Berta Sándor
Hatalmas a katyvasz a 3D zene körül Jean-Michel Jarre szerint
A világhírű művész az új alkotással Pierre Henry egykori francia zeneszerző előtt tiszteleg.
A francia elektronikus zene úttörője, a 74 éves Jean-Michel Jarre új zenei albumot készített Oxymore címmel, amely október 21-én jelenik meg és fejhallgatóval hallgatva teljesen 3D-s hangzást biztosít. "Az Oxymore zenéjét 7.1-es hangszórókkal komponáltam és később a többcsatornás keverések mellett sztereó változatot is készítettem belőle. A természetben nincs sztereó hangzás. Minden hang, amit hallunk, a körülöttünk lévő monoforrásokból származik - például amikor itt beszélgetünk egymással vagy amikor egy autó elhalad mellettünk. Ezért a 3D hang és a fejhallgatós lejátszás közelebb áll a természetes halláshoz, mint a sztereó lejátszás" - jelentette ki Jean-Michel Jarre, aki az 1960-as évek végén kezdte munkásságát balett-, film- és zenei kompozíciókkal, majd 1976-ban az Oxygene című albumával érte el az áttörést.
A szerző hozzátette, hogy az Oxymore megalkotásakor is az Ableton Live rendszert használta, a mixet is azzal készítette el és az Avid Pro Tools segítségével véglegesítette. A térhatású hangzáshoz az L-Acoustics L-ISA Studio-t használták, amelyet az élő koncertjeihez is alkalmaznak. Végül az Oxymore többcsatornás változatait a Steinberg Nuendo programmal készítették el. A 3D projekt különböző kimeneti formátumait átkonvertálták. A stúdióban az alkotást az Ollo S4X, a Sennheiser HD 600, valamint további közel 80 fejhallgató bevonásával tesztelte. Ekkor derült ki, hogy számos modell túl sok basszust tartalmazott, mint például az Apple AirPods Max, míg a Sony MDR-7506, a Bose 700 és az Apple AirPods jól szóltak.
"A sztereóban az előttem lévő hangokat 2D-ben kell elrendeznem újabb és újabb rétegekbe, mint egy festőnek. Ha túl sok réteget viszek fel, akkor az egész egy "szürke egyveleggé" válik. Ezért a sztereóban érvényesül a kevesebb több elv. A 3D-ben viszont minden hang saját teret foglal el és ez teljesen új megközelítésekre ad lehetőségeket. A sztereó mix ráadásul tartalmazza a 360 fokos verziók minden elemét. Sztereóban másképp kell keverni, mint 3D-ben, mert a hangok másképp olvadnak össze. A sztereó kisebb teret kínál, az egyes sávok frekvenciatartományai jobban átfedik egymást. Ezt figyelembe kell venni a keverésnél, különösen a basszus és az alsó középhangok esetében."
"Nem vagyok híve a sztereó felvételek 3D-be való átalakításának. Egyszerűen nem működik. De az ipar úgy gondolja, hogy a sztereó albumokat 3D-sre tudja konvertálni. Ez nagy hiba. Kreatív szempontból a kezdetektől fogva az új dolgokhoz kell tervezni a zenét. Semmi értelme Frank Sinatrát 3D-ben remixelni, hogy a hangja a fejed körül keringjen. Ez senkit sem érdekel. Az ízlés kérdése, hogy vannak olyan jazzfelvételek, amelyek nagyon meggyőzően szólnak Dolby Atmos-ban. Charlie Parkert és John Coltrane-t monóban, nagy mikrofonokkal vették fel. Akkoriban más volt a technika. Ugyanilyen képtelenség lenne egy Rembrandt-festményt 3D-ben digitalizálni. Nem látom ennek semmi értelmét" - összegezte véleményét a zeneszerző.
Jarre kitért arra is, hogy mennyire elégedett a Dolby Atmos-szal. Mint kifejtette: "Még mindig a háromdimenziós zenei produkciók sötét korszakában vagyunk. Eddig nem voltam nagy rajongója a binaurális mixeknek három okból: először is a hangszerek másképp keverednek. A binaurális keverékek így veszítenek a dinamikából a basszusban és az alsó középtartományban. Másodszor, a Dolby Atmos keverőeszközöket nem a zenéhez, hanem a mozikhoz fejlesztették ki. A párbeszédek hangosan jönnek elölről, a hátsó csatornák csendesebbek. A zenében azonban a hallgató középen ül és az összes hangszóró körülötte egyenlő. Harmadszor, a fejhallgatók binaurális átalakításához használt szűrőket filmekhez is kifejlesztették. Bármilyen változtatást kompenzálni kell."
"A Dolby tisztában van a problémákkal, és szorosan együttműködik a zenészekkel. De jelenleg nem férünk hozzá azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel a binaurális átviteli szűrőket a saját igényeinkhez igazíthatjuk." A zenész kiemelte, hogy a Sony 360 Real Audio-t a Fraunhofer Társaság fejlesztette ki. A hangszórók esetében ez a legjobb 3D formátum a piacon, de a fejhallgatók átviteli szűrői rosszak. Elkészítették az Oxygene című album tesztverzióját 360 Real Audio-ban és egyáltalán nem hangzott jól. Ez rejtély volt a számukra. Beszéltek erről a Fraunhofer szakembereivel, de nem tudják, hogy mi okozta a jelenséget.
Az elektronikus zene úttörője elmondta még, hogy az Apple, az Amazon és a Tidal stream-szolgáltatásai különböző formátumokban kínálnak 3D-s zenét. Ő úgy látja, hogy az Apple meg akarja győzni a hallgatókat arról, hogy az ő automatikus rendszerükkel bármilyen sztereó mixet 3D-sre lehet konvertálni és utána jobban fog szólni. De ez nem igaz: csak felerősítik a basszust, adnak hozzá némi visszhangot és növelik a hangerőt. A hallgatók azt hiszik, hogy csak azért hangzik jobban, mert hangosabb. Ráadásul a 3D-s zenék lejátszása a stream-szolgáltatások között eltér, mivel az Apple, a Dolby és a Sony különböző formátumokat használnak. E formátumproblémák ellensúlyozására az Oxymore-on minden platformra külön 3D-s mixet kellett készíteniük, ami nagy probléma volt. Egy stúdió számára jelenleg szinte lehetetlen, hogy minden egyes platformra és formátumra megfelelő többcsatornás mesterfelvételt készítsen.
A francia elektronikus zene úttörője, a 74 éves Jean-Michel Jarre új zenei albumot készített Oxymore címmel, amely október 21-én jelenik meg és fejhallgatóval hallgatva teljesen 3D-s hangzást biztosít. "Az Oxymore zenéjét 7.1-es hangszórókkal komponáltam és később a többcsatornás keverések mellett sztereó változatot is készítettem belőle. A természetben nincs sztereó hangzás. Minden hang, amit hallunk, a körülöttünk lévő monoforrásokból származik - például amikor itt beszélgetünk egymással vagy amikor egy autó elhalad mellettünk. Ezért a 3D hang és a fejhallgatós lejátszás közelebb áll a természetes halláshoz, mint a sztereó lejátszás" - jelentette ki Jean-Michel Jarre, aki az 1960-as évek végén kezdte munkásságát balett-, film- és zenei kompozíciókkal, majd 1976-ban az Oxygene című albumával érte el az áttörést.
A szerző hozzátette, hogy az Oxymore megalkotásakor is az Ableton Live rendszert használta, a mixet is azzal készítette el és az Avid Pro Tools segítségével véglegesítette. A térhatású hangzáshoz az L-Acoustics L-ISA Studio-t használták, amelyet az élő koncertjeihez is alkalmaznak. Végül az Oxymore többcsatornás változatait a Steinberg Nuendo programmal készítették el. A 3D projekt különböző kimeneti formátumait átkonvertálták. A stúdióban az alkotást az Ollo S4X, a Sennheiser HD 600, valamint további közel 80 fejhallgató bevonásával tesztelte. Ekkor derült ki, hogy számos modell túl sok basszust tartalmazott, mint például az Apple AirPods Max, míg a Sony MDR-7506, a Bose 700 és az Apple AirPods jól szóltak.
"A sztereóban az előttem lévő hangokat 2D-ben kell elrendeznem újabb és újabb rétegekbe, mint egy festőnek. Ha túl sok réteget viszek fel, akkor az egész egy "szürke egyveleggé" válik. Ezért a sztereóban érvényesül a kevesebb több elv. A 3D-ben viszont minden hang saját teret foglal el és ez teljesen új megközelítésekre ad lehetőségeket. A sztereó mix ráadásul tartalmazza a 360 fokos verziók minden elemét. Sztereóban másképp kell keverni, mint 3D-ben, mert a hangok másképp olvadnak össze. A sztereó kisebb teret kínál, az egyes sávok frekvenciatartományai jobban átfedik egymást. Ezt figyelembe kell venni a keverésnél, különösen a basszus és az alsó középhangok esetében."
"Nem vagyok híve a sztereó felvételek 3D-be való átalakításának. Egyszerűen nem működik. De az ipar úgy gondolja, hogy a sztereó albumokat 3D-sre tudja konvertálni. Ez nagy hiba. Kreatív szempontból a kezdetektől fogva az új dolgokhoz kell tervezni a zenét. Semmi értelme Frank Sinatrát 3D-ben remixelni, hogy a hangja a fejed körül keringjen. Ez senkit sem érdekel. Az ízlés kérdése, hogy vannak olyan jazzfelvételek, amelyek nagyon meggyőzően szólnak Dolby Atmos-ban. Charlie Parkert és John Coltrane-t monóban, nagy mikrofonokkal vették fel. Akkoriban más volt a technika. Ugyanilyen képtelenség lenne egy Rembrandt-festményt 3D-ben digitalizálni. Nem látom ennek semmi értelmét" - összegezte véleményét a zeneszerző.
Jarre kitért arra is, hogy mennyire elégedett a Dolby Atmos-szal. Mint kifejtette: "Még mindig a háromdimenziós zenei produkciók sötét korszakában vagyunk. Eddig nem voltam nagy rajongója a binaurális mixeknek három okból: először is a hangszerek másképp keverednek. A binaurális keverékek így veszítenek a dinamikából a basszusban és az alsó középtartományban. Másodszor, a Dolby Atmos keverőeszközöket nem a zenéhez, hanem a mozikhoz fejlesztették ki. A párbeszédek hangosan jönnek elölről, a hátsó csatornák csendesebbek. A zenében azonban a hallgató középen ül és az összes hangszóró körülötte egyenlő. Harmadszor, a fejhallgatók binaurális átalakításához használt szűrőket filmekhez is kifejlesztették. Bármilyen változtatást kompenzálni kell."
"A Dolby tisztában van a problémákkal, és szorosan együttműködik a zenészekkel. De jelenleg nem férünk hozzá azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel a binaurális átviteli szűrőket a saját igényeinkhez igazíthatjuk." A zenész kiemelte, hogy a Sony 360 Real Audio-t a Fraunhofer Társaság fejlesztette ki. A hangszórók esetében ez a legjobb 3D formátum a piacon, de a fejhallgatók átviteli szűrői rosszak. Elkészítették az Oxygene című album tesztverzióját 360 Real Audio-ban és egyáltalán nem hangzott jól. Ez rejtély volt a számukra. Beszéltek erről a Fraunhofer szakembereivel, de nem tudják, hogy mi okozta a jelenséget.
Az elektronikus zene úttörője elmondta még, hogy az Apple, az Amazon és a Tidal stream-szolgáltatásai különböző formátumokban kínálnak 3D-s zenét. Ő úgy látja, hogy az Apple meg akarja győzni a hallgatókat arról, hogy az ő automatikus rendszerükkel bármilyen sztereó mixet 3D-sre lehet konvertálni és utána jobban fog szólni. De ez nem igaz: csak felerősítik a basszust, adnak hozzá némi visszhangot és növelik a hangerőt. A hallgatók azt hiszik, hogy csak azért hangzik jobban, mert hangosabb. Ráadásul a 3D-s zenék lejátszása a stream-szolgáltatások között eltér, mivel az Apple, a Dolby és a Sony különböző formátumokat használnak. E formátumproblémák ellensúlyozására az Oxymore-on minden platformra külön 3D-s mixet kellett készíteniük, ami nagy probléma volt. Egy stúdió számára jelenleg szinte lehetetlen, hogy minden egyes platformra és formátumra megfelelő többcsatornás mesterfelvételt készítsen.