Berta Sándor
13 000 kilométer robotautókkal
Két vezető nélküli kisbusz segítségével akarják teljesíteni olasz kutatók a világ leghosszabb tesztútját.
"A három hónapos, Olaszországból Oroszországon át Kínába vezető úton összesen 13 000 kilométert kell teljesítenünk. Az autók néhány vezetési helyzetben biztosan el fognak bukni, de ez így van rendjén. Ezáltal tanuljuk meg, hogy mi az, ami már zökkenőmentesen működik, és hol, illetve min kell még javítanunk" - nyilatkozta Alberto Broggi, a VIAC projektvezetője. A szervezet két, szenzorokkal és kamerákkal felszerelt járművet indít két különböző tesztútvonalon Kínába. A nem mindennapi túra során minden robotautó egy emberi sofőr által vezetett gépkocsit követ, és ugyanúgy reagálnia kell a különböző helyzetekre és akadályokra, például figyelembe kell vennie a jelzőlámpákat, az utcai forgalmat, a zebrákat vagy a kritikus időjárási szituációkat, mint az előttük haladóknak.
Jogi okokból minden robotautóban két technikus fog ülni, akiknek egyetlen feladatuk az lesz, hogy vészhelyzetben közbeavatkozzanak, és segítsenek megakadályozni a komoly bajt. Az érzékelők és a fedélzeti számítógép energiaellátása napelemek segítségével valósul meg. A motor ugyan elektromos, de biztos, ami biztos alapon az olasz szakemberek benzines generátorokat is magukkal visznek, hiszen Szibériában vagy a Góbi-sivatagban nem mindenütt van kiépített áramhálózat.
A kutatók be akarják bizonyítani, hogy a technológia már elég kiforrott ahhoz, hogy haszongépjárművekben, tehergépkocsikban vagy személyautókban is megjelenjen. Broggi szerint nincs messze az az idő, amikor már nem ülnek majd vezetők a járművekben, amelyeket a repülőgépekhez hasonlóan inkább robotpilóták fognak vezérelni. A legnagyobb akadályt már most sem a technológiai kihívások, hanem a jogi és a közlekedéstechnikai szabályozás, vagyis a bürokrácia jelenti. Ez pedig egy hosszú küzdelem lesz.
"A három hónapos, Olaszországból Oroszországon át Kínába vezető úton összesen 13 000 kilométert kell teljesítenünk. Az autók néhány vezetési helyzetben biztosan el fognak bukni, de ez így van rendjén. Ezáltal tanuljuk meg, hogy mi az, ami már zökkenőmentesen működik, és hol, illetve min kell még javítanunk" - nyilatkozta Alberto Broggi, a VIAC projektvezetője. A szervezet két, szenzorokkal és kamerákkal felszerelt járművet indít két különböző tesztútvonalon Kínába. A nem mindennapi túra során minden robotautó egy emberi sofőr által vezetett gépkocsit követ, és ugyanúgy reagálnia kell a különböző helyzetekre és akadályokra, például figyelembe kell vennie a jelzőlámpákat, az utcai forgalmat, a zebrákat vagy a kritikus időjárási szituációkat, mint az előttük haladóknak.
Jogi okokból minden robotautóban két technikus fog ülni, akiknek egyetlen feladatuk az lesz, hogy vészhelyzetben közbeavatkozzanak, és segítsenek megakadályozni a komoly bajt. Az érzékelők és a fedélzeti számítógép energiaellátása napelemek segítségével valósul meg. A motor ugyan elektromos, de biztos, ami biztos alapon az olasz szakemberek benzines generátorokat is magukkal visznek, hiszen Szibériában vagy a Góbi-sivatagban nem mindenütt van kiépített áramhálózat.
A kutatók be akarják bizonyítani, hogy a technológia már elég kiforrott ahhoz, hogy haszongépjárművekben, tehergépkocsikban vagy személyautókban is megjelenjen. Broggi szerint nincs messze az az idő, amikor már nem ülnek majd vezetők a járművekben, amelyeket a repülőgépekhez hasonlóan inkább robotpilóták fognak vezérelni. A legnagyobb akadályt már most sem a technológiai kihívások, hanem a jogi és a közlekedéstechnikai szabályozás, vagyis a bürokrácia jelenti. Ez pedig egy hosszú küzdelem lesz.