Berta Sándor
Műholdakkal és bójákkal követik a műanyag szemetet az óceánokban
Az óceánokban lévő szeméthegyek létezése nem valami távoli rémtörténet, a partmenti lakók a világ bármely táján találkozhatnak velük, a Föld egyetlen része sem maradt érintetlenül.
A Fraunhofer Társaság Tengeri Logisztikai és Szolgáltatások Központja nemzetközi partnerekkel közösen, önállóan dolgozó víz alatti robotok segítségével, a SeaClear projekt keretében akarja a lehető legtöbb műanyag hulladékot feltérképezni, osztályozni és eltávolítani a tengerekből. Emellett az Európai Űrügynökség (ESA) olyan szenzorokat tesztel, amelyekkel mérhető a tengerekben lévő műanyagmennyiség. Eddig az úszó műanyaghegyek összegyűlése, mozgása és kiterjedése ismeretlen volt a szakemberek számára. Az ESA pont ezért hív több technológiát (műholdak, drónok stb.) is segítségül, amelyek, ha beválnak, lehetővé tehetik a hulladék állandó és globális ellenőrzését.
Az ESA segíteni akar a különböző országoknak és vállalatoknak az óceánok megtisztításában. A tengerekben lévő műanyag egyre nagyobb problémát jelent. Az Európai Űrügynökség úgy véli, hogy percenként egy teherautónyi műanyag kerül az óceánokba. Műanyag szívószálaktól kezdve vizespalackokon át a különféle csomagolásokig mindenféle fajtájú van. A nagyobb darabokat a tengeri élőlények, például a cápák vagy a bálnák fogyasztják el, de a sós víz, a hullámzás és az UV-sugárzás hatására idővel mindegyik - lassan, de biztosan - mikroméretűvé foszlik szét, amelyeket még a kis halak is könnyen lenyelnek és amelyek később a mi gyomrunkba kerülnek.
Az óceánok megtisztításának megkönnyítése érdekében a kutatók most műholdakkal akarják nyomon követni, hogy kiderítsék merre áramlik a műanyaghulladék és hol halmozódik fel. A szemét az áramlatoktól függően bonyolult útvonalakat tud bejárni. Az útvonalak nyomon követése érdekében a Collecte Localization Satellites francia szervezet kis, nyomon követhető fabójákat kötött üres műanyag palackokra és azokat Indonézia partjai mentén a tengerbe dobta. Ezek a bóják egész nyáron a tengerben fognak úszni és adatokat küldenek a műholdaknak. A nyomon követhető bóják az Európai Űrügynökség MARLISAT nevű projektjének a részét képezik, amelynek keretében műholdak is készítenek felvételeket az űrből, hogy nyomon kövessék az óceánokban található műanyaghulladékot.
Ezzel párhuzamosan egy mesterséges intelligenciát arra is betanítanak, hogy magától megtalálja az óceánban lévő szemétszigeteket. A MARLISAT célja, hogy segítse az óceánok tisztításában érdekelt országokat és vállalatokat. Amennyiben ugyanis tudják, hogy hol van a műanyaghulladék, akkor sokkal könnyebben lehet azt kihalászni és ártalmatlanítani.
A Fraunhofer Társaság Tengeri Logisztikai és Szolgáltatások Központja nemzetközi partnerekkel közösen, önállóan dolgozó víz alatti robotok segítségével, a SeaClear projekt keretében akarja a lehető legtöbb műanyag hulladékot feltérképezni, osztályozni és eltávolítani a tengerekből. Emellett az Európai Űrügynökség (ESA) olyan szenzorokat tesztel, amelyekkel mérhető a tengerekben lévő műanyagmennyiség. Eddig az úszó műanyaghegyek összegyűlése, mozgása és kiterjedése ismeretlen volt a szakemberek számára. Az ESA pont ezért hív több technológiát (műholdak, drónok stb.) is segítségül, amelyek, ha beválnak, lehetővé tehetik a hulladék állandó és globális ellenőrzését.
Az ESA segíteni akar a különböző országoknak és vállalatoknak az óceánok megtisztításában. A tengerekben lévő műanyag egyre nagyobb problémát jelent. Az Európai Űrügynökség úgy véli, hogy percenként egy teherautónyi műanyag kerül az óceánokba. Műanyag szívószálaktól kezdve vizespalackokon át a különféle csomagolásokig mindenféle fajtájú van. A nagyobb darabokat a tengeri élőlények, például a cápák vagy a bálnák fogyasztják el, de a sós víz, a hullámzás és az UV-sugárzás hatására idővel mindegyik - lassan, de biztosan - mikroméretűvé foszlik szét, amelyeket még a kis halak is könnyen lenyelnek és amelyek később a mi gyomrunkba kerülnek.
Az óceánok megtisztításának megkönnyítése érdekében a kutatók most műholdakkal akarják nyomon követni, hogy kiderítsék merre áramlik a műanyaghulladék és hol halmozódik fel. A szemét az áramlatoktól függően bonyolult útvonalakat tud bejárni. Az útvonalak nyomon követése érdekében a Collecte Localization Satellites francia szervezet kis, nyomon követhető fabójákat kötött üres műanyag palackokra és azokat Indonézia partjai mentén a tengerbe dobta. Ezek a bóják egész nyáron a tengerben fognak úszni és adatokat küldenek a műholdaknak. A nyomon követhető bóják az Európai Űrügynökség MARLISAT nevű projektjének a részét képezik, amelynek keretében műholdak is készítenek felvételeket az űrből, hogy nyomon kövessék az óceánokban található műanyaghulladékot.
Ezzel párhuzamosan egy mesterséges intelligenciát arra is betanítanak, hogy magától megtalálja az óceánban lévő szemétszigeteket. A MARLISAT célja, hogy segítse az óceánok tisztításában érdekelt országokat és vállalatokat. Amennyiben ugyanis tudják, hogy hol van a műanyaghulladék, akkor sokkal könnyebben lehet azt kihalászni és ártalmatlanítani.