Gyurkity Péter
Nem lesz önálló chipgyártás terén az EU
Ebben még az illetékes biztos sem hisz, ugyanis túl nagy összeget kellene erre áldozni.
Nemrég olvashattunk arról, hogy az Intel több gyártósort is Európába hozna, ez ugyanis a saját bővítési terv szerves részét képezi. Eközben maga az Európai Unió is igyekszik nagyobb önállóságra szert tenni, amire szükség is lenne, ez viszont a költségek miatt megvalósíthatatlannak tűnik.
A közösség versenyügyi biztosa, Margrethe Vestager, a CNBC-nek adott hosszabb interjúban beszélt arról, hogy bár az európai ambíciók megvannak, a szakértők által előrevetített hatalmas költségek miatt valószínűleg semmi nem lesz ezen tervekből, ezen a területen tehát mindössze annyit remélhetünk, hogy sikerül némileg növelnünk a helyi kapacitást és egyben megemeljük a globális piacon belül kimutatott részesedést. Ez utóbbira jellemző példa, hogy míg 1990-ben a globális chipgyártás nagyjából 40 százaléka volt Európában, idén ez már csak 10 százalék körül volt, miközben más régiók óriási ugrást tettek előre – amiben persze döntő szerepe volt a nyugati elitek által támogatott kiszervezési hullámnak, ami egyben a jól fizető munkahelyek megszűnését, valamint az itteni középosztályok életszínvonalának fokozatos romlását eredményezte. Ezen kellene valahogy változtatni, a tervek szerint 2030-ra megdupláznánk saját részesedésünket, ami egyelőre erősen kérdéses.
A kontinens függetlenedése egyenesen reménytelennek tűnik, ahhoz ugyanis, hogy erre meglegyenek az alapok, a közösségnek nagyjából 150 milliárd dolláros befektetést kellene eszközölnie, amelyet közvetlen támogatások, adókedvezmények, valamint erre megfelelő ösztönzők formájában kellene biztosítanunk a szegmensben érintett helyi gyártóknak. Az olyan nagy nevek, mint a Samsung és a TSMC, eközben évente mintegy 30 milliárd dollárt ölnek a további fejlesztési munkálatokba, az új eljárások kidolgozásába, ez a szint pedig gyakorlatilag elérhetetlen az európai országok számára. Emiatt továbbra is a külsős beszállítókra kell támaszkodnunk, vagyis a jövőbeni esetleges konfliktusok nagyon érzékenyen érintik majd a régiót.
A fejlesztések terén elsősorban a régebbi technológiákat célozzuk meg, ezek ugyanis kitűnően felhasználhatók az autók és a háztartási eszközök szegmensében, ahol nincs szükség kifejezetten csúcskategóriás megoldásokra – az okostelefonoknál és a PC-knél viszont nincs esélyünk a felzárkózásra.
Nemrég olvashattunk arról, hogy az Intel több gyártósort is Európába hozna, ez ugyanis a saját bővítési terv szerves részét képezi. Eközben maga az Európai Unió is igyekszik nagyobb önállóságra szert tenni, amire szükség is lenne, ez viszont a költségek miatt megvalósíthatatlannak tűnik.
A közösség versenyügyi biztosa, Margrethe Vestager, a CNBC-nek adott hosszabb interjúban beszélt arról, hogy bár az európai ambíciók megvannak, a szakértők által előrevetített hatalmas költségek miatt valószínűleg semmi nem lesz ezen tervekből, ezen a területen tehát mindössze annyit remélhetünk, hogy sikerül némileg növelnünk a helyi kapacitást és egyben megemeljük a globális piacon belül kimutatott részesedést. Ez utóbbira jellemző példa, hogy míg 1990-ben a globális chipgyártás nagyjából 40 százaléka volt Európában, idén ez már csak 10 százalék körül volt, miközben más régiók óriási ugrást tettek előre – amiben persze döntő szerepe volt a nyugati elitek által támogatott kiszervezési hullámnak, ami egyben a jól fizető munkahelyek megszűnését, valamint az itteni középosztályok életszínvonalának fokozatos romlását eredményezte. Ezen kellene valahogy változtatni, a tervek szerint 2030-ra megdupláznánk saját részesedésünket, ami egyelőre erősen kérdéses.
A kontinens függetlenedése egyenesen reménytelennek tűnik, ahhoz ugyanis, hogy erre meglegyenek az alapok, a közösségnek nagyjából 150 milliárd dolláros befektetést kellene eszközölnie, amelyet közvetlen támogatások, adókedvezmények, valamint erre megfelelő ösztönzők formájában kellene biztosítanunk a szegmensben érintett helyi gyártóknak. Az olyan nagy nevek, mint a Samsung és a TSMC, eközben évente mintegy 30 milliárd dollárt ölnek a további fejlesztési munkálatokba, az új eljárások kidolgozásába, ez a szint pedig gyakorlatilag elérhetetlen az európai országok számára. Emiatt továbbra is a külsős beszállítókra kell támaszkodnunk, vagyis a jövőbeni esetleges konfliktusok nagyon érzékenyen érintik majd a régiót.
A fejlesztések terén elsősorban a régebbi technológiákat célozzuk meg, ezek ugyanis kitűnően felhasználhatók az autók és a háztartási eszközök szegmensében, ahol nincs szükség kifejezetten csúcskategóriás megoldásokra – az okostelefonoknál és a PC-knél viszont nincs esélyünk a felzárkózásra.