Gyurkity Péter
LTE-hálózat épül a Holdon
A Nokia nyert el komoly összeget, a jövő bázisait egészíthetik majd ki a platformmal.
Saját bolygónkon mostanában leginkább az 5G-hálózatok kiépítéséről, az új technológia megjelenéséről és elterjedéséről olvashatunk, itt nemrég a Nokia is szóba került, a cég ugyanis szoftveres úton váltaná át saját meglévő tornyait az új platformra, ezzel komoly összeget spórolva meg, a jóval nagyobb átviteli sebességek feladásával. Most a Hold került a célkeresztbe, ehhez a NASA nyújt számukra komoly összeget.
Az amerikai ügynökség jelentette be a napokban, hogy több fontos projekt számára is elkülönítették a szükségesnek ítélt összegeket, erre a 2020 NASA Tipping Points Selections nevű kiírás keretében került sor. A listán számos érdekes kezdeményezés megtalálható, a kriogenikus rendszerek mellett itt a Holdon való landolás és felszállás, valamint a kísérőnkön kiépítendő 4G-hálózat képezi a 3 fő csoportot. Ez utóbbi kapcsán kiemelendő, hogy a Nokia amerikai részlege 14,1 millió dollárt kap, mégpedig annak érdekében, hogy kidolgozzák a megbízható LTE-elérések biztosításához szükséges hálózatot, pontosabban annak elméleti és gyakorlati alapjait, hogy ennek révén később garantálják az állandó bázisokon való kényelmes kommunikációs platform jelenlétét.
A fenti bejelentést egészítette ki egy további nyilatkozat, amelyben már az ügynökség űrtechnológiáért felelős igazgatóságának egyik illetékese fejtette ki a célokat és követelményeket. Eszerint a Nokia azt vizsgálja majd meg az elkövetkező években, hogy miként lehet a földi technológiát módosítani, hogy az megfeleljen az eltérő körülményeknek, az azok által támasztott igényeknek, a cél azonban változatlan, hiszen itt a nagy adatátviteli sebességet biztosító (és egyben megbízható) kommunikációs platformot kell majd kiépíteni, valamikor az évtized vége felé, a NASA ugyanis a jelenlegi tervek alapján 2028-ban helyezné üzembe az ottani állandó bázist – ezen céldátumok azonban nagyon gyakran éveket csúsznak.
Az égitest jóval kisebb méretű, emiatt kevesebb toronyra lesz szükség (annál is inkább, mert valószínűleg kizárólag a bázisok közvetlen környékén kellene csak ezeket felállítani), viszont az időjárási körülmények, az áramellátás, valamint a karbantartás szempontjából számos komoly akadályt kell majd lebirkóznunk.
Saját bolygónkon mostanában leginkább az 5G-hálózatok kiépítéséről, az új technológia megjelenéséről és elterjedéséről olvashatunk, itt nemrég a Nokia is szóba került, a cég ugyanis szoftveres úton váltaná át saját meglévő tornyait az új platformra, ezzel komoly összeget spórolva meg, a jóval nagyobb átviteli sebességek feladásával. Most a Hold került a célkeresztbe, ehhez a NASA nyújt számukra komoly összeget.
Az amerikai ügynökség jelentette be a napokban, hogy több fontos projekt számára is elkülönítették a szükségesnek ítélt összegeket, erre a 2020 NASA Tipping Points Selections nevű kiírás keretében került sor. A listán számos érdekes kezdeményezés megtalálható, a kriogenikus rendszerek mellett itt a Holdon való landolás és felszállás, valamint a kísérőnkön kiépítendő 4G-hálózat képezi a 3 fő csoportot. Ez utóbbi kapcsán kiemelendő, hogy a Nokia amerikai részlege 14,1 millió dollárt kap, mégpedig annak érdekében, hogy kidolgozzák a megbízható LTE-elérések biztosításához szükséges hálózatot, pontosabban annak elméleti és gyakorlati alapjait, hogy ennek révén később garantálják az állandó bázisokon való kényelmes kommunikációs platform jelenlétét.
A fenti bejelentést egészítette ki egy további nyilatkozat, amelyben már az ügynökség űrtechnológiáért felelős igazgatóságának egyik illetékese fejtette ki a célokat és követelményeket. Eszerint a Nokia azt vizsgálja majd meg az elkövetkező években, hogy miként lehet a földi technológiát módosítani, hogy az megfeleljen az eltérő körülményeknek, az azok által támasztott igényeknek, a cél azonban változatlan, hiszen itt a nagy adatátviteli sebességet biztosító (és egyben megbízható) kommunikációs platformot kell majd kiépíteni, valamikor az évtized vége felé, a NASA ugyanis a jelenlegi tervek alapján 2028-ban helyezné üzembe az ottani állandó bázist – ezen céldátumok azonban nagyon gyakran éveket csúsznak.
Az égitest jóval kisebb méretű, emiatt kevesebb toronyra lesz szükség (annál is inkább, mert valószínűleg kizárólag a bázisok közvetlen környékén kellene csak ezeket felállítani), viszont az időjárási körülmények, az áramellátás, valamint a karbantartás szempontjából számos komoly akadályt kell majd lebirkóznunk.