Berta Sándor
Az e-hulladék, mint második esély
Egy amerikai cégnél egykori elítéltek és bandatagok szerelik szét a régi készülékeket. A gépek és az emberek egyaránt második esélyt kaphatnak.
Anthony Mondragon egyike a Los Angeles központjában működő Homeboy Electronics Recycling hulladékfeldolgozó központ dolgozóinak. A 21 éves fiatalembernek meggyőződése, hogy ha nem változtatott volna az életén és a bandatag marad, akkor előbb vagy utóbb valakit megölt volna és az élete hátralévő részére börtönbe kerül. Amikor kicsi volt egy temető mellett laktak és az anyja mindig azzal fenyegette, hogy ha nem vigyáz magára, idő előtt oda kerülhet. Továbbá óva intette attól is, hogy keményszívű legyen, mert akkor egyedül marad és idővel minden mindegy lesz a számára. A börtönt megjárt Anthony most dobozokat pakol és lenyűgözőnek találja a számítógépek világát.
A Homeboy csarnokában a Mondragonhoz hasonló sorsú fiatalabb és idősebb férfiak tucatjai válogatják ki a beérkezett szállítmányokból a kábeleket, a számítógépeket, az akkumulátorokat, a telefonokat és a monitorokat. Mindenekelőtt azt nézik, hogy valamely termék vagy alkatrész újrahasznosítható-e. Ellenőrzik a merevlemezeket, majd letörlik azok tartalmát.
A vállalatot Gregory Boyle építette fel, jelenleg már a világ legnagyobb reszocializációs programjának számít, s több mint 10 000 egykori elítéltnek és bandatagnak segített a társadalomba való újbóli beilleszkedésben. Vannak, akik kávézót nyithattak, mások divattervezők lettek és sokan dolgoznak az e-hulladékok újrahasznosítását végző üzemben. Boyle jezsuita pap, a többség csak Father G-nek szólítja és úgy néz ki, mint egy télapó. A munkatársai tisztelik, amit nyitottsággal ért el, mindenkit meghallgat és tanulni akar az egykori elítéltektől. Pedig az 1980-as évek végén a Dolores missziótemplom lelkészeként átélte a bandaháborúkat és azt, hogy a környéken rengeteg fiatal halt meg.
1992-ben indította el a Homeboy projektet, amelynek első elemeként létrehozott egy pékséget, ahol az egymással rivalizáló bandák tagjai sütik a kenyeret, a mottója pedig az lett, hogy: "a munkánál semmi sem állít meg jobban egy golyót". A pap azokat keresi, akikkel senki sem akar foglalkozni. Így akadt Anthony Modragonra is, aki a fivére révén lett tagja a Glassell Parkot uraló, Avenues nevű bandának.
A fiú a bandába való belépéskor mindössze 7 éves volt. Az iskolából kicsapták, mert marihuánát árult és verekedett, majd autólopásokban vett részt és később börtönbe került, mert "rosszkor volt rossz helyen", amikor egy gépkocsi tulajdonosa megsérült az egyik akció során. Miután Anthony nem árulta el, hogy ki volt az elkövető, 25 év börtönt kapott - ugyanis az ítélethozatalkor a korábbi bűncselekményeit is figyelembe vették. A börtönben prédikált Father G, itt ismerte meg a fiatalembert, aki miután korábban szabadult fellebbezett a korábbi ítélet ellen és megnevezte a valódi tettest. Az akkori barátnője a Homeboy munkatársa volt és meggyőzte őt a programban való részvételről, s arról, hogy így új életet kezdhet.
Aki kész a reszocializációra, annak először egy 18 hónapos programot kell elvégeznie. Időt kap a gyógyulásra, a polgári életre való átállásra, azután csoportos terápiákon vesz részt, majd el kell végeznie egy dühkezelési tanfolyamot. Ezt követően tanácsadók segítenek abban, hogy rájöjjön mihez van tehetsége. Az első munka mindenkinél a takarítás, a szabadult elítéltek így tanulják meg, hogy nincs könnyen szerzett pénz, ami drogokra költhető. Ezután keresnek mindenkinek a tehetségéhez megfelelő munkát.
A Homeboynak jelenleg 27 teljes munkaidős alkalmazottja van, köztük Esteban Godinez, aki korábban közel 25 évet ült heroin birtoklása és fogyasztása miatt. Eleinte nem hitte, hogy valóban második esélyt kaphat, főleg, hogy egykori elítéltekkel közösen kell dolgoznia. Most viszont boldog, hogy van munkája, amely elvonja a figyelmét és valami hasznosat tehet. A társasághoz kormányhivatalok, ügyvédi irodák, kórházak, iskolák és környékbeli lakosok egyaránt beviszik a megunt vagy rossz számítógépeket, monitorokat, telefonokat, rádiókat, konyhai és más berendezéseket, illetve különböző alkatrészeket. Ezután kezdődik az állapot szerinti szétválogatásuk, esetleges javításuk, majd a további értékesítésük. Az antik vagy különös készülékek Hollywoodba kerülnek, ugyanis a filmstúdiók díszletelemekként hasznosítják a régi termékeket. A vállalkozás minden bevételét visszaforgatja a reszocializációs programjába és hamarosan felépíti a második csarnokát.
Anthony Mondragon két éve van a Homeboynál, már egy pasadenai főiskolán tanul. Szereti a gyors autókat és idővel létre akarja hozni a saját cégét. Sosem hitte volna, hogy valaha is törvénytisztelő állampolgárként él majd, munkája lesz és főiskolára fog járni. A legjobban azonban mégis annak örül, hogy a megszerzett tudását valamikor megoszthatja majd a gyermekeivel. Mert második esélyt kapott.
Anthony Mondragon egyike a Los Angeles központjában működő Homeboy Electronics Recycling hulladékfeldolgozó központ dolgozóinak. A 21 éves fiatalembernek meggyőződése, hogy ha nem változtatott volna az életén és a bandatag marad, akkor előbb vagy utóbb valakit megölt volna és az élete hátralévő részére börtönbe kerül. Amikor kicsi volt egy temető mellett laktak és az anyja mindig azzal fenyegette, hogy ha nem vigyáz magára, idő előtt oda kerülhet. Továbbá óva intette attól is, hogy keményszívű legyen, mert akkor egyedül marad és idővel minden mindegy lesz a számára. A börtönt megjárt Anthony most dobozokat pakol és lenyűgözőnek találja a számítógépek világát.
A Homeboy csarnokában a Mondragonhoz hasonló sorsú fiatalabb és idősebb férfiak tucatjai válogatják ki a beérkezett szállítmányokból a kábeleket, a számítógépeket, az akkumulátorokat, a telefonokat és a monitorokat. Mindenekelőtt azt nézik, hogy valamely termék vagy alkatrész újrahasznosítható-e. Ellenőrzik a merevlemezeket, majd letörlik azok tartalmát.
A vállalatot Gregory Boyle építette fel, jelenleg már a világ legnagyobb reszocializációs programjának számít, s több mint 10 000 egykori elítéltnek és bandatagnak segített a társadalomba való újbóli beilleszkedésben. Vannak, akik kávézót nyithattak, mások divattervezők lettek és sokan dolgoznak az e-hulladékok újrahasznosítását végző üzemben. Boyle jezsuita pap, a többség csak Father G-nek szólítja és úgy néz ki, mint egy télapó. A munkatársai tisztelik, amit nyitottsággal ért el, mindenkit meghallgat és tanulni akar az egykori elítéltektől. Pedig az 1980-as évek végén a Dolores missziótemplom lelkészeként átélte a bandaháborúkat és azt, hogy a környéken rengeteg fiatal halt meg.
1992-ben indította el a Homeboy projektet, amelynek első elemeként létrehozott egy pékséget, ahol az egymással rivalizáló bandák tagjai sütik a kenyeret, a mottója pedig az lett, hogy: "a munkánál semmi sem állít meg jobban egy golyót". A pap azokat keresi, akikkel senki sem akar foglalkozni. Így akadt Anthony Modragonra is, aki a fivére révén lett tagja a Glassell Parkot uraló, Avenues nevű bandának.
A fiú a bandába való belépéskor mindössze 7 éves volt. Az iskolából kicsapták, mert marihuánát árult és verekedett, majd autólopásokban vett részt és később börtönbe került, mert "rosszkor volt rossz helyen", amikor egy gépkocsi tulajdonosa megsérült az egyik akció során. Miután Anthony nem árulta el, hogy ki volt az elkövető, 25 év börtönt kapott - ugyanis az ítélethozatalkor a korábbi bűncselekményeit is figyelembe vették. A börtönben prédikált Father G, itt ismerte meg a fiatalembert, aki miután korábban szabadult fellebbezett a korábbi ítélet ellen és megnevezte a valódi tettest. Az akkori barátnője a Homeboy munkatársa volt és meggyőzte őt a programban való részvételről, s arról, hogy így új életet kezdhet.
Aki kész a reszocializációra, annak először egy 18 hónapos programot kell elvégeznie. Időt kap a gyógyulásra, a polgári életre való átállásra, azután csoportos terápiákon vesz részt, majd el kell végeznie egy dühkezelési tanfolyamot. Ezt követően tanácsadók segítenek abban, hogy rájöjjön mihez van tehetsége. Az első munka mindenkinél a takarítás, a szabadult elítéltek így tanulják meg, hogy nincs könnyen szerzett pénz, ami drogokra költhető. Ezután keresnek mindenkinek a tehetségéhez megfelelő munkát.
A Homeboynak jelenleg 27 teljes munkaidős alkalmazottja van, köztük Esteban Godinez, aki korábban közel 25 évet ült heroin birtoklása és fogyasztása miatt. Eleinte nem hitte, hogy valóban második esélyt kaphat, főleg, hogy egykori elítéltekkel közösen kell dolgoznia. Most viszont boldog, hogy van munkája, amely elvonja a figyelmét és valami hasznosat tehet. A társasághoz kormányhivatalok, ügyvédi irodák, kórházak, iskolák és környékbeli lakosok egyaránt beviszik a megunt vagy rossz számítógépeket, monitorokat, telefonokat, rádiókat, konyhai és más berendezéseket, illetve különböző alkatrészeket. Ezután kezdődik az állapot szerinti szétválogatásuk, esetleges javításuk, majd a további értékesítésük. Az antik vagy különös készülékek Hollywoodba kerülnek, ugyanis a filmstúdiók díszletelemekként hasznosítják a régi termékeket. A vállalkozás minden bevételét visszaforgatja a reszocializációs programjába és hamarosan felépíti a második csarnokát.
Anthony Mondragon két éve van a Homeboynál, már egy pasadenai főiskolán tanul. Szereti a gyors autókat és idővel létre akarja hozni a saját cégét. Sosem hitte volna, hogy valaha is törvénytisztelő állampolgárként él majd, munkája lesz és főiskolára fog járni. A legjobban azonban mégis annak örül, hogy a megszerzett tudását valamikor megoszthatja majd a gyermekeivel. Mert második esélyt kapott.