Berta Sándor
Az EU nem csak pénzt adna chipgyártásra, hanem elvárásai is vannak cserébe
A több milliárd eurós támogatások kapcsán egyesek tervgazdaságot emlegetnek.
Állami támogatás igen, de nem ilyen feltételekkel: az Európai Unió (EU) által tervezett milliárdos támogatásokat örömmel fogadják a chipiparban. Az üzleti életben a kísérő beavatkozások viszont elutasításra találnak. A zárt ajtók mögött a vállalatok képviselői "tervgazdaságra" figyelmeztettek és rámutattak: válsághelyzetben a szervezet meg akarja szabni, hogy az európai chipgyárakban mit állítsanak elő.
"Természetesen érthető, hogy az EU befolyást akar gyakorolni a magas finanszírozási összegekre tekintettel. Az Európai Bizottság által javasolt intézkedések azonban nem hatékonyak" - mondta Jan-Peter Kleinhans tanácsadó. Az Európai Unió 43 milliárd eurós támogatást lengetett be azért, hogy a kontinens ne tűnjön el teljesen a félvezetőipar térképéről. Az új, rendkívül modern gyárakba vagy fejlett gyártási folyamatokba történő beruházásokhoz támogatások állnak rendelkezésre. A legismertebb befektető az Intel. Az amerikaiak közel 7 milliárd eurót kapnak két magdeburgi gyárért. A vállalások teljesítése érdekében az Intel nem csupán a maga számára fog gyártani, hanem a versenytársak felé szerződéses gyártóként fog fellépni.
Az Európai Bizottság ugyanakkor nyomon akarja követni az ellátási láncot. Ennek célja, hogy a jövőben időben észleljék a zavarokat és megelőzzék az elmúlt két évhez hasonló chiphiányt. Így jövőben az EU utasíthatja a chipgyártó cégeket, hogy milyen alkatrészeket milyen mennyiségben, milyen határidőn belül és milyen áron kell előállítaniuk. Kleinhans szerint a hangsúly a rövid távú ellátási szűk keresztmetszetek megszüntetésén van. De ez lehetetlen, mert a gyártási folyamat nagyon hosszú, egy félvezető előállítása általában négy-hat hónapig tart.
A mostani elképzelések részét képezik az európai chiptörvénynek, amelyet jelenleg az Európai Parlament vitat meg. A cél az, hogy a kontinens részesedése a globális chipgyártásban az évtized végére 10 százalékról 20 százalékra emelkedjen. Ugyanakkor Európának több chipet kell kifejlesztenie és biztosítania kell a hazai ipar ellátását. Az EU ehhez kapcsolódóan széles körű adatgyűjtést tervez. A bürökraták kiváncsiak arra, a félvezetőiparban elegendő nyersanyag, chipgyártó gép és munkaerő áll-e rendelkezésre. Meg akarják határozni a vásárlók igényeit chiptípusok szerinti bontásban. A közösség szeretné megbecsülni a természeti katasztrófák, a vámok vagy a felvásárlások hatásait, és elkerülni a nagy áringadozásokat. Ezeket az adatokat az egyes országoknak kell bekérniük, és továbbítaniuk kell azokat az újonnan létrehozott Európai Félvezető Testületnek, amely az Európai Bizottság alá tartozik.
Kleinhans úgy vélte, hogy hibás az a feltételezés, hogy a kereslet ingadozásai és a közelgő hiányok megjósolhatóak lennének. Ráadásul aligha várható, hogy a chipgyártók átadják ezeket az érzékeny adatokat, nincs ugyanis garancia arra, hogy azok nem kerülnek a vetélytársaik kezébe. De vannak egyéb problémák is. A chipgyárak csak egy bizonyos tranzisztortechnológiát tudnak gyártani, azaz nem lehet átállítani egy üzemet az egyik félvezetőtípusról a másikra. Az is elfogadhatatlan, hogy bírságokat szabjanak ki olyan társaságokra, amelyek nem vagy csak hiányosan válaszolnak az Európai Bizottság információkérésére.
Az EU ezt másképp látja. "Nem kérünk bizalmas adatokat" - szögezte le Thomas Skordas, a Connect főigazgató-helyettese. "Csak azt szeretnénk tudni, hogy vannak-e problémák." Peter Fintl a Capgemini tanácsadója érthetőnek tartja az EU terveit. "Az EU a válságra készül, biztosítani akarja a vészhelyzetben való cselekvés képességét." Fontos kiemelni, hogy azoknak a vállalatoknak, akik nem fogadnak el támogatásokat, nem kell aggódniuk bármilyen beavatozástól. Válság esetén csak azok a gyártók lennének kötelesek erre, akik állami támogatásban részesültek. Az biztos, ha az EU finanszírozása meghiúsul, a kontinens globális termelési részaránya 2030-ra négy-öt százalékra csökken a szegmensben.
Állami támogatás igen, de nem ilyen feltételekkel: az Európai Unió (EU) által tervezett milliárdos támogatásokat örömmel fogadják a chipiparban. Az üzleti életben a kísérő beavatkozások viszont elutasításra találnak. A zárt ajtók mögött a vállalatok képviselői "tervgazdaságra" figyelmeztettek és rámutattak: válsághelyzetben a szervezet meg akarja szabni, hogy az európai chipgyárakban mit állítsanak elő.
"Természetesen érthető, hogy az EU befolyást akar gyakorolni a magas finanszírozási összegekre tekintettel. Az Európai Bizottság által javasolt intézkedések azonban nem hatékonyak" - mondta Jan-Peter Kleinhans tanácsadó. Az Európai Unió 43 milliárd eurós támogatást lengetett be azért, hogy a kontinens ne tűnjön el teljesen a félvezetőipar térképéről. Az új, rendkívül modern gyárakba vagy fejlett gyártási folyamatokba történő beruházásokhoz támogatások állnak rendelkezésre. A legismertebb befektető az Intel. Az amerikaiak közel 7 milliárd eurót kapnak két magdeburgi gyárért. A vállalások teljesítése érdekében az Intel nem csupán a maga számára fog gyártani, hanem a versenytársak felé szerződéses gyártóként fog fellépni.
Az Európai Bizottság ugyanakkor nyomon akarja követni az ellátási láncot. Ennek célja, hogy a jövőben időben észleljék a zavarokat és megelőzzék az elmúlt két évhez hasonló chiphiányt. Így jövőben az EU utasíthatja a chipgyártó cégeket, hogy milyen alkatrészeket milyen mennyiségben, milyen határidőn belül és milyen áron kell előállítaniuk. Kleinhans szerint a hangsúly a rövid távú ellátási szűk keresztmetszetek megszüntetésén van. De ez lehetetlen, mert a gyártási folyamat nagyon hosszú, egy félvezető előállítása általában négy-hat hónapig tart.
A mostani elképzelések részét képezik az európai chiptörvénynek, amelyet jelenleg az Európai Parlament vitat meg. A cél az, hogy a kontinens részesedése a globális chipgyártásban az évtized végére 10 százalékról 20 százalékra emelkedjen. Ugyanakkor Európának több chipet kell kifejlesztenie és biztosítania kell a hazai ipar ellátását. Az EU ehhez kapcsolódóan széles körű adatgyűjtést tervez. A bürökraták kiváncsiak arra, a félvezetőiparban elegendő nyersanyag, chipgyártó gép és munkaerő áll-e rendelkezésre. Meg akarják határozni a vásárlók igényeit chiptípusok szerinti bontásban. A közösség szeretné megbecsülni a természeti katasztrófák, a vámok vagy a felvásárlások hatásait, és elkerülni a nagy áringadozásokat. Ezeket az adatokat az egyes országoknak kell bekérniük, és továbbítaniuk kell azokat az újonnan létrehozott Európai Félvezető Testületnek, amely az Európai Bizottság alá tartozik.
Kleinhans úgy vélte, hogy hibás az a feltételezés, hogy a kereslet ingadozásai és a közelgő hiányok megjósolhatóak lennének. Ráadásul aligha várható, hogy a chipgyártók átadják ezeket az érzékeny adatokat, nincs ugyanis garancia arra, hogy azok nem kerülnek a vetélytársaik kezébe. De vannak egyéb problémák is. A chipgyárak csak egy bizonyos tranzisztortechnológiát tudnak gyártani, azaz nem lehet átállítani egy üzemet az egyik félvezetőtípusról a másikra. Az is elfogadhatatlan, hogy bírságokat szabjanak ki olyan társaságokra, amelyek nem vagy csak hiányosan válaszolnak az Európai Bizottság információkérésére.
Az EU ezt másképp látja. "Nem kérünk bizalmas adatokat" - szögezte le Thomas Skordas, a Connect főigazgató-helyettese. "Csak azt szeretnénk tudni, hogy vannak-e problémák." Peter Fintl a Capgemini tanácsadója érthetőnek tartja az EU terveit. "Az EU a válságra készül, biztosítani akarja a vészhelyzetben való cselekvés képességét." Fontos kiemelni, hogy azoknak a vállalatoknak, akik nem fogadnak el támogatásokat, nem kell aggódniuk bármilyen beavatozástól. Válság esetén csak azok a gyártók lennének kötelesek erre, akik állami támogatásban részesültek. Az biztos, ha az EU finanszírozása meghiúsul, a kontinens globális termelési részaránya 2030-ra négy-öt százalékra csökken a szegmensben.