SG.hu
30 éves a szuperszámítógépek toplistája
Ma már egy egyszerű, pár dollárért előfizetett virtuális géppel fel lehetne kerülni az 1993-mas listára.
1993 végén a leggyorsabb szuperszámítógép a Fujitsu gépe, a Numerical Wind Tunnel volt, a japán Nemzeti Légügyi Laboratóriumban telepítették. A 140 CPU-maggal rendelkező rendszer 124 gigaFLOPS dupla pontosságú (FP64) teljesítményt ért el. Ma már vannak rendszerek, amelyek átlépik az exaFLOPS-határt, de 1993 novemberében a 10 legerősebb rendszer közé kerüléshez az amerikai CM-5/544 15,1 gigaFLOP-os FP64-teljesítményénél kellett jobbat kihozni. Az eseményt megünneplendő a The Register úgy gondolta, hogy megpróbálja egy felhőben futtatott virtuális géppel elérni ezt a 15 gigaFLOPS-os teljesítményt.
Szándékosan nem GPU-képes példányt választottak, nem csak az ára miatt, hanem mert a 2000-es évek közepéig nem GPU-kra épülő gépek uralták a Top500-as listát, továbbá mert sokkal egyszerűbb a Linpack tesztet CPU-n futtatni, mint GPU-n. Öt dolláros havidíjért előfizettek egy VPC-re, egy virtuális géppéldányra egyetlen megosztott vCPU-val, 1 GB RAM-mal és 25 GB tárhellyel. A benchmarkot háromszor futtatták le több különböző VM-típuson, és mindegyik futtatásból kiválasztották a legmagasabb pontszámot.
Tehát egyetlen CPU-szál 31,21 gigaFLOPS FP64-teljesítményt ért el, amivel a virtuális gépük versenyben volt az 1993-as év harmadik helyezett szuperszámítógépével, a Minnesota Supercomputing Center 30,4 gigaFLOPS-os CM-5/554 Thinking Machines rendszerével. Az a rendszer 544 SuperSPARC processzorral rendelkezett, míg a mostani egyetlen CPU-szálból állt, bár természetesen sokkal magasabb órajelen futott. Amint a fenti táblázatban látható, egyetlen dollárral megtoldva a keretet a teljesítmény 51,85 gigaFLOPS-ra ugrik, míg a 18 dolláros "prémium" megosztott CPU-példány két szálon keresztül 87,46 gigaFLOPS-ot ért el.
A Fujitsu '93-mas bajnokának legyőzéséhez azonban négy CPU-s VM-re kellett növelni a teljesítményt, amiből 133 gigaFLOPS FP64-es finomságot préseltek ki. Sajnos a négy szálra való ugrás közel sem olcsó, havidíja 48 dollár. Ennyiért már GPU-s rendszer is beleférne a keretbe, amelyek drasztikusan jobban teljesítenének, és jóval hatékonyabbak lennének.
Persze ennek a kis kísérletnek a játékon kívül nincs sok értelme, hiszen ha valakinek hirtelen nagy számítási teljesítményre van szüksége, egyszerűen vehet rengeteg CPU- és GPU-t tartalmazó virtuális gépet. Ezek legtöbbjét óránként számlázzák, így egy valós terhelésnél a tényleges költséget az határozza meg, hogy milyen gyorsan lesz elvégezve a munka. És arról még nem is beszéltünk, hogy zsebünkben lévő okostelefon hogyan viszonyul ezekhez a 30 éves rendszerekhez.
1993 végén a leggyorsabb szuperszámítógép a Fujitsu gépe, a Numerical Wind Tunnel volt, a japán Nemzeti Légügyi Laboratóriumban telepítették. A 140 CPU-maggal rendelkező rendszer 124 gigaFLOPS dupla pontosságú (FP64) teljesítményt ért el. Ma már vannak rendszerek, amelyek átlépik az exaFLOPS-határt, de 1993 novemberében a 10 legerősebb rendszer közé kerüléshez az amerikai CM-5/544 15,1 gigaFLOP-os FP64-teljesítményénél kellett jobbat kihozni. Az eseményt megünneplendő a The Register úgy gondolta, hogy megpróbálja egy felhőben futtatott virtuális géppel elérni ezt a 15 gigaFLOPS-os teljesítményt.
Szándékosan nem GPU-képes példányt választottak, nem csak az ára miatt, hanem mert a 2000-es évek közepéig nem GPU-kra épülő gépek uralták a Top500-as listát, továbbá mert sokkal egyszerűbb a Linpack tesztet CPU-n futtatni, mint GPU-n. Öt dolláros havidíjért előfizettek egy VPC-re, egy virtuális géppéldányra egyetlen megosztott vCPU-val, 1 GB RAM-mal és 25 GB tárhellyel. A benchmarkot háromszor futtatták le több különböző VM-típuson, és mindegyik futtatásból kiválasztották a legmagasabb pontszámot.
Tehát egyetlen CPU-szál 31,21 gigaFLOPS FP64-teljesítményt ért el, amivel a virtuális gépük versenyben volt az 1993-as év harmadik helyezett szuperszámítógépével, a Minnesota Supercomputing Center 30,4 gigaFLOPS-os CM-5/554 Thinking Machines rendszerével. Az a rendszer 544 SuperSPARC processzorral rendelkezett, míg a mostani egyetlen CPU-szálból állt, bár természetesen sokkal magasabb órajelen futott. Amint a fenti táblázatban látható, egyetlen dollárral megtoldva a keretet a teljesítmény 51,85 gigaFLOPS-ra ugrik, míg a 18 dolláros "prémium" megosztott CPU-példány két szálon keresztül 87,46 gigaFLOPS-ot ért el.
A Fujitsu '93-mas bajnokának legyőzéséhez azonban négy CPU-s VM-re kellett növelni a teljesítményt, amiből 133 gigaFLOPS FP64-es finomságot préseltek ki. Sajnos a négy szálra való ugrás közel sem olcsó, havidíja 48 dollár. Ennyiért már GPU-s rendszer is beleférne a keretbe, amelyek drasztikusan jobban teljesítenének, és jóval hatékonyabbak lennének.
Persze ennek a kis kísérletnek a játékon kívül nincs sok értelme, hiszen ha valakinek hirtelen nagy számítási teljesítményre van szüksége, egyszerűen vehet rengeteg CPU- és GPU-t tartalmazó virtuális gépet. Ezek legtöbbjét óránként számlázzák, így egy valós terhelésnél a tényleges költséget az határozza meg, hogy milyen gyorsan lesz elvégezve a munka. És arról még nem is beszéltünk, hogy zsebünkben lévő okostelefon hogyan viszonyul ezekhez a 30 éves rendszerekhez.