Berta Sándor
Elhunyt az első IBM PC kifejlesztője
72 éves korában elhunyt William C. Lowe, az IBM mérnöke, aki a társaság első asztali számítógépének kifejlesztését felügyelte. Más szóval neki köszönhetjük a PC-k megjelenését. A hírt Lowe lánya, Michelle Marshall közölte a The New York Times szerkesztőivel. Közlése szerint édesapja október 19-én szívinfarktus következtében halt meg Illinois szövetségi állam Lake Forest nevű településén.
A kormányzati és vállalati ügyfelek számára készített számítógépek vezető gyártójaként az IBM az 1970-es évek végén kezdett érdeklődni a személyi számítógépek piaca iránt, s ezzel az Apple, a Commodore és az Atari példáját követte. Lowe 1962-ben terméktesztelő mérnökként került az óriáscéghez, az IBM Boca Raton nevű laboratóriumának igazgatója volt, amikor az Atari 1980-ban ajánlattal kereste meg a társaságot: játékszámítógépet akart piacra dobni az IBM neve alatt. Miután a vállalat gyorsan be akart lépni a piacra, ezért Lowe az Atari ajánlatát - a gyártó átvételére vonatkozó javaslattal együtt - elővezette egy belső bizottságnak. A testület tagjai azonban azzal a megjegyzéssel utasították el a felvetést, hogy "ez a legbutább dolog, amit valaha hallottunk."
Ezután Frank Cary, az IBM akkori vezérigazgatója megbízta a mérnököt, hogy dolgozzon ki egy tervet arra vonatkozóan, hogy miként jelenhet meg egy termékkel egy éven belül az IBM az asztali számítógépek piacán, valamint állítson össze egy olyan csapatot, amellyel ez a cél elérhető. A Sakk projekt kódnév alatt futó programban Lowe összeszedte a "piszkos tizenkettőt", vagyis 12 olyan mérnököt, akik mindössze egyetlen hónap alatt megtervezték és megépítették az Acorn nevű PC prototípusát. Ezt úgy érték el, hogy nem cégük hagyományos fejlesztési modelljét használták, hanem a gyorsan növekvő iparág más cégeitől vásároltak meg szoftvereket és alkatrészeket. Az IBM PC-t, amelynek pontos modelljelölése 5150 PC volt, 1981. augusztus 12-én mutatták be. A számítógépbe egy 4,77 MHz órajelű Intel 8088 mikroprocesszort és 16 kilobájt RAM-ot építettek be, ez utóbbit legfeljebb 256 kilobájtra lehetett bővíteni. A PC-hez számos alkalmazás is járt, MS-DOS 1.0 nevű operációs rendszerét pedig egy aprócska cég, a Microsoft szállította. A bevezető ára 1565 dollár volt monitor nélkül. Akkoriban a Time magazin "az év gépe" címmel tüntette ki az IBM PC-t.
Alig két évtizeddel korábban még egy IBM gépért 9 millió dollárt kellett leszurkolni, légkondicionált teremre volt szükség a működéséhez, és 60 emberre volt szükség a működtetéséhez. Azonban az új gép nem csak gyorsabb volt elődeinél, de tévére volt köthető, lehetett rajta játszani és szöveget szerkeszteni. "Nem volt semmi olyan elképzelésünk, hogy forradalmasítani fogjuk a piacot. Észrevettük azonban, hogy a világ megváltozik; az Apple számos IBM-fejlesztő figyelmét magára vonta és azt akartuk, hogy a fejlesztőink IBM termékekkel dolgozzanak" - nyilatkozta Lowe egy 2001-es interjúban. Feladata nem csupán a projekt felügyelete volt, hanem neki kellett előrejeleznie azt is, hogy mekkora kereslet várható az új PC-re. Ő akkor azt mondta: arra számít, hogy az IBM három éven belül 220 000 számítógépet ad majd el, de emberei odamentek hozzá és azt kérdezték: "Miért ilyen kis számot mondtál?"
A termék hatalmas siker volt, a megjelenése utáni egy év alatt több mint 250 ezer darabot adtak el belőle, pedig a kiskereskedelemben korábban egyáltalán nem volt jelen az IBM. A PC diadalútjával együtt tudtak felnőni olyan ma szintén gigásznak számító cégek, mint a Microsoft vagy az Intel. Mivel az IBM elkötelezett volt a nyílt architektúra koncepciója mellett, négy évvel később bejelentették, hogy a Microsoft már nem csak kizárólagosan IBM gépekre fog szoftvereket fejleszteni. Ezzel együtt megjelentek a piacon más gyártók, a Compaq és a Dell, akik "IBM-kompatibilis" gépeket, azaz olcsóbb és gyakran jobb klónokat készítettek. A mérnök három éven át vezette az IBM PC-részlegét, majd 1988-ban elhagyta a céget és a Xerox munkatársa lett. Ott alelnökként az irodai eszközök üzleti területét felügyelte. 1991-ben nevezték ki a Gulfstream Aerospace repülőgépgyártó napi ügyekért felelős vezetőjévé.
A kormányzati és vállalati ügyfelek számára készített számítógépek vezető gyártójaként az IBM az 1970-es évek végén kezdett érdeklődni a személyi számítógépek piaca iránt, s ezzel az Apple, a Commodore és az Atari példáját követte. Lowe 1962-ben terméktesztelő mérnökként került az óriáscéghez, az IBM Boca Raton nevű laboratóriumának igazgatója volt, amikor az Atari 1980-ban ajánlattal kereste meg a társaságot: játékszámítógépet akart piacra dobni az IBM neve alatt. Miután a vállalat gyorsan be akart lépni a piacra, ezért Lowe az Atari ajánlatát - a gyártó átvételére vonatkozó javaslattal együtt - elővezette egy belső bizottságnak. A testület tagjai azonban azzal a megjegyzéssel utasították el a felvetést, hogy "ez a legbutább dolog, amit valaha hallottunk."Ezután Frank Cary, az IBM akkori vezérigazgatója megbízta a mérnököt, hogy dolgozzon ki egy tervet arra vonatkozóan, hogy miként jelenhet meg egy termékkel egy éven belül az IBM az asztali számítógépek piacán, valamint állítson össze egy olyan csapatot, amellyel ez a cél elérhető. A Sakk projekt kódnév alatt futó programban Lowe összeszedte a "piszkos tizenkettőt", vagyis 12 olyan mérnököt, akik mindössze egyetlen hónap alatt megtervezték és megépítették az Acorn nevű PC prototípusát. Ezt úgy érték el, hogy nem cégük hagyományos fejlesztési modelljét használták, hanem a gyorsan növekvő iparág más cégeitől vásároltak meg szoftvereket és alkatrészeket. Az IBM PC-t, amelynek pontos modelljelölése 5150 PC volt, 1981. augusztus 12-én mutatták be. A számítógépbe egy 4,77 MHz órajelű Intel 8088 mikroprocesszort és 16 kilobájt RAM-ot építettek be, ez utóbbit legfeljebb 256 kilobájtra lehetett bővíteni. A PC-hez számos alkalmazás is járt, MS-DOS 1.0 nevű operációs rendszerét pedig egy aprócska cég, a Microsoft szállította. A bevezető ára 1565 dollár volt monitor nélkül. Akkoriban a Time magazin "az év gépe" címmel tüntette ki az IBM PC-t.
Alig két évtizeddel korábban még egy IBM gépért 9 millió dollárt kellett leszurkolni, légkondicionált teremre volt szükség a működéséhez, és 60 emberre volt szükség a működtetéséhez. Azonban az új gép nem csak gyorsabb volt elődeinél, de tévére volt köthető, lehetett rajta játszani és szöveget szerkeszteni. "Nem volt semmi olyan elképzelésünk, hogy forradalmasítani fogjuk a piacot. Észrevettük azonban, hogy a világ megváltozik; az Apple számos IBM-fejlesztő figyelmét magára vonta és azt akartuk, hogy a fejlesztőink IBM termékekkel dolgozzanak" - nyilatkozta Lowe egy 2001-es interjúban. Feladata nem csupán a projekt felügyelete volt, hanem neki kellett előrejeleznie azt is, hogy mekkora kereslet várható az új PC-re. Ő akkor azt mondta: arra számít, hogy az IBM három éven belül 220 000 számítógépet ad majd el, de emberei odamentek hozzá és azt kérdezték: "Miért ilyen kis számot mondtál?"
A termék hatalmas siker volt, a megjelenése utáni egy év alatt több mint 250 ezer darabot adtak el belőle, pedig a kiskereskedelemben korábban egyáltalán nem volt jelen az IBM. A PC diadalútjával együtt tudtak felnőni olyan ma szintén gigásznak számító cégek, mint a Microsoft vagy az Intel. Mivel az IBM elkötelezett volt a nyílt architektúra koncepciója mellett, négy évvel később bejelentették, hogy a Microsoft már nem csak kizárólagosan IBM gépekre fog szoftvereket fejleszteni. Ezzel együtt megjelentek a piacon más gyártók, a Compaq és a Dell, akik "IBM-kompatibilis" gépeket, azaz olcsóbb és gyakran jobb klónokat készítettek. A mérnök három éven át vezette az IBM PC-részlegét, majd 1988-ban elhagyta a céget és a Xerox munkatársa lett. Ott alelnökként az irodai eszközök üzleti területét felügyelte. 1991-ben nevezték ki a Gulfstream Aerospace repülőgépgyártó napi ügyekért felelős vezetőjévé.