SG.hu
Fura, hogy nem kínai szuperszámítógép vezeti a legjobb 500 listáját
Amerikai szuperszámítógépek uralják a világ leghatalmasabb szilíciumgépeinek Top500-as rangsorát, de Európa folyamatosan jön fel.
A Top500.org félévente közzéteszi a világ leggyorsabb szuperszámítógépeinek listáját, így tettek most is. Az első az Oak Ridge Nemzeti Laboratóriumban (Tennessee, USA) található Frontier rendszer, és ez az egyetlen, amelynek számítási teljesítménye meghaladja az egy exaflopsot. Általánosságban véve az amerikai és az európai szuperszámítógépek megőrizték pozíciójukat, de Kína feltűnően visszaszorul a listáról. Kína utolsó versenyképes rendszere, amely a Top500-as lista elején szerepelt a 61,4 petaflopos Tianhe-2A volt, amely 2018-ban debütált. A nagyobb teljesítményű, 93 petaflopos Sunway TaihuLight még régebbi, hiszen már 2016-ban felkerült a Top500-as rangsorba.
De nyílt titok, hogy a kínaiaknak több exascale-osztályú rendszerük is van, amelyek képesek felvenni a versenyt az amerikai Frontier rendszerrel, csak Kína nem beszél róluk. Az elmúlt néhány évben a Top500-ba egyre kevesebb pályázat érkezett Kínából. Azok, amelyek bekerültek, nagyrészt kisebb ipari szereplőktől származnak az egy számjegyű petaflopos tartományban. Kína továbbra is az egyik legnagyobb szereplő, 134 rendszerrel vesznek részt a friss rangsorban, ez a szám azonban folyamatosan csökken. 2023-ban már csak egy új rendszert jelentettek, a Geely Wise Star Dubhe a 185. helyet foglalja el. Ezt a Lenovo a Geely autógyártó számára építette (övék a Volvo és a Lotus márka is), és 1280 darab 32 magos Sapphire Rapids Xeon Scalable processzorral rendelkezik.
A Frontier egy évvel ezelőtt, a 2022. júniusi listán jelent meg, az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának szuperszámítógépe a 442 petaflopos japán Fugakut előzte meg. Ezt jelentős előrelépésnek és az USA visszatérésének nevezték, amely hosszú ideig vezető pozíciót töltött be a nemzetközi rangsorban. Az "elsőség" azonban csak papíron van meg, mert már 2021 óta tudjuk, hogy a kínai Sunway Oceanlite és Tianhe-3 rendszerek a Linpack benchmarkban átlépték az exaflopos határt. Egyik rendszer sem szerepel a Top500-as rangsorban.
A kínaiak visszavonulásának több oka lehet. Lehet, hogy ez azt mutatja, hogy az amerikai kereskedelmi korlátozások elérik a kívánt hatást. Kína számos nemzeti szuperszámítógépes központja felkerült az amerikai szankciós listákra, és így szigorúbb exportellenőrzés alá esnek a nekik szállított érzékeny technológiák. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a fent említett Oceanlite és Tianhe-3 rendszerek nem az Intel, az AMD vagy az Nvidia chipjeit használják, hanem ezek saját fejlesztésű chiparchitektúrákon alapulnak. Ez nem jelenti azt, hogy az amerikai korlátozások ne nehezítették volna meg a kínai szuperszámítógép-fejlesztést: ezeket a chipeket szinte biztosan nem Kínában gyártják, ahol az ország legfejlettebb gyárai csak mostanában tettek szert arra a képességre, hogy 14 nm-es eljárással gyártsanak chipeket.
A gyár nélküli kínai Biren chipgyártó például kénytelen volt átdolgozni a terveit, hogy megfeleljen a tavaly ősszel életbe lépett, a maximális átviteli sebességre vonatkozó amerikai korlátozásoknak. A saját HPC-központú chipek tervezése tehát korántsem jelent megoldást. Vannak arra utaló bizonyítékok is, hogy a Kínai Műszaki Fizikai Akadémia háttércsatornákat és fedőcégeket használ amerikai chipek beszerzésére, hogy háborús játékokban és nukleáris fegyverek szimulációjában használt szuperszámítógépeket építsen.
A fő ok az lehet, hogy semmi értelme két vagy több kínai exascale rendszer nyilvános szereplésének a Top500-ban azon kívül, hogy felbosszantja az amerikai kereskedelmi minisztériumot, és még szigorúbb szankciókat kockáztat a Biden-kormányzat részéről. Végső soron ezek a gépek eszközök, amelyek mindenféle számításigényes feladatot végeznek - egyesek az emberiség javát szolgálják, mások pedig a nukleáris arzenálok világméretű hatékonyságának biztosítását. A gépeknek nem kell a Top500-as listán szerepelniük ahhoz, hogy elvégezzék a munkájukat - így a kínaiak nem is verik az eredményeiket nagy dobra.
Az első európai szuperszámítógép várhatóan jövőre fogja áttörni az exaflopos határt
De míg a kínai szuperszámítógépek rejtőzködnek, addig Európa az elmúlt években folyamatosan előretört a ranglistán. Az első évfordulóját ünneplő finn LUMI szuperszámítógép a világ harmadik legerősebb rendszere. Tavaly ősszel az olasz Leonardo rendszer kiszorította az amerikai Summitot és a 4. helyet szerezte meg. Az azóta eltelt hat hónap alatt a Leonardo még nagyobb teljesítményre tett szert, és a tavaly őszi 174 petaflops után már 238 petaflopsot tudhat magáénak. A németországi Jülichi Szuperszámítógépes Központ Jupiter rendszerének befejezését követően Európa várhatóan még előrébb lesz, a rendszer már 2023 végén vagy 2024 elején üzembe állhat.
Míg Európa az első exascale rendszerére vár, addig az Egyesült Államokban türelmetlenül várják az Argonne Nemzeti Laboratórium Aurora szuperszámítógépének befejezését. A rendszer 2018 óta késik, mivel az Intel nem szállította le a Sapphire Rapids CPU-kat és a Ponte Vecchio GPU-szervereket. A kirakós utolsó darabja végül az Intel 4. generációs Xeon Scalable rendszereinek januári bevezetésével érkezett meg. Bár az Argonne lekéste a mostani Top500-on való részvétel határidejét, valószínűnek tűnik, hogy a rendszer - amely a Linpack benchmarkban várhatóan két exaflopos teljesítményt ér el - 2023 második felében fog megjelenni.
A Top500.org félévente közzéteszi a világ leggyorsabb szuperszámítógépeinek listáját, így tettek most is. Az első az Oak Ridge Nemzeti Laboratóriumban (Tennessee, USA) található Frontier rendszer, és ez az egyetlen, amelynek számítási teljesítménye meghaladja az egy exaflopsot. Általánosságban véve az amerikai és az európai szuperszámítógépek megőrizték pozíciójukat, de Kína feltűnően visszaszorul a listáról. Kína utolsó versenyképes rendszere, amely a Top500-as lista elején szerepelt a 61,4 petaflopos Tianhe-2A volt, amely 2018-ban debütált. A nagyobb teljesítményű, 93 petaflopos Sunway TaihuLight még régebbi, hiszen már 2016-ban felkerült a Top500-as rangsorba.
De nyílt titok, hogy a kínaiaknak több exascale-osztályú rendszerük is van, amelyek képesek felvenni a versenyt az amerikai Frontier rendszerrel, csak Kína nem beszél róluk. Az elmúlt néhány évben a Top500-ba egyre kevesebb pályázat érkezett Kínából. Azok, amelyek bekerültek, nagyrészt kisebb ipari szereplőktől származnak az egy számjegyű petaflopos tartományban. Kína továbbra is az egyik legnagyobb szereplő, 134 rendszerrel vesznek részt a friss rangsorban, ez a szám azonban folyamatosan csökken. 2023-ban már csak egy új rendszert jelentettek, a Geely Wise Star Dubhe a 185. helyet foglalja el. Ezt a Lenovo a Geely autógyártó számára építette (övék a Volvo és a Lotus márka is), és 1280 darab 32 magos Sapphire Rapids Xeon Scalable processzorral rendelkezik.
A Frontier egy évvel ezelőtt, a 2022. júniusi listán jelent meg, az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának szuperszámítógépe a 442 petaflopos japán Fugakut előzte meg. Ezt jelentős előrelépésnek és az USA visszatérésének nevezték, amely hosszú ideig vezető pozíciót töltött be a nemzetközi rangsorban. Az "elsőség" azonban csak papíron van meg, mert már 2021 óta tudjuk, hogy a kínai Sunway Oceanlite és Tianhe-3 rendszerek a Linpack benchmarkban átlépték az exaflopos határt. Egyik rendszer sem szerepel a Top500-as rangsorban.
A kínaiak visszavonulásának több oka lehet. Lehet, hogy ez azt mutatja, hogy az amerikai kereskedelmi korlátozások elérik a kívánt hatást. Kína számos nemzeti szuperszámítógépes központja felkerült az amerikai szankciós listákra, és így szigorúbb exportellenőrzés alá esnek a nekik szállított érzékeny technológiák. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a fent említett Oceanlite és Tianhe-3 rendszerek nem az Intel, az AMD vagy az Nvidia chipjeit használják, hanem ezek saját fejlesztésű chiparchitektúrákon alapulnak. Ez nem jelenti azt, hogy az amerikai korlátozások ne nehezítették volna meg a kínai szuperszámítógép-fejlesztést: ezeket a chipeket szinte biztosan nem Kínában gyártják, ahol az ország legfejlettebb gyárai csak mostanában tettek szert arra a képességre, hogy 14 nm-es eljárással gyártsanak chipeket.
A gyár nélküli kínai Biren chipgyártó például kénytelen volt átdolgozni a terveit, hogy megfeleljen a tavaly ősszel életbe lépett, a maximális átviteli sebességre vonatkozó amerikai korlátozásoknak. A saját HPC-központú chipek tervezése tehát korántsem jelent megoldást. Vannak arra utaló bizonyítékok is, hogy a Kínai Műszaki Fizikai Akadémia háttércsatornákat és fedőcégeket használ amerikai chipek beszerzésére, hogy háborús játékokban és nukleáris fegyverek szimulációjában használt szuperszámítógépeket építsen.
A fő ok az lehet, hogy semmi értelme két vagy több kínai exascale rendszer nyilvános szereplésének a Top500-ban azon kívül, hogy felbosszantja az amerikai kereskedelmi minisztériumot, és még szigorúbb szankciókat kockáztat a Biden-kormányzat részéről. Végső soron ezek a gépek eszközök, amelyek mindenféle számításigényes feladatot végeznek - egyesek az emberiség javát szolgálják, mások pedig a nukleáris arzenálok világméretű hatékonyságának biztosítását. A gépeknek nem kell a Top500-as listán szerepelniük ahhoz, hogy elvégezzék a munkájukat - így a kínaiak nem is verik az eredményeiket nagy dobra.
Az első európai szuperszámítógép várhatóan jövőre fogja áttörni az exaflopos határt
De míg a kínai szuperszámítógépek rejtőzködnek, addig Európa az elmúlt években folyamatosan előretört a ranglistán. Az első évfordulóját ünneplő finn LUMI szuperszámítógép a világ harmadik legerősebb rendszere. Tavaly ősszel az olasz Leonardo rendszer kiszorította az amerikai Summitot és a 4. helyet szerezte meg. Az azóta eltelt hat hónap alatt a Leonardo még nagyobb teljesítményre tett szert, és a tavaly őszi 174 petaflops után már 238 petaflopsot tudhat magáénak. A németországi Jülichi Szuperszámítógépes Központ Jupiter rendszerének befejezését követően Európa várhatóan még előrébb lesz, a rendszer már 2023 végén vagy 2024 elején üzembe állhat.
Míg Európa az első exascale rendszerére vár, addig az Egyesült Államokban türelmetlenül várják az Argonne Nemzeti Laboratórium Aurora szuperszámítógépének befejezését. A rendszer 2018 óta késik, mivel az Intel nem szállította le a Sapphire Rapids CPU-kat és a Ponte Vecchio GPU-szervereket. A kirakós utolsó darabja végül az Intel 4. generációs Xeon Scalable rendszereinek januári bevezetésével érkezett meg. Bár az Argonne lekéste a mostani Top500-on való részvétel határidejét, valószínűnek tűnik, hogy a rendszer - amely a Linpack benchmarkban várhatóan két exaflopos teljesítményt ér el - 2023 második felében fog megjelenni.