Berta Sándor

Optimalizálható a nagy tengerjárók motorjainak működése

Virtuális szenzorokkal és számítógépes elemzéssel komoly megtakarítás érhető el a hajók fogyasztásában. A Vir2sense a nagy hajók motorjainak optimalizálására építi üzletét. A szellemi műhelyt Christophe Barro és Panagiotis Kyrtatos közösen hozta létre, s szeretnék az általuk megalkotott terméket a nagy tengerhajózási vállalatoknak eladni.

A globális világban meghatározó szerepük van a konténerszállító hajóknak, amelyek segítségével viszonylag rövid idő alatt jutnak el hatalmas árumennyiségek egyik kontinensről a másikra. A teherhajók egyik legnagyobb problémája a fogyasztás és az ebből adódó magas üzemeltetési költség, illetve ehhez társul még a környezetszennyezés is. A tengerjáró hajók életében felmerülő költségek 80 százaléka az üzemanyagokkal kapcsolatos. Összehasonlításul: ez az arány a személyautóknál 20 százalékos. A közelmúltban erősen megszigorították a tengerjárókra vonatkozó károsanyag-kibocsátási előírásokat, különösen a partok mentén kell a nagy teher- és utasszállítóknak az eddiginél szigorúbb határértékeket betartaniuk. A cégek ezért keresik a motoroptimalizálási módokat.

A Vir2sense keretében két mérnök az elmúlt nyolc évben új modelleket dolgozott ki, amelyek egy valódi motorban virtuális szenzorokként alkalmazhatók. Ezeket a modelleket arra akarják felhasználni, hogy a nagy hajók motorbeállításait szimulálják, valamint a motorok finom beállításait optimálisan hozzáigazíthassák a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás tekintetében az aktuális üzemeltetési feltételekhez. Ez a két tényező erősen függ az üzemanyag minőségétől, amely minden tankolás után változik. Az üzemanyagok ára és a szállított árumennyiség függvényében a hajók módosítják a sebességüket, hogy üzemanyagot tudjanak megtakarítani és csökkentsék a károsanyag-kibocsátásukat.


Barro és Kyrtatos a módszerük segítségével kiszámolhatják, hogy egy motor milyen beállításokkal és miként működik, illetve mely alkatrészeit kell és milyen módon kell esetleg megváltoztatni a célként kitűzött megtakarítás eléréséhez. A kutatók virtuális szenzorokkal mérik meg többek között az adott motor által kibocsátott anyagok mennyiségét. Ezeknek a szenzoroknak az az előnyük a fizikai társaikkal szemben, hogy a motor bármely részén elhelyezhetők, ezzel szemben a fizikai érzékelők csak bizonyos helyeken alkalmazhatók. Barro elmondta, hogy egy hatalmas teherszállítón nem lehet egy szenzort csak úgy elhelyezni például a kipufogón, hogy megmérjék a kibocsátott anyagokat. A mostoha körülmények között a fizikai érzékelőket gyakran már kevesebb, mint 100 üzemóra után le kell cserélni. Egy tengerjáró ugyanakkor évente 8000 órán át közlekedik, ráadásul a valódi szenzorokat rövid idő után újra is kell kalibrálni, vagyis az alkalmazásuk rendkívül költséges.

A virtuális tesztkörnyezet és azok érzékelői a nagy hajózási társaságoknak nem csupán az állandó kalibrálási, hanem az üzemeltetési kiadásokat is megtakaríthatják. A szimulációkkal a valódi üzemanyag-fogyasztás csökkenthető. Barro rámutatott, hogy a hajózásban már a néhány százalékos megtakarítás is nagyon komoly dolognak számít, ezért gondolja azt, hogy a termékük ára nem riasztja majd el az érdeklődőket. Egy hajó szimulátora akár 20 000-30 000 svájci frankba is kerülhet majd, ami nagyon nagy pénz, de jó befektetés, hiszen - az elérhető költségcsökkentések miatt - a teljes összeg egyetlen év alatt megtérülhet.

A megtakarítás pedig globális viszonylatban is hatalmas lehet: a világ 20 legnagyobb hajózási vállalatának 4000 tengerjárója van és ehhez jön még az évente vízre bocsátott 1500-2500 új hajó. Az öt legnagyobb hajózási cég egyaránt 400-400 hajóval rendelkezik. Amennyiben a kutatóknak akár csak az egyik konszernt sikerül meggyőzniük a megoldás hasznosságáról, jó üzletet köthetnek.

Kyrtatos hangsúlyozta, hogy a virtuális szenzorokat akár az autókban is használni lehetne, illetve a rendszer minden olyan szektorban alkalmazható, ahol vannak motorok. Az autóiparba viszont sokkal nehezebb lenne beszállni, sok gyártó ugyanis - a saját fejlesztési részlegei segítségével - maga oldja meg az optimalizálási problémáit. Az is a hajózás területén való alkalmazás mellett szólt, hogy a hajóknál sokkal jobban áttekinthető a motorkínálat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • teddybear #11
    Hagyd! Megint bebizonyította, hogy csak a sötétzöldek szintjén áll technikai tudásból és érzékből. Fogalma sincs, hogy egy konténerszállító mekkora hajtóteljesítményt igényel, és milyen sokat fogyaszt az üzemanyagból.

    Napelem? , És hova teszi? A hajó teljes fedélzete is szánalmasan kicsi lenne, de mit is kezdenének ha éppen nincs napsütés? Az ára mondjuk nem is számítana annyira, itt nem egy családi költségvetésben számolunk.
    Szélturbina? Münchhausen báró is megnyalná a szája szélét ennek láttán. Az hogy ő a saját hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból, kismiska lenne ehhez képest.
    Vitorla ebben a kategóriában nem játszik, ha jól emlékszem a legnagyobb vitorlások néhány ezer tonna rakományt tudtak elvinni, már ha nem volt éppen szélcsend, vagy vihar, de itt több tízezer tonna, akár százezer tonnás rakományú hajókról beszélünk.

    A hibridhajtás, pontosabban dízel-elektromos megint csak nem játszik, az energia ide-oda alakítása akkora eredő veszteséget okoz, hogy az elfogadhatatlan. Mellesleg ezt a fajta meghajtást amúgy is csak hadihajóknál szokás alkalmazni, mert így gyorsabban tudják a sebességüket változtatni. Teherhajónál ilyen manőverezőképességre egyszerűen nincs szükség.
    Utoljára szerkesztette: teddybear, 2016.08.04. 04:39:40
  • gforce9 #10
    Napelemet? :) Ugye viccelsz...... Hová tegyék? Csináljanak neki nyitható napelemes tetőt? :)

    Szélturbinát? Szintén vicc kategória. Tegyenek egy hajóra, még egy rakat energiatermelőt, generátorokat, plusz súlyt miért is? Hogy még több terhet kelljen cipelni, olyan erőforrásról hajtva aminek a teljesítménysűrűsége ilyen esetben a nullával egyenlő? Nem egy rollert kell meghajtani.

    Vitorla? Tán egy fatákolmányt elvisz. Egy többtízezer tonnás hajót nem.
  • Kara kán #9
    Kezdjük azzal, hogy le kellene cserélni a belsőégésű motorokat. Ezekre a hodályokra napelemeket és - ha a vitorlák cikik - szélturbinákat kellene szerelni. Hibrid üzemmódra gondolok.
  • gforce9 #8
    Hát erre nem tudok mit mondani :) Nyilván van értelme modellezni a dolgokat, mert olcsóbb, mint szénmonoxidmérőt tenni egy hajóra, de hogy ez a valóságot le fogja e fedni. Hát az az eredményektől függ nyilván. Egy szállítmányozásból élő vállalat vevő az ötletre ha működik. Ha viszont nincsenek látható eredmények, hamar kipicsázzák az ötletgazdákat. :) Az idő majd eldönti.
  • Cefet #7
    Köszi a választ!
    Azért motoszkál bennem a kérdés: ha minden virtuális, akkor a végeredménynek mi köze van a valósághoz?
  • gforce9 #6
    Az üzemanyag "típusa" is egy változó a programban.
  • flashpointer2 #5
    jaja, ez egy motorszimulációs program csak nem tudják kihagyni belőle a buzzwordöket, vagy így nagyobb számnak tűnik.
  • Bagoly81 #4
    én meg azt olvasom ki, hogy a bemért üzemanyagot, beírják a szimulátor programjukba, az kiszámolja mit hova kell álltani, hogy a motor " jobban" járjon.
  • gforce9 #3
    Egy virtuális motorra, virtuális üzemanyag felhasználás mellett virtuális szenzorokat tesznek. Lényegében ez egy szoftver, amit a motor optimalizálására használnak fel. Ilyenek pedig már régóta vannak. Hajómotorra még ezek szerint nem voltak. Most lesznek. 0 újdonság van a cikkben. Kb olyan, mint az, hogy volt elektromos autó, de mostmár van elektromos teherautó is. 0 innováció van mögötte. Egy kész technológiát alkalmaznak máshol. Ennyi dióhéjban.
  • saba30 #2
    Szerintem ez egy szimulátor, de a "virtuális" és a "szenzor" szavak most menőbbek.