Berta Sándor
Nem feltétlenül a nőkvóta a megoldás az IT-iparban
A nőkvóta rendkívül hasznos tud lenni, de önmagában semmit sem ér, ha a nők nem akarnak magasabb pozíciót betölteni.
"Amikor Chuck Robbins 2015-ben a Cisco vezetője lett, bejelentette, hogy azt szeretné, ha a vállalat megfelelne a jövő kihívásainak - nem csupán technológiai és stratégiai értelemben, hanem a diverzitás szempontjából is. Ez több mint 5 esztendővel ezelőtt volt és csak mostanra sikerült elérni a nők tekintetében a vezető pozíciókban az 50 százalékos arányt. Az elmúlt években az átmenetet tanultuk. Amennyiben ugyanis egy rendszert esetében sok dolgot akarunk egyszerre megváltoztatni, akkor összeomolhat." - jelentette ki Katharina Jessa, a Cisco Németország kis- és közepes ügyfelekért felelős vezetője.
"Fontos lenne, hogy a nők öntudatosabbak legyenek és tudják, hogy mit akarnak. A nőkvóták és a támogató programok nem sokat segíthetnek, ha az érintettek nem akarnak vezetői pozícióban dolgozni. Nekem is el kellett döntenem három évvel ezelőtt, hogy elégedett vagyok-e a pillanatnyi pozíciómmal vagy hajlandó vagyok változtatni és több felelősséget vállalni. Ezekben a pillanatokban az embereknek őszintéknek kell lenniük magukkal."
"Nekem a Cisco Jump program is segített, amely 9 hónapig tart és 3 modulra van szétosztva. Ezek a következők: mit akarok csinálni; milyen a vezetési stílusom; s hogyan látnak mások és miként reagálnak rám. Ezek azért fontosak, mert a társadalom évtizedeken át egy bizonyos képet közvetített a nőkről. Ez a mai napig oda vezet, hogy a nők gyakrabban kérnek elnézést, bizonytalanabbak bizonyos lépések megtételében és sokkal önkritikusabban kell dolgozniuk."
A menedzser kifejtette, hogy róla gyakran mondták azt, hogy nagyon rideg és követelőző, s nem egy Teréz anya típus. Ő ezen mindig mosolygott, mert úgy volt vele, hogy logikusan végzi a munkáját és természetes, hogy nem tetszhetnek a döntései minden munkatársának. A Cisco Jump megtanította arra, hogy győzze meg a kollégáit a vízióiról, minden helyzetre másképp kell reagálni és használja az erősségeit.
"A koronavírus-járvány kezdetén az amerikai menedzsment lehetővé tette, hogy mindenki egy órában tudjon beszélni a félelmeiről, a családjáról vagy, hogy az anyák és az apák hogyan kezeljék azt, ha a gyermekeik megbetegszenek. A foglalkozáson több tízezer alkalmazott vett részt. A vezetők meghallgatták a felvételeket és közölték, hogy mindenkinek segítenek és mindenkit igyekeznek tehermentesíteni. Majd ezután különleges programokat hirdettek a szülőknek. Mindenkiben tudatosult, hogy van magánélete is, amely a legfontosabb. Bebizonyosodott, hogy számos nő még most is túl félénk, nem mer beszélni a vágyairól, az álmairól vagy a félelmeiről. Pedig pontosan ezt kellene erősíteni, és hogy a lányokban tudatosítsák: bármit elérhetnek és bármilyen vágyukat megvalósíthatják. Ezen üzenet közvetítésében kellene segíteni a szülőknek" - hangsúlyozta Katharina Jessa.
"Amikor Chuck Robbins 2015-ben a Cisco vezetője lett, bejelentette, hogy azt szeretné, ha a vállalat megfelelne a jövő kihívásainak - nem csupán technológiai és stratégiai értelemben, hanem a diverzitás szempontjából is. Ez több mint 5 esztendővel ezelőtt volt és csak mostanra sikerült elérni a nők tekintetében a vezető pozíciókban az 50 százalékos arányt. Az elmúlt években az átmenetet tanultuk. Amennyiben ugyanis egy rendszert esetében sok dolgot akarunk egyszerre megváltoztatni, akkor összeomolhat." - jelentette ki Katharina Jessa, a Cisco Németország kis- és közepes ügyfelekért felelős vezetője.
"Fontos lenne, hogy a nők öntudatosabbak legyenek és tudják, hogy mit akarnak. A nőkvóták és a támogató programok nem sokat segíthetnek, ha az érintettek nem akarnak vezetői pozícióban dolgozni. Nekem is el kellett döntenem három évvel ezelőtt, hogy elégedett vagyok-e a pillanatnyi pozíciómmal vagy hajlandó vagyok változtatni és több felelősséget vállalni. Ezekben a pillanatokban az embereknek őszintéknek kell lenniük magukkal."
"Nekem a Cisco Jump program is segített, amely 9 hónapig tart és 3 modulra van szétosztva. Ezek a következők: mit akarok csinálni; milyen a vezetési stílusom; s hogyan látnak mások és miként reagálnak rám. Ezek azért fontosak, mert a társadalom évtizedeken át egy bizonyos képet közvetített a nőkről. Ez a mai napig oda vezet, hogy a nők gyakrabban kérnek elnézést, bizonytalanabbak bizonyos lépések megtételében és sokkal önkritikusabban kell dolgozniuk."
A menedzser kifejtette, hogy róla gyakran mondták azt, hogy nagyon rideg és követelőző, s nem egy Teréz anya típus. Ő ezen mindig mosolygott, mert úgy volt vele, hogy logikusan végzi a munkáját és természetes, hogy nem tetszhetnek a döntései minden munkatársának. A Cisco Jump megtanította arra, hogy győzze meg a kollégáit a vízióiról, minden helyzetre másképp kell reagálni és használja az erősségeit.
"A koronavírus-járvány kezdetén az amerikai menedzsment lehetővé tette, hogy mindenki egy órában tudjon beszélni a félelmeiről, a családjáról vagy, hogy az anyák és az apák hogyan kezeljék azt, ha a gyermekeik megbetegszenek. A foglalkozáson több tízezer alkalmazott vett részt. A vezetők meghallgatták a felvételeket és közölték, hogy mindenkinek segítenek és mindenkit igyekeznek tehermentesíteni. Majd ezután különleges programokat hirdettek a szülőknek. Mindenkiben tudatosult, hogy van magánélete is, amely a legfontosabb. Bebizonyosodott, hogy számos nő még most is túl félénk, nem mer beszélni a vágyairól, az álmairól vagy a félelmeiről. Pedig pontosan ezt kellene erősíteni, és hogy a lányokban tudatosítsák: bármit elérhetnek és bármilyen vágyukat megvalósíthatják. Ezen üzenet közvetítésében kellene segíteni a szülőknek" - hangsúlyozta Katharina Jessa.