SG.hu
5 év börtönt kapott egy csaló, aki azt állította neki járnak a YouTube jogdíjai
A történelem talán legnagyobb zenei jogdíjcsalója 50 ezer dal jogait mondta magáénak, és ezzel 23 millió dollár bevételt szerzett. Mindezt a YouTube jogdíjakat felügyelő rendszerének manipulálásával érte el.
Jose Terant 70 hónap börtönbüntetésre ítélte az amerikai kormány. "Jelentős büntetést kapott" - írta Gary Restaino, az arizonai körzet ügyésze az ítélethozatalról szóló feljegyzésben. Teran öt éven keresztül "mohósága és a nagyfokú kapzsiság" miatt csalárd módon 50 000 dal jogait követelte magának. A csalás összesen 23 millió dollár jogdíjbevételt irányított át a többnyire latin művészektől Teran és társai bankszámláira. Az ítélethozatalról szóló feljegyzés szerint Teran "több mint 6 millió dollár személyes nyereségre tett szert", és még azután is zsebre tett 190 000 dollárt lopott jogdíjakból - amelyeket eltitkolt a tisztviselők elől -, hogy vádat emeltek ellene a csalás miatt. Részben emiatt Teran "magas kockázatúnak számít a bűnismétlés szempontjából" - írta Restaino.
Restaino szerint a súlyos ítéletre nem csak azért volt szükség, hogy Terant elrettentse a jövőbeni csalásoktól, hanem azért is fontos volt, hogy általában elrettentse az embereket attól, hogy hasonló tevékenységbe vágjanak, mert azt hihetik, hogy "bármilyen lehetséges büntetés megéri a kifizetést" - írta Restaino. Teran büntetése egyébként az ajánlott büntetési tétel alsó határán van, de ez megfelelő volt ahhoz, hogy "tükrözze a bűncselekmény súlyosságát és visszatartsa a jövőbeli elkövetőket". Az áldozatoknak fizetendő kártérítésről még nem határoztak. Előzetesen 1,4 millió dollárban állapították meg a jóvátétel összegét, de a kormány megpróbál kapcsolatot teremteni az áldozatokkal. Közülük sokan az Egyesült Államokon kívül élnek, ezért spanyolul is megpróbálkoznak az információgyűjtéssel.
Batista és Teran 2017-től kezdődően MediaMuv néven létrehozott egy lemezkiadót, hogy a YouTube-on található dalok tulajdonjogának igénylésével ki nem fizetett jogdíjakat foglaljon le. Az ítélethozatalról szóló feljegyzés szerint ezt úgy tették, hogy felvettek nyolc alkalmazottat és a YouTube-on "olyan rögzített dalok után kutattak, amelyeket nem értékesítettek aktívan". A dalok kiválasztása után a MediaMuv manipulálta a YouTube rendszerét, amely a zenei jogtulajdonosoknak fizet. Az év elején Teran bűnösnek vallotta magát összeesküvésben, távirati csalásban és pénzmosásban, végül beismerte, hogy Webster Batista Fernandezzel összeesküdött "körülbelül 50 000 dalcím jogdíjfizetésének ellopására". Batista 2022 áprilisában vádalkut kötött, és "kulcsfontosságú betekintést" adott abba, hogyan működött az átverés, míg Teran igyekezett harcolni a vádak ellen, és kezdetben ártatlannak vallotta magát.
A YouTube egy tartalomkezelő és tartalomazonosító rendszerrel segíti a jogtulajdonosokat a hangfelvételek jogdíjainak azonosításában és beszedésében. De sok művész és csapata nem fér hozzá ezekhez az eszközökhöz, és ehelyett egy külsőc éget bíznak meg a szerzői jogok és a jogdíjfizetések ellenőrzésével. A YouTube rendszere tehát kitermelte a jogkezelő csoportok háziiparát, amelyek részesülnek a jogdíjfizetésekből. Ezek egyike az AdRev, amellyel a MediaMuv társult, hogy az ellopott 50 000 dalból álló könyvtáruknak "a hitelesség nagyobb látszatát keltse" - írta Restaino. Sok előadóművész és zenei kiadó nem vesz fel jogkezelő csoportot, így jön létre az a sebezhető ökoszisztéma, amelyet Teran és társai kihasználtak. Egy zenei menedzser, akinek művészei a MediaMuv átverésének áldozatai voltak elmondta, hogy "szinte lehetetlen" volt felfedezni a MediaMuv jogdíjlopását, mivel nem volt hozzáférésük a YouTube felügyeleti eszközeihez.
A MediaMuv átverése nem egyedülálló. A YouTube csalók általában a dalok jogdíjainak kis százalékát követelik, remélve, hogy észrevétlenek maradnak azáltal, hogy olyan dalokat vesznek célba, amelyeknek több jogtulajdonosa van, akik valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi jogdíjat szednek be. A MediaMuv azonban "pimaszabb" volt, gyakran a mesterfelvételek vagy kiadványok jogdíjainak 100 százalékát követelték. Az AdRev révén a MediaMuv olyan jogdíjakat gyűjtött be, amelyek más jogtulajdonosokat illetnek meg. Ezek 2017-től kezdve elkezdtek kapcsolatba lépni a MediaMuv-val és az AdRev-vel előbbi hamis szerzői jogi igényei miatt, amelyekről egyesek úgy vélték, hogy valójában tévedésről van szó.
Egy 2019-es figyelmeztetés arról, hogy a MediaMuv szerzői jogi követelése hamis
Amikor azonban ezek a szerzői jogi viták felmerültek, Teran nem volt hajlandó meghátrálni vagy elismerni, hogy nem a MediaMuv a jogos tulajdonos. Hasonlóképpen az AdRev bízott benne, hogy a MediaMuv a törvényes tulajdonos, és a panaszokat hétköznapi problémáknak könyvelték el, amelyek egy kiterjedt dalgyűjtemény kezelése során bármikor előfordulhatnak. A vizsgálat során nem emeltek vádat a YouTube vagy az AdRev ellen, és az AdRev együttműködött az amerikai adóhivatal (IRS) és az arizonai ügyészség vizsgálataiban. A jogos tulajdonosok mindazonáltal nem adták fel és folytatták a MediaMuv elleni küzdelmet. Aztán 2019-ben az IRS vizsgálatot indított a MediaMuv ellen, mivel gyanússá vált, hogy a MediaMuv több olyan bankszámlát használt, amelyeket hamis nevek alatt regisztráltak az AdRevtől érkező kifizetések továbbutalásához. Teran és Batista potenciálisan több, mint öt emberrel együtt osztozott meg a 23 millió dolláros jogdíjon, de a többieket még nem vádolták meg bűncselekményekkel.
A csalás tehát egyszerű volt, és nem világos, hogy nem működne-e ma is ugyanígy. A művészek megpróbáltak csoportos keresetet indítani a YouTube ellen, hogy hozzáférést kapjanak a jogdíjakat ellenőrző rendszerekhez és megállítsák a jogdíjlopást, de a keresetüket e hónap elején elutasították. Bárki megkísérelhet újra végrehajtani hasonló átverést, és az amerikai kormány szerint Teran esetében is magas az újbóli elkövetés kockázata. 12 nappal azután, hogy beidézték a vádemelésre, azonnal létrehozott egy új bankszámlát, hogy az AdRevtől küldött további lopott kifizetéseket elrejtse.
Jose Terant 70 hónap börtönbüntetésre ítélte az amerikai kormány. "Jelentős büntetést kapott" - írta Gary Restaino, az arizonai körzet ügyésze az ítélethozatalról szóló feljegyzésben. Teran öt éven keresztül "mohósága és a nagyfokú kapzsiság" miatt csalárd módon 50 000 dal jogait követelte magának. A csalás összesen 23 millió dollár jogdíjbevételt irányított át a többnyire latin művészektől Teran és társai bankszámláira. Az ítélethozatalról szóló feljegyzés szerint Teran "több mint 6 millió dollár személyes nyereségre tett szert", és még azután is zsebre tett 190 000 dollárt lopott jogdíjakból - amelyeket eltitkolt a tisztviselők elől -, hogy vádat emeltek ellene a csalás miatt. Részben emiatt Teran "magas kockázatúnak számít a bűnismétlés szempontjából" - írta Restaino.
Restaino szerint a súlyos ítéletre nem csak azért volt szükség, hogy Terant elrettentse a jövőbeni csalásoktól, hanem azért is fontos volt, hogy általában elrettentse az embereket attól, hogy hasonló tevékenységbe vágjanak, mert azt hihetik, hogy "bármilyen lehetséges büntetés megéri a kifizetést" - írta Restaino. Teran büntetése egyébként az ajánlott büntetési tétel alsó határán van, de ez megfelelő volt ahhoz, hogy "tükrözze a bűncselekmény súlyosságát és visszatartsa a jövőbeli elkövetőket". Az áldozatoknak fizetendő kártérítésről még nem határoztak. Előzetesen 1,4 millió dollárban állapították meg a jóvátétel összegét, de a kormány megpróbál kapcsolatot teremteni az áldozatokkal. Közülük sokan az Egyesült Államokon kívül élnek, ezért spanyolul is megpróbálkoznak az információgyűjtéssel.
Batista és Teran 2017-től kezdődően MediaMuv néven létrehozott egy lemezkiadót, hogy a YouTube-on található dalok tulajdonjogának igénylésével ki nem fizetett jogdíjakat foglaljon le. Az ítélethozatalról szóló feljegyzés szerint ezt úgy tették, hogy felvettek nyolc alkalmazottat és a YouTube-on "olyan rögzített dalok után kutattak, amelyeket nem értékesítettek aktívan". A dalok kiválasztása után a MediaMuv manipulálta a YouTube rendszerét, amely a zenei jogtulajdonosoknak fizet. Az év elején Teran bűnösnek vallotta magát összeesküvésben, távirati csalásban és pénzmosásban, végül beismerte, hogy Webster Batista Fernandezzel összeesküdött "körülbelül 50 000 dalcím jogdíjfizetésének ellopására". Batista 2022 áprilisában vádalkut kötött, és "kulcsfontosságú betekintést" adott abba, hogyan működött az átverés, míg Teran igyekezett harcolni a vádak ellen, és kezdetben ártatlannak vallotta magát.
A YouTube egy tartalomkezelő és tartalomazonosító rendszerrel segíti a jogtulajdonosokat a hangfelvételek jogdíjainak azonosításában és beszedésében. De sok művész és csapata nem fér hozzá ezekhez az eszközökhöz, és ehelyett egy külsőc éget bíznak meg a szerzői jogok és a jogdíjfizetések ellenőrzésével. A YouTube rendszere tehát kitermelte a jogkezelő csoportok háziiparát, amelyek részesülnek a jogdíjfizetésekből. Ezek egyike az AdRev, amellyel a MediaMuv társult, hogy az ellopott 50 000 dalból álló könyvtáruknak "a hitelesség nagyobb látszatát keltse" - írta Restaino. Sok előadóművész és zenei kiadó nem vesz fel jogkezelő csoportot, így jön létre az a sebezhető ökoszisztéma, amelyet Teran és társai kihasználtak. Egy zenei menedzser, akinek művészei a MediaMuv átverésének áldozatai voltak elmondta, hogy "szinte lehetetlen" volt felfedezni a MediaMuv jogdíjlopását, mivel nem volt hozzáférésük a YouTube felügyeleti eszközeihez.
A MediaMuv átverése nem egyedülálló. A YouTube csalók általában a dalok jogdíjainak kis százalékát követelik, remélve, hogy észrevétlenek maradnak azáltal, hogy olyan dalokat vesznek célba, amelyeknek több jogtulajdonosa van, akik valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy mennyi jogdíjat szednek be. A MediaMuv azonban "pimaszabb" volt, gyakran a mesterfelvételek vagy kiadványok jogdíjainak 100 százalékát követelték. Az AdRev révén a MediaMuv olyan jogdíjakat gyűjtött be, amelyek más jogtulajdonosokat illetnek meg. Ezek 2017-től kezdve elkezdtek kapcsolatba lépni a MediaMuv-val és az AdRev-vel előbbi hamis szerzői jogi igényei miatt, amelyekről egyesek úgy vélték, hogy valójában tévedésről van szó.
We've been getting reports that MediaMuv and AK Music are falsely claiming YouTube videos containing music from Doki Doki Literature Club. DDLC music is composed and owned fully by Team Salvato (Dan Salvato LLC). Please dispute these fake claims, and we'll look into it too.
— Team Salvato (@TeamSalvato) April 8, 2019
Egy 2019-es figyelmeztetés arról, hogy a MediaMuv szerzői jogi követelése hamis
Amikor azonban ezek a szerzői jogi viták felmerültek, Teran nem volt hajlandó meghátrálni vagy elismerni, hogy nem a MediaMuv a jogos tulajdonos. Hasonlóképpen az AdRev bízott benne, hogy a MediaMuv a törvényes tulajdonos, és a panaszokat hétköznapi problémáknak könyvelték el, amelyek egy kiterjedt dalgyűjtemény kezelése során bármikor előfordulhatnak. A vizsgálat során nem emeltek vádat a YouTube vagy az AdRev ellen, és az AdRev együttműködött az amerikai adóhivatal (IRS) és az arizonai ügyészség vizsgálataiban. A jogos tulajdonosok mindazonáltal nem adták fel és folytatták a MediaMuv elleni küzdelmet. Aztán 2019-ben az IRS vizsgálatot indított a MediaMuv ellen, mivel gyanússá vált, hogy a MediaMuv több olyan bankszámlát használt, amelyeket hamis nevek alatt regisztráltak az AdRevtől érkező kifizetések továbbutalásához. Teran és Batista potenciálisan több, mint öt emberrel együtt osztozott meg a 23 millió dolláros jogdíjon, de a többieket még nem vádolták meg bűncselekményekkel.
A csalás tehát egyszerű volt, és nem világos, hogy nem működne-e ma is ugyanígy. A művészek megpróbáltak csoportos keresetet indítani a YouTube ellen, hogy hozzáférést kapjanak a jogdíjakat ellenőrző rendszerekhez és megállítsák a jogdíjlopást, de a keresetüket e hónap elején elutasították. Bárki megkísérelhet újra végrehajtani hasonló átverést, és az amerikai kormány szerint Teran esetében is magas az újbóli elkövetés kockázata. 12 nappal azután, hogy beidézték a vádemelésre, azonnal létrehozott egy új bankszámlát, hogy az AdRevtől küldött további lopott kifizetéseket elrejtse.