Berta Sándor
Nem állami támogatásból fog létrejönni a Google európai legyőzője
Sok politikus hiszi, hogy a jövőbeli technológiák támogatásával előmozdíthatják a gazdaságot. De az igazi innovációk általában a versenynek és nem pedig az állami támogatásoknak köszönhetően valósulnak meg.
Gyakran elhangzik az az érv Magyarországon is, hogy állami segítség nélkül a helyi gazdaság a nemzetközi versenyben visszaszorulhat. Azonban a támogatás nem minden és konkrét elképzelések vagy terv nélkül mit sem ér. Till Reuter, a Kuka nevű robotgyártó cég vezetője elmondta, hogy míg Kínának konkrét terve van azzal kapcsolatban, hogy hol kell lennie az országnak 2025-ben, illetve 2050-ben, az európai országoknak nincsen hasonló vizíójuk.
Ezt felismerte az Európai Bizottság is, amely olyan állami stratégiák kidolgozását sürgette, amelyek segítenek az iparnak abban, hogy gazdasági növekedés valósuljon meg és új munkahelyek jöjjenek létre a változások által leginkább érintett régiókban. Mindez jól hangzik és ésszerűnek is tűnik, de a gazdasági szakemberek arra figyelmeztettek, hogy az az ötlet, hogy a vállalatokat állami pénzekkel lehet kreatív csúcsteljesítményre ösztönözni, egyszerűen illúzió. Georg Licht, az Európai Gazdaságkutató Központ innovációgazdasági kutatási területének vezetője közölte, hogy aki azt hiszi, hogy támogatásokból felépíthető egy második Google vagy Szilícium-völgy, az óriásit téved.
Ugyanilyen szkeptikus volt Andreas Freytag, a Jénai Egyetem professzora. Ő úgy véli, hogy az olyan országok, mint Kína ugyan nem mindig játszanak tisztességesen és állami támogatásokkal segítik a társaságaikat, de Nyugat-Európának és az Amerikai Egyesült Államoknak nem kellene ugyanezt tennie. A politikusok támogatása helyett inkább a mérnökök kreativitásában kellene bízni, utóbbiak ugyanis a vállalkozásokban ülnek és a politikusoktól eltéren ismerik a piacot.
A nyugati világ régóta tart attól, hogy technológiai és gazdasági értelemben egyaránt lemaradhat más országok mögött. Az 1980-as években Japán gazdasági fellendülése komoly riadalmat váltott ki a nyugati politikusok körében. Akkor James Brander és Barbara Spencer kanadai gazdasági szakemberek kidolgoztak egy elméletet, amelynek értelmében az állami beavatkozások az ágazati struktúrákba bizonyos feltételek mellett növelhetik az általános jólétet. Brander és Spencer úgy vélte, hogy az állami támogatások lehetővé teszik a csúcstechnológiás cégeknek a kutatási tevékenységeik kiterjesztését és új technológiák kifejlesztését, ezáltal pedig előnyt szerezhetnek a külföldi konkurenseikkel szemben. Az elméletet Paul Krugman amerikai Nobel-díjas közgazdász népszerűsítette.
Azonban lassanként kiderült, hogy az elmélet a gyakorlatban nem teljesen működött. A tajvani kormánynak ugyan sikerült az állami támogatások segítségével a meglévő piacokon megerősíteni a pozícióit és a folyamat során Tajvan az olyan államok sikereit próbálta meg lemásolni, mint például Japán. De ha viszont az állam megpróbálja a jövő technológiáit felkutatni, akkor kiderül, hogy a próbálkozás csak az állami milliárdok elszórására jó. Kiváló példa erre a Transrapid, amely napjainkban Kínában közlekedik, de a fejlesztési költségeket német adófizetők fedezték.
De ugyanígy említhető Franciaország is, ahol nagy hagyománya van a technológiai projektek állami támogatásának, az eredmény pedig kétséges. A Secam szabvány például közel sem lett sikertörténet, de a Concorde is angol - francia politikai presztízsprojekt volt, a felemésztett költségek viszont sosem álltak egyenes arányban a termelt bevételekkel. Licht szerint fel kell tenni a kérdést, hogy vajon nem lehetett volna-e észszerűbben elkölteni az adófizetők pénzét.
Szintén komoly problémát jelent, hogy az állami támogatások miatt a vállalkozások a különböző kritériumokhoz igazítják a fejlesztéseiket, ahelyett, hogy a piac jelzéseit vennék figyelembe, ezáltal pedig háttérbe szorul a kreativitás. Emellett nagy kockázata van annak, hogy a kisegített ágazatok rendszeres támogatás-felvevőkké válnak. Freytag hangsúlyozta, hogy az iparpolitika eltorzítja a piaci versenyt és sokkal jobb a gazdaság szempontjából, ha a keretfeltételeken javítanak. A versenyképességet az alacsony adók, a kisebb bürokrácia, a jobb képzés és az új technológiákkal szembeni nyitottság erősítik.
Gyakran elhangzik az az érv Magyarországon is, hogy állami segítség nélkül a helyi gazdaság a nemzetközi versenyben visszaszorulhat. Azonban a támogatás nem minden és konkrét elképzelések vagy terv nélkül mit sem ér. Till Reuter, a Kuka nevű robotgyártó cég vezetője elmondta, hogy míg Kínának konkrét terve van azzal kapcsolatban, hogy hol kell lennie az országnak 2025-ben, illetve 2050-ben, az európai országoknak nincsen hasonló vizíójuk.
Ezt felismerte az Európai Bizottság is, amely olyan állami stratégiák kidolgozását sürgette, amelyek segítenek az iparnak abban, hogy gazdasági növekedés valósuljon meg és új munkahelyek jöjjenek létre a változások által leginkább érintett régiókban. Mindez jól hangzik és ésszerűnek is tűnik, de a gazdasági szakemberek arra figyelmeztettek, hogy az az ötlet, hogy a vállalatokat állami pénzekkel lehet kreatív csúcsteljesítményre ösztönözni, egyszerűen illúzió. Georg Licht, az Európai Gazdaságkutató Központ innovációgazdasági kutatási területének vezetője közölte, hogy aki azt hiszi, hogy támogatásokból felépíthető egy második Google vagy Szilícium-völgy, az óriásit téved.
Ugyanilyen szkeptikus volt Andreas Freytag, a Jénai Egyetem professzora. Ő úgy véli, hogy az olyan országok, mint Kína ugyan nem mindig játszanak tisztességesen és állami támogatásokkal segítik a társaságaikat, de Nyugat-Európának és az Amerikai Egyesült Államoknak nem kellene ugyanezt tennie. A politikusok támogatása helyett inkább a mérnökök kreativitásában kellene bízni, utóbbiak ugyanis a vállalkozásokban ülnek és a politikusoktól eltéren ismerik a piacot.
A nyugati világ régóta tart attól, hogy technológiai és gazdasági értelemben egyaránt lemaradhat más országok mögött. Az 1980-as években Japán gazdasági fellendülése komoly riadalmat váltott ki a nyugati politikusok körében. Akkor James Brander és Barbara Spencer kanadai gazdasági szakemberek kidolgoztak egy elméletet, amelynek értelmében az állami beavatkozások az ágazati struktúrákba bizonyos feltételek mellett növelhetik az általános jólétet. Brander és Spencer úgy vélte, hogy az állami támogatások lehetővé teszik a csúcstechnológiás cégeknek a kutatási tevékenységeik kiterjesztését és új technológiák kifejlesztését, ezáltal pedig előnyt szerezhetnek a külföldi konkurenseikkel szemben. Az elméletet Paul Krugman amerikai Nobel-díjas közgazdász népszerűsítette.
Azonban lassanként kiderült, hogy az elmélet a gyakorlatban nem teljesen működött. A tajvani kormánynak ugyan sikerült az állami támogatások segítségével a meglévő piacokon megerősíteni a pozícióit és a folyamat során Tajvan az olyan államok sikereit próbálta meg lemásolni, mint például Japán. De ha viszont az állam megpróbálja a jövő technológiáit felkutatni, akkor kiderül, hogy a próbálkozás csak az állami milliárdok elszórására jó. Kiváló példa erre a Transrapid, amely napjainkban Kínában közlekedik, de a fejlesztési költségeket német adófizetők fedezték.
De ugyanígy említhető Franciaország is, ahol nagy hagyománya van a technológiai projektek állami támogatásának, az eredmény pedig kétséges. A Secam szabvány például közel sem lett sikertörténet, de a Concorde is angol - francia politikai presztízsprojekt volt, a felemésztett költségek viszont sosem álltak egyenes arányban a termelt bevételekkel. Licht szerint fel kell tenni a kérdést, hogy vajon nem lehetett volna-e észszerűbben elkölteni az adófizetők pénzét.
Szintén komoly problémát jelent, hogy az állami támogatások miatt a vállalkozások a különböző kritériumokhoz igazítják a fejlesztéseiket, ahelyett, hogy a piac jelzéseit vennék figyelembe, ezáltal pedig háttérbe szorul a kreativitás. Emellett nagy kockázata van annak, hogy a kisegített ágazatok rendszeres támogatás-felvevőkké válnak. Freytag hangsúlyozta, hogy az iparpolitika eltorzítja a piaci versenyt és sokkal jobb a gazdaság szempontjából, ha a keretfeltételeken javítanak. A versenyképességet az alacsony adók, a kisebb bürokrácia, a jobb képzés és az új technológiákkal szembeni nyitottság erősítik.