munkájának kiszervezésével együtt járó elidegenítő, dehumanizáló hatásról. Egyúttal egy olyan világba is betekintést nyújt, ahol a saját személyes üzenet megírásának gondolata egy szerettünknek nyilvánvalóan annyira idegen az emberektől, hogy ez a kiszervezett szakemberek számára gazdaságilag életképes üzleti modellé vált.
A levélírás - és általában a kreatív munka - jövőjének (jelenének?) víziójaként a Google „Kedves Sydney” című hirdetése talán még ennél is komorabb. Az emberek azt szeretnék, ha a mesterséges intelligencia által vezérelt eszközök automatizálnák az élet legunalmasabb, hétköznapi feladatait, hogy több idejük maradjon a családjukkal töltött kreatív, életigenlő pillanatokra. A Google hirdetése mintha azt sugallná, hogy ezeket az életet megerősítő pillanatokat is el lehet kerülni - vagy legalábbis kellemesen hatékonyabbá lehet tenni - a mesterséges intelligencia alkalmazásával.
Valószínűleg a legbántóbb dolog a hirdetésben az, hogy a Google egy nagyon emberi feladat, egy mély érzelem megfogalmazásában akar helyettesíteni egy kislányt. Mi inspirál téged Sydneyben? Miért szeretnél neki írni? Milyen szeretnél lenni? Gemini ezek közül egyiket sem tudja. Ez egy reklám azoknak az embereknek, akik szerint az étkezések tablettákkal való helyettesítése olyan kilátás, amely mindenkit örömmel tölt el, vagy hogy ha valaha is teljesen eltörölhetjük az alvást az nagy diadal lesz. Ahelyett, hogy az LLM-eket a fárasztó elfoglaltságok automatizálására vagy kutatási kérdések megoldására használnánk, a „Kedves Sydney” egy olyan világot mutat be, ahol a Gemini segíthet nekünk a gyermekeinkkel való kapcsolat szívmelengető, közös pillanatainak megélésében. A „Kedves Sydney” hirdetés egy nyugtalanító válasz egy olyan kérdésre, ami még mindig hihetetlenül gyakori az MI térben: Mire használjuk ezeket a dolgokat?
A marketingeseknek nehéz dolguk van, amikor el kell adniuk a közönségnek az új, csillogó mesterséges intelligencia eszközöket. Az MI hatékony reklámjának azt kell mutatnia, hogy egy emberfeletti, bármire képes szerkezet, de ugyanakkor egy megközelíthető barátságos segítő is. Az LLM-nek elég jónak kell lennie ahhoz, hogy megbízhatóan elvégezze azokat a feladatokat, amelyeket az ember nem tud (vagy nem akar) elvégezni, de nem olyan jó, hogy teljesen helyettesítsen minket.
A Microsoft által a Copilotról készített 2024-es Super Bowl reklám jó példa arra, hogyan lehet megugrani ezt a lécet. Az a hirdetés olyan embereket mutat be, akik láthatatlan kétkedők árnyékában küzdenek álmaik követéséért. "Tudsz segíteni?” - kérdezik ezek az álmodozók a Copilotot különböző szavakkal. "Igen, tudok segíteni” - ez az üzenet, amit a Microsoft visszaad, akár egy vázlat elkészítésével, akár egy rögtönzött szerves kémiai kvízzel, akár egy játék kódsoraival. A Microsoft Copilot marketingje az álmok megvalósításának segítőjét árulja. A „Kedves Sydney” hirdetés technikailag ugyanebbe a dobozba próbálja beilleszteni magát, de a finom váltás a Microsoft "Segíts nekem” feliratáról a Google "Segíts a lányomnak” feliratára megváltoztatja a dolgok hangnemét. A videóban szereplő apa nem arra bátorítja a lányát, hogyan tanulja meg kifejezni magát, hogyan kommunikáljon hitelesen és hogy használja saját szavait.
A gyermek szívből jövő, szülői segítséget kérő mondata nyomán az adott szülő a lehető leghidegebb, legsterilebb módon hárítja át a felelősségét egy számítógépre. De ennél is nagyobb baj, hogy mintha megpróbálná elkerülni a lehetőséget, hogy kreatív módon kötődjön a gyermekhez egy közös érdeklődési kör miatt. Az egy dolog, hogy a mesterséges intelligenciát arra használjuk, hogy segítsen a munkánk legunalmasabb részeiben, ahogyan azt a Salesforce Einstein AI-jának nemrégiben megjelent reklámjában teszik az emberek, de megint más dolog azt mondani a lányunknak, hogy menjen és kérjen segítséget a számítógéptől, hogy az megmutassa neki hogyan kell kiöntenie a szívét a bálványának.
A Google természetesen másképp látja a hirdetés üzenetét. „Hisszük, hogy a mesterséges intelligencia nagyszerű eszköz lehet az emberi kreativitás fokozására, de soha nem helyettesítheti azt” - mondta Alana Beale, a Google szóvivője. "A célunk az volt, hogy egy hiteles történetet hozzunk létre, amely az olimpiai csapatot ünnepli. A film egy valós életből származó rajongót és édesapját mutatja be, és célja, hogy megmutassa, hogyan nyújthat a Gemini alkalmazás kiindulópontot, gondolatindítót vagy korai vázlatot annak, aki ötleteket keres az írásához.” A mesterséges intelligencia kimenete, mint az emberi törekvések puszta „kiindulópontja” már régóta kulcsfontosságú a marketinges üzenetekben. A Copilot Superbowl-reklám például számos „brainstormingolt” vázlatot és felirattervet tartalmaz, amelyek közül az ember válogathat.
Ez amellett, hogy a mesterséges intelligenciát megközelíthetőbbé teszi, a „kiindulási pont” keretezése segít elhomályosítani, hogy a jelenlegi modellek általában nem elég jók ahhoz, hogy jelentős emberi beavatkozás nélkül működjenek. A legtöbb professzionális esetben még mindig szükség van egy emberi szerkesztőre vagy tervezőre, aki kigyomlálja a hallucinált vagy értelmetlen MI-generált lehetőségeket. És még a minőségi mesterséges intelligencia kimenetet is gyakran szerkeszteni kell, hogy ne tűnjön nem emberinek. De az emberek lusták. Nem nagy ugrás a „generálj néhány ötletet, amit kiindulópontként használhatok” és a „Eh, ez a kiindulópont jónak tűnik; csak küldd be úgy, ahogy van” között. Ez lehet, hogy rendben van olyan elfoglaltságoknál, ahol a kimenet minősége nem elsődleges. De ki akar mesterséges intelligenciával írt rajongói levelet kapni?
A Google becsületére legyen mondva, hogy a „Kedves Sydney” kérést a Google Gemini programba helyezve egy olyan választ kapunk, amely jelzi, hogy "ez egy vázlat, hogy elkezdhesse", ahogy a hirdetésben is szerepel. A válasz még azt is javasolja, hogy a felkérő „adjon hozzá további személyes részleteket, hogy a levél még különlegesebb legyen. Például a lánya megemlíthetne egy konkrét versenyt, amit megnézett, vagy egy különleges tulajdonságot, amit Sydneyben csodál”. Amikor azonban ugyanezt a felszólítást a csak előfizetőknek szánt Gemini Advanced modellbe helyezzük, ez a keretezés eltűnik. Ehelyett csak egy rövid levelet kap az ember, amely már elküldésre kész, amint kitölti a zárójeles „[lánya neve]” részeket.
Egy gyerek, aki ilyen választ kap, nem fogja az LLM-et hasznos „kiindulási pontnak” tekinteni, hogy elkerülje az írói blokkot, amikor egy üres oldallal szembesül. Az LLM-et úgy fogja látni, mint egy olyan módszert, amellyel egy teljes levelet készíthet, amelyet a sajátjaként adhat át - csak írja be ide a nevét, és nincs szükség további személyes megjegyzésekre. Az a gyerek, aki úgy nő fel, hogy saját gondolatai helyett egy MI-re támaszkodik saját érzelmei kifejezésében, felnőve az MI-vel fogja megíratni szerelmes levelét, és az MI-től kérdezi meg, hogyan kérje meg párja kezét.
Spike Jonze 2013-as Her című filmjének nyitójelenetében először úgy tűnik, mintha a főszereplő , Joaquin Phoenix egy szívből jövő levelet diktálna egy szerettének, de hamar kiderül, hogy csak egy cég egyik arctalan alkalmazottjaként dolgozik a sok közül, és egy idegen nevében ír egy megható üzenetet, amelyet egy másik idegennek szán. A jelenet egyértelmű állásfoglalás a személyes írás érzelmi munkájának kiszervezésével együtt járó elidegenítő, dehumanizáló hatásról. Egyúttal egy olyan világba is betekintést nyújt, ahol a saját személyes üzenet megírásának gondolata egy szerettünknek nyilvánvalóan annyira idegen az emberektől, hogy ez a kiszervezett szakemberek számára gazdaságilag életképes üzleti modellé vált.
A levélírás - és általában a kreatív munka - jövőjének (jelenének?) víziójaként a Google „Kedves Sydney” című hirdetése talán még ennél is komorabb. Az emberek azt szeretnék, ha a mesterséges intelligencia által vezérelt eszközök automatizálnák az élet legunalmasabb, hétköznapi feladatait, hogy több idejük maradjon a családjukkal töltött kreatív, életigenlő pillanatokra. A Google hirdetése mintha azt sugallná, hogy ezeket az életet megerősítő pillanatokat is el lehet kerülni - vagy legalábbis kellemesen hatékonyabbá lehet tenni - a mesterséges intelligencia alkalmazásával.